Nemcsak a nyilatkozatok szintjén történik nyomásgyakorlás, hanem az igazságügyi törvények módosítására irányuló törekvések is erre utalnak, ellene és kollégái ellen pedig álhírek terjesztése kezdődött el - mondta az Agerpres adott szerdai interjúban Laura Codruţa Kövesi, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze.

Az igazságügyi törvények módosítására tett javaslatok számos pró és kontra véleményt váltottak ki mind az igazságszolgáltatási rendszer képviselői, mind a civil társadalom, mind a pártok körében. A DNA-ügyészek közgyűlése elutasította a javaslatok nagy részét. Melyik módosítás befolyásolná a legnagyobb mértékben a DNA tevékenységét, és milyen nyomás nehezedik az ügyészekre, ahogyan azt a közgyűlés állította?

A közgyűlésre meghívtunk minden ügyészt, aki jelenleg a DNA keretében dolgozik, és megvitattuk az igazságügyi minisztérium honlapján feltüntetett tervezetet. Már a legelején ismertetnék két általános következtetést. Egyrészt mi csak azokról a javaslatokról tárgyaltunk, amelyek az ügyészek tevékenységét érintik, nem esett szó azokról, amelyek a bírók munkájára vonatkoznak, és nincs közük a mi tevékenységünkhöz. Másrészt mindannyian úgy ítéltük meg, hogy ez a tervezet a DNA - és nemcsak - tevékenységére való nyomásgyakorlásnak tekinthető. Az ügyészek függetlenségét befolyásoló javaslatok közül a legfontosabb az, amelynek értelmében az Igazságszolgáltatási Felügyelet átkerül az igazságügyi minisztérium hatáskörébe. Aztán vannak olyan javaslatok is, amelyek közvetlenül kihatnak a DNA tevékenységére, mint például az, amely szerint az eddigi hat helyett ezután csak nyolc, ügyészként ledolgozott év után lehet pályázni a korrupcióellenes ügyészi tisztségre. Ugyanakkor azt a javaslatot is bíráltuk kollégáimmal, amely szerint külön szaktestületet létesítenek a bírák és ügyészek ellen indított bűnügyi eljárások lefolytatására.

Milyen formában nyilvánulna meg a nyomásgyakorlás, milyen félelmeik vannak ezzel kapcsolatban?

Abban a pillanatban, amikor egy törvénytervezet veszélybe sodorja a bírák és ügyészek függetlenségét, nyilvánvaló, hogy a teljes igazságszolgáltatási rendszer elkezd aggódni. Ha az Igazságszolgáltatási Felügyelet átkerülne egy miniszter alárendeltségébe - aki lehet technokrata, de lehet politikus is, hiszen számos példa volt arra, hogy az igazságügyi miniszter politikus volt -, a tárcavezető esetleges politikusi minősége maga után vonhatja a mi tevékenységünkbe való beavatkozást.

Az igazságszolgáltatási rendszeren belül a tervezetet támogató álláspontok többnyire a bírák részéről érkeznek. Egyfajta háború van a bírák és az ügyészek között, úgy gondolja, a bírák szükségét érzik annak, hogy világosabban elkülönítsék státusukat az ügyészekétől?

Nem érzem azt, hogy konfliktus vagy háború lenne az ügyészek és bírák között. (...) Bárki megfogalmazhatja a véleményét egy közvitára bocsátott tervezettel kapcsolatban. Persze a vélemények, az érvek lehetnek különbözőek, de ez még nem jelenti azt, hogy konfliktus állna fenn. A DNA-n és az ügyészségi struktúrákon belül is voltak bizonyos módosítások, bizonyos javaslatok mellett és ellen szóló érvek egyaránt. Szóval én nem érzem úgy, hogy jelen pillanatban ellentét lenne az ügyészek és a bírák között. Noha egyesek megpróbálják ezt a látszatot kelteni, szerintem nincs konfliktus.

Mi a véleménye arról, hogy kizárnák az államfőt a legfőbb ügyész, a DNA és a DIICOT vezetőjének kinevezési eljárásából? Tudorel Toader szerint e tervezett módosítás nyomán megszűnhet az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV), eddig ugyanis a politikumot is bevonták a kinevezési procedúrába.

Amikor a közgyűlésen erről a pontról szavaztunk, én tartózkodtam. El is mondom, hogy miért, anélkül, hogy kifejteném álláspontomat ezzel a tervezett módosítással kapcsolatban: mert amikor engem legfőbb ügyésszé, majd korrupcióellenes főügyésszé neveztek ki, ezt az eljárást követték, így most nem lenne korrekt a részemről kommentálni, hogy jó volt-e ez a módszer vagy sem. Elmondhatom viszont, hogyan vélekednek erről a kollégáim: ők ellenzik ezt a módosítást. Emlékeztetném önöket, hogy 2015-ben a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács elrendelte, hogy hívják össze mind az ügyészek, mind a bírák közgyűlését, és ezek foglaljanak állást ezzel a procedúrával kapcsolatban. 2015-ben a DNA ügyészeinek többsége arra szavazott, hogy az ügyészségek vezetőit ugyanazon eljárás alapján kell tisztségbe helyezni, mint a legfelsőbb bíróság elnökét, vagyis hogy az államfőnek kell kineveznie a CSM javaslatára. A törvénytervezettel kapcsolatos legutóbbi közgyűlésen arra szavaztak tehát a kollégák, hogy ne fogadjuk el az ezzel kapcsolatos javaslatot.

A tervezet szerint továbbra is az igazságügyi miniszter tenne javaslatot ezeknek a tisztségeknek a betöltésére. Ilyen körülmények között beszélhetünk-e az eljárás politikamentesítéséről?

Nagyon nehéz ezt kommentálnom, mert voltak helyzetek, amikor olyan miniszterek tettek javaslatot a tisztségek betöltésére, akik nem voltak párttagok. A probléma viszont - amelyet egyébként az Európai Bizottság is jelzett, és az országról készített minden jelentésben benne volt - az az, hogy mennyire átlátható az eljárás, és milyen kritériumrendszer alapján történik a kinevezés. Szerintem ezt kell tisztázni: hogy legyen átlátható a procedúra, és objektív kritériumokat szabjanak meg, amelyek alapján a lehető legjobb jelöltet lehet kiválasztani. Egyébként az elmúlt 12-13 évben ezen eljárás alapján nevezték ki az ügyészségek vezetőit. Nem tudom, készítettek-e egy felmérést, amely rávilágítana arra, mi nem volt jó ebben az eljárásban, melyek a legvitatottabb részei, hogy esetleg az elmúlt 13 évben ennek alapján megválasztott jelöltek nem teljesítették a kitűzött célokat. Szóval nagyon nehéz álláspontot megfogalmazni úgy, hogy nincs előttünk egy konkrét indoklás.

Az igazságügyi miniszter nemrég azt is felvetette, hogy amerikai mintára a szenátus elnökének kellene kineveznie a legfőbb ügyészt. Erről mi a véleménye?

Soha nem kommentálom az igazságügyi miniszter véleményeit. Voltak helyzetek, amikor bizonyos procedúrákat átvettünk más országok törvénykezéséből, mint ahogy az a kiterjesztett vagyonelkobzás vagy a beismerő vallomáson alapuló vádalku bevezetésekor történt. (...) Semmi és senki nem tiltja meg, hogy valamit átvegyük, amennyiben arra a következtetésre jutunk, hogy erre szükség van. Az Amerikai Egyesült Államok legfőbb ügyészének kinevezésével kapcsolatban azonban lenne egy megjegyzésem: az USA alkotmánya értelmében két intézmény vesz részt ebben a folyamatban: az elnöki hivatal és a szenátus. Az elnök jelöli ki a legfőbb ügyészt, a szenátus ezt jóváhagyja, majd szintén az elnök nevezi ki a tisztségbe. Egyébként Európa-szerte más-más rendszert alkalmaznak a legfőbb ügyész kinevezésekor, nem mondhatjuk, hogy e tekintetben létezne egy legalább Európa-szinten egységes modell.

Van javaslat arra is, hogy egy új részleg foglalkozzon ezután az ügyészek és bírák büntetőügyeivel. Erre szükség van?

Ahogyan a sajtóközleményben is írtuk, szerintünk nincs szükség erre. Nem tudunk arról, hogy létezne egy olyan felmérés, amelyből az derül ki, hogy már jelenséggé vált a bűntetett elkövető bírák és ügyészek magas száma, olyannyira, hogy külön szakosztályra volna szükség, amely kizárólag ezekkel az eljárásokkal foglalkozzon. Mások is követtek el korrupciós bűncselekményeket, például az Országos Adóhatóságnál dolgozók, számos polgármester, megyeitanács-elnök. A statisztikák azt mutatják, hogy a valamilyen bűncselekményt elkövető bírák és ügyészek száma kisebb a bűncselekményt elkövető rendőrökénél.

Egybéként ezt megelőzően már volt egy vita arról, hogy szükség lenne-e egy ilyen külön részlegre. És egy adott ponton egy kis zavar keletkezett e téma körül, ezért nem ártana tisztázni néhány dolgot. A DNA-n belül működik már egy szolgálat, amely az igazságszolgáltatási folyamat során felmerülő korrupciós tettekkel foglalkozik. Vagyis nem csak a bírák és ügyészek ügyeivel foglalkozunk, hanem olyan korrupciós tetteket vizsgálunk ki, amelyeket az igazságszolgáltatási folyamatban részt vevők követnek el, legyen az valamelyik peres fél, ügyvéd, ügyész, bíró vagy közjegyző. Bárki, aki részt vesz az igazságszolgáltatási tevékenységben. És adok egy példát. Volt egy eset, amikor valaki megígérte az egyik peres félnek, hogy egy bizonyos pénzösszeg fejében közbenjár annak érdekében, hogy számára kedvező ítélet szülessen az ügyben. Ezt befolyással való üzérkedésnek nevezzük, ami korrupciós bűncselekmény, de ebben az ügyben sem ügyészek, sem bírák, sem ügyvédek, sem törvényszéki jegyzők nem voltak érintettek, senki, aki valamilyen tisztséget töltene be az igazságszolgáltatási rendszeren belül.

Az igazságszolgáltatás terén megnyilvánuló korrupció visszaszorítása már tíz évvel ezelőtt is a legfőbb ügyészség prioritásai közé tartozott (...), ez tehát nem újdonság, de különbséget kell tenni aközött, hogy ügyészek és bírák ellen nyomozunk, vagy korrupciós tetteket vizsgálunk ki.

Egy másik javaslat értelmében csak a 30 éves kor betöltése után lehet valaki bíró vagy ügyész. Egyetért azzal, hogy egy 23 éves fiatal nem áll készen erre a munkára? Ön 33 éves volt, amikor legfőbb ügyésszé nevezték ki. Érezte-e esetleg akkor, hogy túl fiatal lenne a tisztséggel járó felelősséghez?

Nem tudjuk, milyen szempontok alapján döntöttek a 30 éves korhatár mellett. Valószínűleg létezik erre egy magyarázat, amelyet mi nem ismerünk, és nagyon nehéz úgy beszélni erről, hogy nem tudom, milyen érvek szólnak e módosítás mellett. De hivatkoznék az Alkotmányra, amely előírja, hogy 23 évesen tagja lehet valaki a képviselőháznak, azaz hozzá tud járulni a törvényalkotáshoz. Ha 23 évesen készen áll valaki arra, hogy törvényeket alkosson, nem tudom, miért kell megvárni, hogy betöltse a 30 évet ahhoz, hogy alkalmazzon egy törvényt. Amikor engem kineveztek legfőbb ügyésszé, több mint tízéves ügyészi tapasztalatom volt, ugyanis 22 évesen lettem ügyész, mint ahogyan sok más kollégám is. Jelenleg is nagyon sok 30 év alatti ügyész van.

Miután a főügyészek tanácsának ülését követően Augustin Lazăr legfőbb ügyész ismertette az álláspontját, azt mondták, hogy az ügyészek nem alkotják a törvényeket, hanem alkalmazzák azokat. Ezt hogyan kommentálja?

Az nyilvánvaló, hogy az ügyészek nem alkotják, hanem alkalmazzák a törvényeket. De amikor alkalmazzuk a törvényt, meg tudjuk állapítani, hogy bizonyos rendelkezések, eljárások gyakorlatba ültetése mit von maga után. Több esetben is jeleztük, hogy bizonyos törvényi rendelkezések alkalmazása terén problémák merülnek fel. Voltak helyzetek, amikor többféleképpen értelmeztek egy-egy törvényi előírást, és akkor nekünk ügyészekként az a feladatunk, hogy amikor közvitán van egy törvény, amelynek alapján nekünk dolgoznunk kell, véleményt fogalmazunk meg vele kapcsolatban. Attól, hogy ügyészek vagyunk, nem korlátozódik a véleménynyilvánításhoz való jogunk. Ha van egy törvénytervezet, amelyet közvitára bocsátanak, mi ugyanúgy hozzászólhatunk, mint bárki más, szakemberek, civil társadalom, vagy az állampolgárok. Nem hiszem, hogy megfoszthatnak bennünket attól a jogunktól, hogy közöljük álláspontunkat, amikor módosítani akarnak egy olyan törvényt, amelynek alapján mi dolgozunk, és amellyel kapcsolatban elmondhatjuk - érvekkel és statisztikákkal alátámasztva -, hogy mely módosítás lenne pozitív és melyik negatív hatású.

A DNA közgyűlése úgy ítélte meg, hogy sérülne a bírák és ügyészek függetlensége, ha az Igazságszolgáltatási Felügyelet átkerülne az igazságügyi minisztérium alárendeltségébe. Miért, és mi lenne a legjobb megoldás?

Ahhoz, hogy válaszoljak a kérdésre, visszatérnék kicsit arra az időszakra, amikor legfőbb ügyész voltam. Az akkori, 2008-as, 2009-es, 2010-es MCV-ajánlásokban az egyik legfontosabb tényező egy intézményként független igazságszolgáltatási felügyelet létrehozása volt. Számos intézkedés történt akkor ennek érdekében, módosult a törvény, módosultak az eljárások, hogy az ügyészek és bírák fegyelmi ügyeivel foglalkozó felügyelet valóban független intézmény legyen. Nem tudom, mi alapján álltak elő most ezzel a javaslattal, miből következtettek arra, hogy a felügyelet nem független, vagy hogy valamilyen probléma lenne vele. Nem tudjuk, milyen érvek szólnak ezen tervezett módosítás mellett, de egy ilyen intézménynek egy politikus alárendeltségébe utalásával csorbulhat az igazságszolgáltatás függetlensége, beavatkozhatnak az igazságszolgáltatási tevékenységbe.

Nemrég lezárult a DNA-nál végzett ellenőrzés. Időközben a CSM illetékesei megerősítették, hogy mind az önök, mind a felügyelők részéről érkezett panasz hozzájuk, miszerint valaki az Igazságszolgáltatási Felügyelet vezetőségéből illetéktelenül beavatkozott, megzavarva az ellenőrzött intézmény munkáját. Ugyanakkor az ennek ellenkezőjét állító vélemény is feltűnik a munkacsoport más tagjai részéről. Miről szól az önök panasza konkrétan? Valóban nyomást gyakoroltak a felügyelők az ügyészekre?

Ezt az ellenőrzést július elején jelentették be, július 17-én kezdődött el és augusztus 25-én zárult le. Mi az ellenőrző testület rendelkezésére bocsátottunk minden adatot, információt és dokumentumot, amit kértek. Fontos megjegyezni, hogy az ellenőrzés keretében lebonyolított teljes levelezés, vagy a levelezés zöme - az ellenőrzést végző felügyelőkkel, az ellenőrző testület tagjaival - írásban történt, akkor is, amikor dokumentumokat vagy adatokat kellett rendelkezésükre bocsátanunk, és akkor is, amikor igényelték ezeket a dokumentumokat. Semmi természetellenes vagy szabályzatellenes nincs abban, hogy mi az ellenőrzés alatt leveleztünk az Igazságszolgáltatási Felügyelettel. Az Igazságszolgáltatási Felügyeletnél is, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ügyészi szakosztályánál is jeleztünk bizonyos eljárásbeli részleteket, amelyek véleményünk szerint esetleg befolyásolhatják a végső jelentés érvényességét. Ezekre a megkeresésekre még nem kaptunk választ, várjuk, hogyan bírálják el őket.

Mondjon rá pédát.

Én nem szeretnék beszélni erről a jelentésről, ameddig közzé nem teszik. De adhatok egy példát, amelyik szerintem semmilyen módon nem befolyásolhatja a jelentés konklúzióit. Az ellenőrzési procedúra értelmében a vizsgálat végén az azt végző testületnek ismertetnie kell az előzetes következtetéseket. Főügyészként hat éven át elolvastam az Igazságszolgáltatási Felügyelet mindegyik jelentését, és higgyék el, többtucatnyi volt belőlük. Ezt az eljárást minden esetben betartották, vagyis ismertették a következtetéseket az ellenőrzésnek alávetett ügyészekkel. A DNA-nál tartott ellenőrzés alkalmával egy kicsit módosítottak ezen a procedúrán. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt helyes az eljárás, de más volt, a felügyelők egy része ugyanis szóban, a másik része pedig írásban közölte az álláspontját. Ezt például jeleztük, lássuk, hogyan bírálják el. Ez csak egy példa, de vannak más, általunk jelzett, kimondottan eljárásbeli kérdések is. A felügyelők megállapításairól nem fogalmaztunk meg észrevételeket. Ismertettek több következtetést, amelyek közül néhány pozitív volt, és néhány javaslatot is, amelyeket a felügyelet belefoglal majd a tervezetbe. Az eljárás előírja, hogy amennyiben a felügyelők valamilyen hiányosságot észlelnek az ellenőrzés során, tárgyalnak az intézmény vagy az illető struktúra vezetőségével, lehetőséget adva arra, hogy az ellenőrzés végéig orvosolják a jelzett problémát. Esetünkben erre nem volt példa. Tehát ismétlem, eljárásbeli kérdésekkel kapcsolatban fogalmaztunk meg észrevételeket, és kollégáimmal együtt felvetettük a kérdést, vajon nem lenne-e jobb ezekre még a jelentés megfogalmazása előtt választ adni, éppen azért, hogy ne vetüljön a kétely árnyéka a felügyelők által összeállítandó jelentésre?

Ügyész kollégái panaszkodtak arra, hogy nem tartották be az eljárási szabályokat?

Jelen pillanatban nem kívánom az ellenőrzési folyamat minden egyes lépését kommentálni. Ha majd kész lesz a jelentés, elküldjük a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz az álláspontunkat azzal kapcsolatban. Akkor majd tisztázzuk, hogy volt-e példa ilyesmire vagy sem.

Esetleg kértek más adatokat is, amelyek nem szerepeltek az ellenőrzésről kiadott rendeletben?

Az ellenőrzési rendelet az intézmény menedzsmentjére vonatkozott, nem szabott meg témákat. De mi a kontroll folyamán abszolút minden adatot és információt a felügyelők rendelkezésére bocsátottunk. A rendelet nem tért ki arra, hogy milyen iratokat ellenőrizzenek és melyeket ne. Azt megerősíthetem, hogy a felügyelőknek volt hozzáférésük a bűnügyi dossziékhoz. Amikor kikértek bizonyos iratcsomókat, mi ezeket a rendelkezésükre bocsátottuk. Volt, hogy elkérték egy ügyész által egy bizonyos ideje elkezdett minden nyomozás anyagát, és volt, hogy szúrópróbaszerűen kértek ki dossziékat. Az iratcsomók minden egyes dokumentumához hozzáférésük volt, hogy tudják leellenőrizni az illető ügy kivizsgálásának ritmusát. Azt is ellenőrizték, hogy betartották-e a lehallgatásokkal kapcsolatos rendelkezéseket. Szóval mindenhez volt hozzáférésük, amit csak kértek, beleértve a bűnügyi dossziékat is, függetlenül attól, hogy elkezdődött-e már a bűnvádi eljárás vagy sem.

Úgy gondolja, hogy más tétje is lehet ennek az ellenőrzésnek?

Erről nem tudok véleményt mondani.

A közbeszédben felvetődött, hogy ez ürügyet szolgáltathat a tisztségből való visszahívásához.

Várjuk meg a kontroll végeredményét. Hat héten keresztül tartott ez az ellenőrzés. Minden nap a felügyelők rendelkezésére álltunk. Másolat készült a megvizsgált dokumentumokról, bűnügyi iratcsomókról, az intézmény vezető beosztású vagy más alkalmazottainak álláspontjáról. Azt óhajtjuk, hogy ez a jelentés a valóságot tükrözze. A végkövetkeztetéseket majd akkor kommentáljuk, ha közzéteszik őket. Az ellenőrzés a 2016-os évet és 2017 elejét vette górcső alá. Véleményünk szerint megalapítása óta 2016-ban érte el a DNA a legjobb eredményeket. Menedzseri szempontból a CSM is leellenőrizte az intézményt, amikor újra kineveztek a tisztségembe. De ami még fontosabb, hogy 2016-2017-ben folyamatos ellenőrzés alatt tartotta intézményünket az Igazságszolgáltatási Felügyelet. Több mint 130 kontrollt végeztek különböző felügyelők különböző témák kapcsán. A mostani ellenőrzőcsoport egyes tagjai például abban a testületben is benne voltak, amelyik néhány hónappal ezelőtt az 5 évesnél régebbi ügyiratcsomókat ellenőrizte le a DNA-nál. Tehát mi állandóan ellenőrzés alatt állunk, ez nem újdonság számunkra. A közbeszédben többször találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy minket nem ellenőriznek. 130 kontroll is kevésnek tűnik? Ez nem így van. Folyamatosan ellenőriznek.

Szintén a közbeszédben merült fel, hogy a CSM múlt heti gyűlésén éppen azért akarták elérni az Igazságszolgáltatási Felügyelet vezetőségének visszahívását, hogy a DNA megszabaduljon a felügyelet ellenőrzésétől, ami szabálytalanságokra derített volna fényt. Hogy válaszol Ön erre a feltételezésre?

Nem tudom, valóban felmerült-e ez, a szóbeszédet nem tudom kommentálni. Azt azonban fontosnak tartom leszögezni, hogy a kontrollt nem a főfelügyelők végzik, hanem az a csoport, amely kiszállt a DNA-hoz. Ha valaki a főfelügyelők közül megpróbál beleírni a jelentésbe valamit, vagy ezt sugallni akarja, az a felügyelők tevékenységébe való illetéktelen beavatkozás. Tehát semmi köze a főfelügyelők esetleges visszahívásának ahhoz, amit az ellenőrzőcsoport végzett. Az a bizonyos ellenőrzőcsoport augusztus 25-én befejezte a munkáját, megkapta az igényelt dokumentumokat, és vélhetően elkezdték a jelentés megszövegezését. Semmiféle nyilvános esemény, ami most Romániában történik, nincs összefüggésben ennek a jelentésnek a megfogalmazásával.

Egyes információk szerint az Igazságszolgáltatási Felügyelet ellenőrzésbe kezd azon ügyészekkel kapcsolatban, akik a 13-as sürgősségi kormányrendelet ügyét vizsgálták ki. Ezt hogy kommentálja?

Semmiféle hivatalos értesítést nem kaptam erről. Tudom, hogy fegyelmi vizsgálat elindítását kérték idén három ügyész ellen, de nem kaptam ezzel kapcsolatban hivatalos választ az Igazságszolgáltatási Felügyelettől, így ezt az állítást nem szeretném kommentálni.

Több ügyész is távozott az utóbbi hónapokban a DNA-tól. Adtak magyarázatot döntésükre? Mi az elképzelése a megüresedett állásokkal kapcsolatban? Van összeüggés a felmondások és az utóbbi időszak botrányai között?

Nincs. Körülbelül ugyanannyi ügyész jött és távozott a DNA-tól, mint az előző években. Ha pontos számadatokra van szükség, év eleje óta 24 ügyész jött a DNA-hoz és 25-26 távozott a DNA-tól. Tehát körülbelül egyforma a számuk. Minden távozni óhajtó ügyész írásban fordult kérésével a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácshoz, megindokolva döntését. A legfőbb ügyészségben természetes ez a mozgás. Jönnek és mennek a DIICOT-tól, a DNA-tól, a táblabírósági ügyészségtől, egyik bírósági ügyészségtől valamelyik törvényszéki ügyészséghez. Ez a lehetőség, hogy több területen dolgozhatnak, előnyt jelent. Természetes, hogy karrierje során több területen akar dolgozni egy ügyész. A DNA-t tekintve tehát nem jött és nem távozott több ügyész, mint az elmúlt 2-3 évben. Az okaik személyes vagy szakmai jellegűek voltak. Egyes kollégák fokozati vizsgát tettek, és azért távoztak, hogy élhessenek szakmai fokozatukkal, más kollégák családegyesítési céllal mentek el.

Mi a helyzet azzal a hangfelvétellel, amelyik a DNA gyűlésén készült, és a sajtó nyilvánosságra hozta? Kiderült, ki szivárogtatott? Változott valami azóta a DNA gyűléseinek menetén?

Az ügy kivizsgálás alatt van, nem szolgálhatok információkkal. Ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. Nincs, mitől félnünk, ez a kérdés meg fog oldódni.

Korábban azt mondta, hogy politikusok és elítéltek részéről érezhető egy médianyomás. Ez csökkent vagy súlyosbodott? Befolyásolta az ügyészek munkáját? A nyilatkozatokon kívül van más természetű nyomásgyakorlás is?

Igen, mindenféle nyomás érezhető. Észrevételem szerint ebben az évben ezek egyre erősebbek, egyre agresszívebbek. Nemcsak a nyilatkozatok szintjén történik nyomásgyakorlás, az igazságügyi törvények módosítására irányuló törekvések is erre utalnak. Ennek már nyoma van az igazságszolgáltatás bizonyos eredményein. Nagyon agresszívek, hamis hírek tejesztése történik. Naponta jelennek meg ellenőrizetlen hírek, sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy cáfolnunk kell a közbeszédben megjelent információkat. Úgy írnak híreket, hogy nem kérik ki az álláspontunkat a kérdéses témával kapcsolatban. Sokszor valótlanságokon alapulnak ezek az információk. Fizikailag nincs idő ezeket naponta megcáfolni. Intézményi szinten azonban reagáltunk, értesítettük a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsot, az Országos Audiovizuális Tanácsot, tisztáztuk az újságírók előtt az összes felmerült kérdést. De le kell szögeznem, hogy a DNA-nál nincsenek megfélemlítve a kollégák. Hozzászoktunk már ehhez a kampányhoz. Persze azt érzékeljük, hogy az utóbbi időszakban sokkal erőteljesebb és agresszívebb ez a kampány, sokszor túllépte a szakmaiság határait, egyes ügyészek személye vagy magánélete ellen is támadást intéztek, de mi továbbra is tesszük a dolgunkat. Ez jó jel, azt jelenti, hogy olyan helyekre is elértünk, ahova eddig nem, vagy talán egyesek elvárják, hogy ne is érjünk el. Mi ugyanolyan professzionizmussal fogjuk kivizsgálni az ügyeket, függetlenül attól, hogy az illetőnek milyen pozíciója, milyen tisztsége vagy mekkora vagyona van. Mindig is azt mondtam, hogy a DNA-ban csak bátor és profi szakemberek kapnak helyet.

Az intézmény létrehozása óta eltelt 15 év alatt hogy változott a nyomásgyakorlás Ön szerint?

Azt hiszem, az utóbbi évben, legalábbis január óta, egyre több támadás ér, egyre agresszívebben. Azt hiszem, akkor sem tapasztaltam ilyent, amikor legfőbb ügyész voltam. Amint az imént is mondtam, ezek a támadások már túllépik a szakmaiság határait. Nemcsak az intézményt, hanem az intézményben dolgozó embereket is támadják.

Van egy olyan elképzelés, hogy lanyhult a DNA tevékenysége. Megalapozottnak tartja ezt?

Ha a statisztikai adatokat nézem, nem. Körülbelül ugyanannyi vádiratot állítottunk össze, az év elejétól mostanig 209 vádirat és vádalku született, több mint 590 személyt állítottunk bíróság elé. Ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint eddig. Bizonyos iratcsomók hosszabb kivizsgálási időt igényeltek, mert anyagi és humán erőforrásainkat az alkotmánybíróság bizonyos döntései után megjelent jogszabályokkal összhangba kellett hoznunk. Mi már tavaly is szóltunk, hogy bizonyos kivizsgálások üteme eltérő lesz, pontosan amiatt, hogy újra kellett szerveznünk a mnkaerőt és az erőforrásaink felhasználási módját.

Hány dosszién dolgozik jelenleg a DNA?

Több mint 6 300 dosszién dolgozik jelenleg DNA. Ebből több mint 2 400-at ez év eleje óta iktattunk, egy ügyészre átlagosan 70-80 iratcsomó jut, van olyan ügyész is, aki 90 dosszién is dolgozik, ráadásul közvetlenül kell végeznie a vizsgálatot, mert más ügyészi struktúráktól eltérően a DNA-nál kimondottan az ügyésznek kell lebonyolítania a vizsgálatot. Emiatt még tavaly kértük az igazságügyi minisztériumtól a személyzetbővítést - ügyészre, rendőrre és jegyzőre is szükség volna még. A rendőrök számát növelték, de még augusztusban is visszatértünk és folyamatosan visszatérünk erre a kérésünkre, ami a humán erőforrás kibővítését illeti.

És megkapták?

Egyelőre nem, de meggyőződésem, hogy fontolóra veszik a kérésemet.

Nemrég kivizsgálást indítottak az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál. Van olyan ügyirat, amelyben miniszter neve is felmerül? Vannak olyan dossziéik, amelyek magasrangú állami tisztviselőkre, miniszterekre vonatkozó gyanúval foglalkoznak?

Olyan ügyirataink vannak, amelyek a DNA hatáskörébe tartoznak. Tehát magas és középmagas szinten elkövetett korrupciós ügyekkel.

Miniszterekkel is?

Erre a kérdésre nem válaszolhatok.

Hány felmentés történt? Vannak-e adatok azokról a személyekről, akiket felmentettek, de előtte előzetes letartóztatásban voltak? Az ügyészek tévedését megállapították? Egyes vádlottak szerint bizonyos eljárásokat rendelésre, politikai okokból kezdeményeztek, ezért is merült fel a bírák és ügyészek felelősségének kérdése.

Ez év első 6 hónapjában 35 százalékkal kevesebb személyt mentettek fel a vádak alól, mint 2016 ugyanazon periódusában: ha emlékezetem nem csal, 104-ről 67-re csökkent a felmentések száma az idén. A 67 felmentett személy közül 50-et első fokon 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, majd felmentő ítélet született. Mi minden egyes esetben megvizsgáljuk a felmentés okát. Egyes esetekben azért történt meg a felmentés, mert bizonyos cselekedeteket kivontak a bűncselekmények kategóriájából, vagy mert másképp értelmezték az alkotmánybíróság bizonyos döntéseit. Jelentős azon esetek száma, amikor a felmentés 8-9-10 évvel később született meg. Idén kaptunk olyan felmentő ítéleteket, amelyek 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban megnyitott ügyeket zárnak le. Valószínűleg változtak az iratcsomókban feltüntetett helyzetek is. Miden év végén kielemezzük azokat az okokat, amelyek a felmentéseket megindokolták, és megállapítjuk, hogy az ügyészek tévedtek-e vagy sem. Ezekről a teljes mértékben alaptalan vádakról, miszerint politikai alapon kezdünk eljárásokat, csak annyit mondhatok ismét, hogy valótlanak, elmondtam már és még el fogom mondani, hogy a mi ügyiratcsomóink szilárd bizonyítékokra épülnek. Az utóbbi években a DNA által bíróság elé állított személyek 90%-át elítélik, körülbelül 10  százalék a felmentések aránya.

Kielemzik azokat az ügyeket, amelyek felmentéssel végződnek?

Igen. Minden gyűlésünkön kielemezzük magunkat, akkor is, ha elítéltek valakit, és akkor is, ha felmentettek. Hetente tartunk gyűlést a bírósági pereken részt vevő ügyészekkel, és kielemezzük az ítéleteket. Elsősorban azért tesszük ezt, hogy jöjjünk rá, hol hibáztunk, ha felmentő ítélet született. Másrészt meg kell ismernünk a bíróságok gyakorlatát. Korábban már említettem, hogy számunkra a legfelsőbb bíróság gyakorlata jelenti a kiindulópontot a jogszolgáltatásban, ehhez igazítjuk tevékenységünket. A DNA-n belüli egységes gyakorlat megteremtéséhez szükségünk van analógiák megállapítására, látnunk kell a bírói döntések alapjául szolgáló folyamatokat. És még egy fontos tényező: az összes elemzést a CSM-nek is elküldjük, a legfőbb ügyésznek is elküldjük, az igazságügyi miniszternek is elküldjük, amikor a tevékenységi beszámolót állítjuk össze. Ez az elemzés nem marad a DNA-n belül. Minden intézmény megkapja, amellyel szemben nekünk törvény szerinti kötelességünk statisztikai adatokat közölni. Tehát azokban a tevékenységi beszámolókban minden egyes alkalommal az ítéletek és felmentések helyzetével kapcsolatos adatok is megtalálhatók.

Mi a véleménye a bírák és ügyészek felelősségével kapcsolatos javaslatról?

Jelen pillanatban van egy törvény által szabályozott eljárás, amelynek értelmében a bíráknak és ügyészeknek felelniük kell, ha szolgálati hanyagságot vagy rosszhiszeműséget állapítanak meg esetükben. (...) Az új tervezet nem jelöli meg pontosan, hogy milyen körülmények között vonható felelősségre a bíró vagy ügyész. Adok egy példát. Vádat emelnek egy személy ellen, aki bűncselekményt követett el, de később az alkotmánybíróság úgy dönt, hogy az a törvénycikkely alkotmányellenes, és az illető személyt erre a döntésre hivatkozva felmentik a vádak alól. Kérdem én, ebben az esetben anyagilag felelősségre vonható-e az ügyész, aki vádat emelt az illető személy ellen akkor, amikor az a bizonyos törvénycikkely még hatályban volt? Vagy felelősek-e az ilyen helyzetekben azok, akik olyan törvényeket alkotnak, amelyeket utólag alkotmányellenesnek nyilvánítanak? Saját vagyonával kell-e felelnie annak a bírónak, aki egy hatályos rendelkezést alkalmaz, amelyről nem tudhatja, hogy később alkotmányellenesnek fogják minősíteni? Mi soha nem tagadtuk az, hogy a mi tevékenységünkért magunknak kell vállalnunk a felelősséget, de a felelősségrevonás világos kritériumok, világos eljárás alapján kell hogy történjen.

Több alkalommal is megtagadta, hogy megjelenjen a 2009-es államelnök-választást kivizsgáló parlamenti bizottság előtt, viszont átiratokat küldött a testületnek. Egyáltalán nem fordult meg a fejében, hogy mégiscsak elmenjen a meghallgatásra? Miért utasította ezt el?

Mert tiszteletben tartom a törvényeket és az alkotmány előírásait. Legfőbb ügyészként is hívtak a parlamentbe, 2007-ben, de akkor sem mentem el. Akkor is küldtem egy igénylést a CSM-nek, mint most. Most sem tettem egyebet, csak betartottam a hatályos törvényeket. Mi több, válaszoltam minden átiratra, amelyet ez a bizottság küldött.

A 2009-es államelnök-választást kivizsgáló parlamenti bizottság elnöke azt nyilatkozta, hogy a végső jelentésben a testület javasolja, foglalják törvénytervezetbe, hogy menesztik azokat a köztisztséget betöltő személyeket, akik nem jelennek meg a parlamenti bizottság meghallgatásán, és három évre eltiltják őket minden köztisztségtől.

Ezt nem kommentálom. A törvénytervezetekkel kapcsolatos álláspontomat akkor ismertetem, amikor ezeket közzéteszik, és érintik a tevékenységünket. Most ezt nem kívánom kommentálni.

Elrendelték a képviselőház, illetve a szenátus elnöke ügyének újratárgyalását. Hasonló döntésre számíthatunk hamarosan Gabriel Oprea, Dan Şova vagy Sebastian Ghiţă ügyében is, miután az egyik bíró nyugdíjba vonult? Hogyan vélekedik ezekről a döntésekről? Befolyásolják-e az önök tevékenységét?

A bírák döntése, hogy mi történik ezekben az ügyekben, én ezt nem kommentálhatom.

Fennállhat a bűncselekmlnyek elévülésének kockázata?

Nem kommentálhatom azokat az ügyeket, amelyek még bírósági eljárás alatt állnak.

Liviu Dragnea képviselőházi elnök azt nyilatkozta a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős minisztériumnál végzett házkutatással kapcsolatban, hogy az egy eltúlzott akció volt a DNA részéről, a nyomozás tárgyához képest aránytalanul nagy erőket mozgósítottak. Hogyan válaszolna erre?

Nem kommentálom a politikusok nyilatkozatait.

Klaus Johannis nyilatkozataiból ítélve ön élvezi az elnök támogatását. Milyen a kapcsolata Tudose miniszterelnökkel?

Mindig is intézményi szintű kapcsolatom volt a kormányfővel, és amikor kellett, tárgyaltunk. A jelenlegi miniszterelnökkel soha nem beszéltem, soha nem találkoztam.

Felró-e valamit magának a hírszerző szolgálatokkal vagy a politikusokkal fenntartott intézményi szintű kapcsolatok tekintetében? Hát a DNA hatékonysága tekintetében?

Nincs, amit felrónom magamnak. A DNA mindig korrektül járt el az intézményközi kapcsolatok terén, ami pedig a vádhatóság hatékonyságát illeti, azt hiszem, az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy magas szinten teljesítettünk. Megalapítása óta a DNA az elmúlt 3-4 évben volt a legeredményesebb, statisztikai szempontból legalábbis. Igen, intézményen belül vélhetően lenne, amit felrónunk magunknak, van, amivel nem lehetünk elégedettek, de nem hiszem, hogy létezik Romániában olyan intézmény, amelynél ne lennének gondok. A fontos az, hogy amikor felmerül egy probléma, hogyan állsz hozzá, és hogyan oldod meg. Amikor a DNA-nál gondok merültek fel, én azt hiszem, hogy megfelelően reagáltunk, és megoldottuk ezeket.

Melyik volt a legnehezebb pillanat azóta, hogy átvette a DNA irányítását?

Ezt majd a mandátumom végén fogom elárulni.

Az elmúlt időszak történései nyomán felmerült önben, hogy benyújtsa a lemondását?

Nem, semmi esetre sem. Folytatjuk a munkát, ugyanúgy dolgozunk majd a csapatommal, ahogy eddig is tettük.

El tudja képzelni, hogy egyébbel foglalkozzon, mint a DNA? A rendszerben szeretne maradni vagy más területen szeretne továbblépni a karrierjében?

Hát például édesanya lehetnék, nem?