A német minőség feltehetően páratlan sikertörténet. A nagy német cégek ma már mind multik, viszont vannak kevésbé ismert társaságok, melyek kizárólag Németországban termelnek, és amit nyújtanak, ugyanúgy világszerte piacvezető. Ahhoz, hogy a Made in Germany ma is hasson, olyan tudatos fogyasztói környezet is kell, mint a németországi.

Kényszerből

A Made in Germany jelölést 126 éve használták először, ekkor még kényszerből. A solingeni kovácsok késeket, ollókat és fűrészeket dobtak volna piacra Nagy-Britanniában, és hogy jobban fogyjon, ráírták: „Sheffield made". A britek persze rájöttek a turpisságra és 1887-től arra kötelezték a német gyártókat, hogy tüntessék fel a portékán a származási helyet, nehogy bárki összetévessze a rossz minőségű német vágószerszámokat a brit kézművestermékekkel.

A németek alig néhány évtizeden belül előnyt kovácsoltak a negatív megkülönböztetésből és a Made in Germany a kiváló minőségű, megbízható áru szinonimája lett. De a mai napig nem létezik olyan központi hivatal, ahol láttamoznák, ki használhatja a címkét és ki nem.

Titkos bajnokok

A németek a hazai termékekben bíznak leginkább: a fogyasztók 54 százaléka tudatosan hazai termékeket vásárol és kész akár több pénzt is kiadni értük – áll a Német Társaság a Minőségért (Deutsche Gesellschaft für Qualität – DGQ) felmérésében. A megkérdezettek 70 százaléka úgy tartja, hogy a Made in Germany jelölés arra utal, hogy a termék magas minőségi és biztonsági követelményeket teljesít.

A német minőség megfejtéséhez Rolf Henning, a DGQ munkatársa szerint ma már nem az Adidason, a Beck's-en, a Volkswagenen vagy más hasonló globális multin keresztül vezet az út. Esetükben a gyártásnak már alig van köze Németországhoz: a legnépszerűbb sörök egyike, a Beck´s brazil-belga tulajdonban van, az Adidas-termékek közül már csak két fajta futballcipőt gyártanak német telephelyen, a Volkswagennél pedig szinte lehetetlen visszakövetni, milyen arányban dolgoznak német alkatrészekkel.

Henning inkább olyan cégeknél kutatná a német minőség mibenlétét, amelyek nem annyira ismertek, noha a saját területükön piacvezetők, és termékeik kizárólag Németországban készülnek. Ezeket a vállalkozásokat hidden championöknek (szabad fordításban, titkos bajnokoknak ) nevezi, melyek jó hírnevéhez egyértelműen hozzájárul a német gyártmányi védjegy.

Rendszámtábla, távirányítható kamera

Kevesen tudják, hogy az autójuk rendszámtáblája is nagy valószínűséggel az észak-rajna–vesztfáliai Siegen településről, a mintegy 500 főt foglalkoztató Az Utsch Rt. termékei folyamatosan minőségi vizsgálaton és normakontrollon mennek keresztül ahhoz, hogy a világon bárhol megfeleljenek a követelményeknek.

„A minőségről természetesen leginkább a használat közben lehet meggyőződni" – vallja Thomas Janze berlini rendező és vállalkozó. Az általa gyártott BlackCam, a világszerte egyedülálló távirányítható kamera- és sínrendszer ötlete Janze sokéves tévés és produceri tapasztalata során született. „Ahányszor koncertfelvételeken dolgoztam, a legnagyobb vitát az ügyféllel mindig az váltotta ki, hova kerüljenek a kameraállványok és az operatőrök, hogy ne takarják el a színpadot. Ekkor ébredtem rá, hogy az egyedüli megoldás egy nagyon kicsi kamera, amit előre lefektetett síneken lehet mozgatni és ami ráadásul sokkal diszkrétebben bevethető akárhol, mint a nagyobb optikával rendelkező felvevőgépek". Thomas Janze 2010-ben elkészítette berlini műhelyében az első kamerát.

A BlackCamet saját maga tesztelte: elvitte minden olyan élő felvételre, ahol rendezőként vagy producerként dolgozott. A ma már tízfős cég Kínában és az Egyesült Államokban értékesíti a termékét, de az ismert tehetségkutatókban és talk show-kban, valamint stadionkocerteken is a pici kamerával dolgoznak. „Eddig nem fektettem túl nagy hangsúlyt arra, hogy külön feltüntessem a terméken: Made in Germany. De az ügyfelek visszajelzése azt mutatja, hogy épp ezt értékelik a termékben.

Többet kézzel – mint géperővel

A Lightweight leginkább arról ismert, hogy Lance Armstrong és Jan Ullrich országúti kerékpárosok vásároltak tőlük karbonszövetes felniket. A cég olyan technológiát fejlesztett ki, melynek egyelőre nincs konkurenciája. Sören Spiegelberg, a 45 fős cég marketingese szerint gyakran azért is jó hangsúlyozni, hogy német gyártmányról van szó, mert az elismert színvonal indokolja a termék árát.

„Főként az Egyesült Államokban és Ázsiában számít erős érvnek az, ha egy termék Németországból jön. Mi viszont ezt csak úgy tudjuk fenntartani, ha mindig egy lépéssel előbb járunk a csúcstechnológiában, mint bárki más. A német bérek azonban nemzetközi viszonylatban magasak, a termelés hosszú folyamatot vesz igénybe. A minőséghez nagy arányban kétkezi munkára van szükség, a termelés kisebb részét végzik gépek. Így érthető, hogy előbb-utóbb bizonyos vállalkozásoknál felmerül a finanszírozhatóság kérdése" -- magyarázza.

A szakember szerint a piacvezető német iparágak között valamelyest lemaradt a szórakoztató elektronika és a számítástechnikai ipar. Volt több ígéretes hazai cég is az elmúlt húsz-harminc évben, de nem tudtak felzárkózni a nemzetközi versenybe. Az Egyesült Államok és Ázsia ezekben az ágazatokban előbb járnak. A német cégek túl nagy hangsúlyt fektettek a technikai kivitelezésre, ezért nem tudtak lépést tartani a mai, felgyorsult piaci helyzettel.

Sehr gut!

Külön iparág telepedett azokra a televíziós, offline és online piaci megrendelésekre, melyek nyomán a mélyfagyasztott pizzáktól a szállodákon át egészen a mobilszolgáltatásokig szinte mindent alapos tesztelésnek vetnek alá erre szakosodott kutatóintézetek. Ezek pontosan kimutatják, hogy például a 2,99 eurós mélyfagyasztott pizza kevesebb színezőanyagot tartalmaz-e, mint a 1,49 eurós, és hogy a drágábbik pizzán mennyivel több a szalámi.

A Stiftung Warentest intézet fogalom Németországban: a megalapítását a gazdasági csoda idején, 1964-ben Konrad Adenauer kancellár kezdeményezte, azzal a céllal, hogy független hivatal közvetítsen tényszerű információkat a piacon elérhető termékekről és szolgáltatásokról. A Stiftung Warentest legalább akkora bizalmat élvez a német társadalom körében, mint a rendőrség, vagy az igazságszolgáltatás. Ha valamire azt írják összesítésükben, hogy sehr gut (nagyon jó), akkor abban a vevő aligha csalódik.

Aki tehát nem tud dönteni, melyik mosógépet vásárolja meg, az kikeresi a weboldalukon a mosógépekre vonatkozó tesztet vagy – ha friss tesztről van szó – megveszi az aktuális kiadványukat. A Stiftung Warentest általában úgy jár el, hogy egy bizonyos termékből kiválasztja a húsz legnépszerűbb márkát (függetlenül attól, hogy hazai vagy külföldi gyártmány) amelyeket külön erre a célra specializálódott laboratóriumokban tesztelnek. A fogyasztó elé végül egy részletes teszteredmény kerül, amiből kiderül, melyik gépnek mik az erősségei és közülük összesítésben melyik a legjobb.

Bár a Stiftung Warentest szempontjából mindegy, hogy német vagy külföldi termékekről van szó, Heike van Laak szóvivő szerint teszteredményeik a hazai gyártókat is segítik abban, hogy állandóan javítsanak a minőségen. A Stiftung Warentest azzal bizonygatja hitelességét, hogy nem reklámoz és nem osztogat minőségi védjegyeket. Emellett bevételük 90 százaléka is a fogyasztóktól származik, és csak a maradék az állami támogatás. A presztízsüket jelzi, hogy a lassan 50 éves intézettel szemben mindeddig nem született jogerős kártérítési ítélet.