Majdnem száz éve már, hogy 1921. december 14–16-án a Sopronban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Mint később kiderült, ez volt az egyetlen olyan megváltoztatása a trianoni békediktátumnak, ami több évtizednyi történelmi viszontagság ellenére is tartósnak bizonyult.

Az első világháborút lezáró, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Sopront és környékét a későbbi Burgenlanddal együtt Ausztriának ítélte. A magyar egységek 1921. augusztus 26-án kezdték meg a terület kiürítését, de ezután a benyomuló osztrák csapatokat főleg egyetemistákból álló felkelők állították meg Pinkafőnél és Ágfalvánál.

A fegyveres összetűzésben az osztrákok három, a magyarok egy embert vesztettek. A következő napokban erősítés érkezett a magyar oldalra, miután Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével mintegy háromezer különítményes vonult be az elvileg Ausztriához csatolt területekre. Nekik Ostenburg Gyula, Sopron parancsnoka tevőleges, a magyar kormány – diplomáciai okokból kifolyólag – hallgatólagos támogatást nyújtott.

Olasz közvetítéssel hallgattak el a fegyverek

Nem hagyta azonban az osztrák hadvezetés annyiban a dolgot, és szeptember elején egy újabb, immár nagyobb erőkkel végrehajtott támadást indított a magyar állások ellen, ezt azonban a felkelők ha nehezen is, de visszaverték, sőt, a hónap végén Prónay különítményével együtt Ausztriába is betört. Ezeknek a harcoknak az eredménye politikai síkon is megmutatkozott, 1921. október 4-én Felsőőrön „alkotmányozó gyűlés” kiáltotta ki a független Lajtabánságot, amelynek vezetője Prónay lett. A magyar kormány nem ismerte el az „új államot”, de arra sem volt hajlandó, hogy a csapatokat kivonja a térségből.

Mivel a helyzet már egy újabb, nagyobb konfliktus rémével fenyegetett a nem is olyan régen egy államszövetségbe tartozó két ország között, olasz közvetítéssel Velencében tárgyalások kezdődtek a helyzet megoldására.

Antantcsapatok képezték az ütközőzónát

Ezeket egy megállapodás koronázta: az október 13-án létrejött egyezség szerint a magyar fél kiüríti a területet, majd a magyar kivonulás után nyolc nappal népszavazással dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról. De éppen a kivonulás kellős közepén következett be az október végi második királypuccs, amelyben a felkelők nagyobb része a visszatérni kívánó IV. Károlyt támogatta, így a magyar csapatokat mégsem tudta kivonni Budapest. A puccs elbukott, annak bukása után a magyar kormány azonnal lefegyverezte a szabadcsapatokat, és a Lajtabánság is megszűnt létezni. A magyar és az osztrák fegyveres erők helyét időközben az antant által küldött csapatok foglalták el.

Német ajkúak döntöttek Magyarország mellett

Ezek után már nem volt akadálya, hogy a népszavazást 1921. december 14-én megrendezzék Sopronban, majd 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, és 16-án a többi településen. A voksolásra azok a huszadik évüket betöltött férfiak és nők voltak jogosultak, akik e területen születtek, vagy 1918. december 31. óta ott laktak.

A szavazást a jórészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el, de nem Ausztria javára: bár a községek közül csak háromban (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) szavazott a többség Budapestre, Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka mondott erre igent. Az egész terület összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellen, 89,5 százalékos részvétel mellett.

Az MTI korabeli tudósítása 1921. december 18-án azt jelentette: „a népszavazás eredménye a városban óriási örömet keltett. Az ántánt-városparancsnokság rendelete folytán szombaton délután 4 órától kezdve mindenféle csoportosulás, gyülekezés és fölvonulás tilos volt, de azért az utcán mégis nagy tömeg hullámzott.”

16 éve emlékezünk az eseményekre hivatalosan is

Ami ezután következett, már csak puszta formalitás volt: Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak, az antant csapatai 1922. január 5-én hagyták el a várost. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas Fidelissima – Leghűségesebb város címet adományozta.

Ezt a történelmi eseményt az első Orbán-kormány 2001-ben tette hivatalossá, és az állami megemlékezés tárgyává, amikor december 14-ét a hűség napjává nyilvánította. Ezen a napon adják át hagyományosan Sopronban a város legrangosabb kitüntetéseit.