Történelmi jelentőségű megállapodásra készül az Európai Unió és az Egyesült Államok. A világgazdaság teljesítményének mintegy felét produkáló két blokk szabadkereskedelmi megállapodást hozna tető alá. A politikusok és a szakértők több tíz milliárd eurós GDP-növekménnyel számolnak. A megállapodásban ugyanakkor sok a buktató, gyors lezárásra nem számíthatunk.

815 milliós piac

Szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokba kezd az Egyesült Államok és az Európai Unió. A júniusban induló egyeztetések, ha sikerrel járnak, a világ két legnagyobb gazdasági blokkját hozhatják még közelebb egymáshoz: az 500 milliós európai és a 315 milliós amerikai piac közti kereskedelem bővülése a várakozások szerint euró-, illetve dollármilliárdokat adhat hozzá az országok gazdasági teljesítményéhez. A létrejövő megállapodás a legambíciózusabb lenne a Világkereskedelmi Szervezet 1995-ös létrehozása óta. A megegyezéshez vezető út – melyet 2014-re le is szeretnének zárni a felek – ugyanakkor ezernyi buktatóval van teli.

Obama célja a megállapodás

„A kereskedelmi megállapodás teljesen újraírja majd a játékszabályokat, komoly mértékben fellendíti majd az Atlanti-óceán mindkét partjának gazdaságait" – mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, miután Barack Obama amerikai elnök évértékelő beszédében bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdenek az EU-val szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozásáról.

Az amerikai kormány az export bővülésével igyekszik magasabb béreket kínáló feldolgozóipari álláshelyeket létrehozni – több mint egy évtizedes, a szektorban tapasztalható csökkenés után. A Transatlantic Trade and Investment Partnership-nek nevezett szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) a második Obama-adminisztráció programjának egyik központi eleme is lenne. Obama emellett a szabadkereskedelmi megállapodással az üzleti körök kedvére is szeretne tenni, akik eddig kevésbé támogatták gazdasági törekvéseit. Fontos szempont, hogy egyes amerikai szakszervezetek is támogatják a megállapodást.

A júliustól Horvátországgal együtt 28 tagúra bővülő európai blokk is egyre több országgal igyekszik ilyen megállapodásokat kötni. A legnagyobb ilyen megállapodás jelenleg Dél-Koreával van függőben – itt már csak ratifikálni kell az összes résztvevő államnak a megállapodást –, de az EU Kanadával is tárgyal. Az Európai Parlament szerint a Kanadával kötendő megállapodás 20 százalékkal pörgethetné fel a két ország közti kereskedelmet, és 80 ezer új európai álláshelyet hozhatna létre. Az Egyesült Államokkal kötendő megállapodás ennél nagyságrenddel magasabb szinten állna.

Megugró gazdasági teljesítmények

A megállapodás európai oldalon 0,5 százalékot, az amerikai oldalon pedig 0,4-et fog hozzátenni az éves GDP-növekedéshez 2027-ig. Ez azt jelenti, hogy az EU gazdaságának teljesítménye éves szinten 86, míg az USA-é 65 milliárddal lehet nagyobb. A felek arra törekszenek, hogy a már most is alacsony – mintegy 4 százalékos – vámokat lebontsák, a szolgáltató szektor minél több területét nyissák meg a másik fél előtt.

Az EB emellett azt is el akarja érni, hogy az Atlanti-óceán másik partján is ugyanolyan feltételekkel indulhassanak az európai cégek a közbeszerzéseken, mint amerikai társaik. Közgazdászok szerint a megállapodás arra is ösztönözheti az EU gazdaságait, hogy igyekezzenek rugalmasabb gazdasági, befektetési és munkaerőpiaci döntéseket hozni – amelyeket mindeddig politikai megfontolásokból nem tettek meg. A megállapodás emellett lökést adhatna mindkét blokk gyatra gazdasági növekedésének is, mivel a gazdasági válságot gyakorlatilag egyik nagy gazdaság sem tudta kiheverni.

Előnyök, hátrányok

Az Egyesült Államokat és az EU-t a Kereskedelmi Világszervezet (WTO ) Doha-fordulójának elakadása – mely a kereskedelmi korlátozások további globális leépítését szorgalmazta volna – rákényszerítette a kétoldalú megállapodások szorgalmazására, és arra a következtetésre jutottak, hogy egyre inkább a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások válnak meghatározóvá.

Szabadkereskedelmi megállapodás. A szabadkereskedelmi megállapodás egy olyan egyezményt jelent, mely megszünteti a vámokat, importkvótákat, és az egymás között kereskedett termékek és szolgáltatások közti preferenciákat. A szabadkereskedelmi egyezményt aláíró országok egy szabadkereskedelmi övezetet alkothatnak, ugyanakkor nincs meghatározott közös külső vámtarifájuk, vagyis az övezeten kívüli országokkal eltérő vámokat és kvótákat alkalmaznak. Ezt a gazdaságintegrációs formát döntően akkor választják az országok, ha gazdaságaik kiegészítik egymást. Ha egymásnak versenyt támasztanak, akkor nem valószínű, hogy lennének ösztönzők az FTA-ra, vagy csak bizonyos termékek és szolgáltatások kereskedelmét liberalizálják.

A WTO szerint azonban, ha ezen az úton megyünk tovább, akkor az FTA-k olyan hálójába jutunk, amely – bár lebontja a vámokat –, a szabályozások kibogozhatatlan rendszerét hozza létre, ami hátráltatni fogja a világkereskedelem fejlődését. Más vélemények szerint az EU-USA megállapodás, mivel a két ország közti kereskedelem a világkereskedelem harmadát felöleli, tulajdonképpen kizárja a többieket az egyezkedésből, miközben csak azokról a kérdésekről állapodnak meg, melyek esetében szinte nincs súrlódás. A problémásabb pontokat, mint például a mezőgazdaságban jelentkező gondokat a szőnyeg alá söprik. A WTO reformja nélkül így a szabadkereskedelmi megállapodások „spagettis tálja" jöhet létre egyesek szerint.

A megállapodás ugyanakkor erősíthetné az EU és az USA közötti stratégiai kötelékeket, a szorosabb együttműködés pedig több más területre is kiterjedhetne, mint például a védelmi szektor. Az amerikai kormányzat már jó ideje aggodalmát fejezi ki, hogy az európai államokban az elmúlt évek sorozatos költségvetési megszorításai következtében folyamatosan csökkennek a honvédelemre költött pénzek. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre nagyobb súly helyeződik az Egyesült Államokra, amely viszont szintén komoly államadóssággal küzd.

Problémás ügyek

A legnagyobb a nézeteltérés az EU és az USA között a mezőgazdaság kérdésben van, még akkor is, hogy a gazdáknak nyújtott, politikailag érzékeny támogatásokat a tárgyalások nem érintik. Az amerikaik már jó ideje rossz szemmel nézik az EU korlátozásait az Egyesült Államokból származó genetikailag módosított összetevőkből előállított élelmiszeripari termékekkel kapcsolatban. Emellett a növekedési hormonokkal hizlalt amerikai hústermékek is zavarják az EU-t. Barroso kijelentette, hogy a fogyasztók egészsége területén az EU nem hajlandó kompromisszumokat kötni. Ron Kirk, az USA kereskedelmi képviselője szerint azonban mindenről tárgyalni kell, legyenek azoka génmódosított termékek vagy egyéb témák.

Az EU szabadkereskedelmi megállapodásai. Brüsszel több mint 80 országgal folytat(ott) tárgyalásokat szabadkereskedelmi megállapodásokról, jelenleg 29 van érvényben. A már meglévőek: Albánia, Algéria, Andorra, Bosznia-Hercegovina, Chile, Kolumbia, Horvátország, Egyiptom, Faroer-szigetek, Izland, Izrael, Jordánia, Libanon, Liechtenstein, Macedónia, Mexikó, Montenegró, Marokkó, Norvégia, Palesztin Hatóság, Peru, San Marino, Szerbia, Dél-Afrika, Svájc, Tunézia, Törökország (vámunió, pár szektor, pl. agrár, kivételével). Aláírt, de még függőben lévő FTA-k: Ukrajna, Kamerun, CARIFORUM országok (például Belize, Barbados), Dél-Korea (még nem ratifikált), Közép-Amerikai Közös Piac országai, Elefántcsontpart. Tárgyalás, vagy megfontolás alatt lévő megállapodások olyan jelentős országokkal folynak, mint például India, Japán, Oroszország, Kanada, Brazília, Argentína.

Egy másik érzékeny téma lehet az európai Airbusnak és az amerikai Boeingnek nyújtott állami támogatások kérdése, mely a WTO legnagyobb és leghosszabb időre visszanyúló vitája. Minden bizonnyal ez a problémás ügy most sem oldódik majd meg, ugyanakkor a tárgyalások segíthetnek az ezen a téren eddig eléggé ellenséges hangulat oldásában.