Az észak-erdélyi autópálya – amelynek kivitelezéséről Adrian Năstase kormánya 2003-ban írta alá a megállapodást az amerikai Bechtel céggel – kezdettől fogva amolyan nem kívánt gyermek volt. A minden pártban fellelhető nacionalista politikusok rendkívüli módon tartottak attól, hogy a sztráda egyenesen Magyarországra vezet – ráadásul Erdélyen keresztül; mintha az országrészt teherautókon keresztül hordták volna el nyugati szomszédaink vagy az erdélyi magyarok – netán a mindig az ellenzéki pártokban található román hazaárulók.

30 millió euró kilométerenként

A Brassót Borson keresztül Magyarországgal összekötő út tehát nagyrészt a politikai akarat hiánya miatt nem készülhetett el. A 415 kilométeres sztráda átadási határidejét 2012-re jelölték ki – ehhez képest mindeddig a Gyalu és Aranyosgyéres között 52 kilométer készült el belőle, 1,6 milliárd dollárért. Ebben az összegben benne foglaltatnak mindazok a büntetések is, amelyeket Romániának ki kellett fizetnie amiatt, hogy későn juttatta el a szerződésben megállapított összegeket az amerikai építőnek.

Az autópálya terve így talán a legveszteségesebb projektté vált, amelyet Románia megkötött 1989 után, hiszen 30 millió eurót fizetett az autópálya minden egyes kilométeréért, holott a projekt megkötésekor a felek megegyeztek abban, hogy egy kilométernyi sztráda 3,8 és 6 milliós euró közötti összegbe kerül, a domborzattól függően.

A Năstase-kormány idején megkötött szerződés szerint az akkor nemzetbiztonsági jelentőségűnek nevezett autópálya 2,2 milliárd dollárba került volna.

Bechtel: út a NATO felé?

A Bechtel arra hivatkozik, hogy a román kormánytól csak igen nagy késéssel kapta meg az esedékes összegeket – amiben még igaza is van –, emiatt nem egy alkalommal el kellett bocsátania az alkalmazottakat. Románia jelenleg is 50 millió eurójával tartozik az építőnek. Ráadásul akadozott a nyomvonal menti területek kisajátítása is, a munkálatok ezért sem haladhattak.

A Bechtel-ügyben 2011-ben vizsgálatot indított a Számvevőszék, amelynek következtetései szerint a román fél a szerződést 2003-ban nem tárgyalta meg alaposan, az ország érdekeit szem előtt tartva, a dokumentum több pontja is szemben állt az érvényes romániai törvénykezéssel, a szerződés kidolgozásánál még csak megvalósíthatósági tanulmányt sem készítettek.

Több politikus és jó néhány politikai elemző szerint a sietségnek megvolt a maga oka. A szerződést 2003-ban mindenképpen alá kellett írni, hogy 2004-től érvénybe léphessen. Bukarest és Washington voltaképpen hallgatólagosan megegyezett abban, hogy ha az észak-erdélyi autópálya építésével a Bechtelt bízzák meg, akkor megnyílik az út Románia NATO-tagsága felé.

Azt is mondhatnák: a NATO felé vezető utat a Bechtel építgette Románia számára. Valóban, a szerződés aláírása után nem sokkal Románia tagja lehetett az Észak-Atlanti Szövetségnek – amelynek legnagyobb hatalmas és finanszírozója éppen az Egyesült Államok. Így már az is érthető, miért is nevezték a politikusok által tulajdonképpen soha nem kívánt észak-erdélyi sztrádát nemzetbiztonsági jelentőségűnek.

Eredmény nélküli szerződésmódosítások

2011-ben Anca Boagiu akkori közlekedési miniszter fellépése nyomán a Bechtel leállt újratárgyalni a szerződést. Ennek nyomán a már elkészült Gyalu-Aranyosgyéres szakasz után az amerikai építőnek már csak a Berettyószéplak-Bors közötti 60 kilométeres útrésszel kellene elkészülnie. Az tény, hogy a Bechtel a 415 kilométerből csak 112 kilométeres szakasszal végez majd.

A szerződésnek a 2011. évi újratárgyalása nem került kevés pénzébe Romániának, jóllehet Anca Boagiu mérlege szerint a román állam ezzel 126 millió eurót nyert. A Számvevőszék adatainak megfelelően azonban a 126 millió euró csak elenyésző része a Románia által kidobott pénznek, ráadásul az országnak 109 millió eurót kellett fizetnie azért, hogy az amerikai építő elfogadja a Románia által támasztott feltételeket.

A szerződést legelőször azonban nem 2011-ben tárgyalták újra, a román fél és a Bechtel között szüntelenül folyt az alkudozás. A dokumentum 2005-ben, a demokrata liberálisok és a nemzeti liberálisok közös kormányzása idején néhány apróbb változást szenvedett. A Romániára nézve hátrányos szerződéssel teljes mértékben elégedetlen volt az Országutak és Autópályák Országos Társasága, amely ennek kapcsán öt hónapos vitába bocsátkozott a közlekedési tárcával. A megoldás maradéktalanul román mintára történt: az Országutak és Autópályák Országos Társaságának „akadékoskodó" főnökét a közlekedési miniszter, Gheorghe Dobre leváltotta.

A 2005-ben némileg módosított szerződés 2010-ben lépett életbe – a Bechtelnek pedig ezt követően négy évre volt szükséges az 52 kilométeres szakasz elkészítéséhez.

A válság évei

Az amerikai fél – amint az a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderül – a 2005-ös szerződésmódosítást kritikus időpontnak tartotta. A Bechtel egyenesen az építőtelep teljes bezárásával fenyegetőzött, arra hivatkozva, hogy a közlekedési tárca által megígért 213 millió euróból mindössze 16 millió eurót kapott. A tárgyalások olyannyira kemények voltak, hogy a Bechtel csak az amerikai nagykövet jelenlétében volt hajlandó érintkezni a román féllel, aki viszont az országot sújtó árvízre, valamint a Nemzetközi Valutaalappal megkötött szerződésre hivatkozott, amely megtiltotta a lehívott pénzekkel történő „zsonglőrködést".

Az idők során azonban mégsem a 2005., hanem a 2007. év tette a leginkább próbára a Bechtellel való együttműködést, amikor is Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök a szerződés teljes felfüggesztését helyezte kilátásba. Az akkori amerikai nagykövet, Nicholas Taubman mindezt a kormányzó demokrata liberálisok és nemzeti liberálisok közötti szakadással magyarázta: a WikiLeaks szerint a nemzeti liberálisok kormányfő és a demokrata liberális közlekedési miniszter semmiben sem tájékoztatja egymást, mindkét fél halad a maga útján.

Az amerikaiak attól tartottak, hogy az inkább az Európai Unióhoz, mint az Egyesült Államokhoz húzó nemzeti liberálisok Brüsszel iránti hűségük jeleként felmondanák a szerződést.

Egyelőre kilátástalan...

Jelen pillanatban tehát a Bechtel lemondott a további hat sztrádaszakaszról, és már csak a Berettyószéplak-Bors útvonalon kellene dolgoznia – a munkálatok azonban leálltak, és azt sem lehet pontosan tudni, mindeddig milyen szakaszba jutottak. Az eredeti tervek szerint az útnak 2013-ra kellene elkészülnie, Dan Şova tárcavezető szerint ez azonban teljességgel lehetetlen.

Victor Ponta miniszterelnök szerint az észak-erdélyi autópályát csak a magánszféra és az állam közötti partnerséggel lehetne megvalósítani. Sajnos azonban az üzleti partnerségnek ez a formája az infrastruktúrák fejlesztésének területén jelenleg csaknem teljesen ismeretlen Romániában.

Az országos jelentőségű infrastruktúrákkal foglalkozó megbízott miniszter, Dan Şova nemrégiben levélben fordult a Bechtelhez, amelyben a szerződés teljes érvénytelenítését kéri. Levelére választ egyelőre még nem kapott, ám az eredetileg megkötött szerződés értelmében Romániának ilyen esetben jelentős kártérítést kell fizetnie. Ennek összegéről a megbízott miniszter nem volt hajlandó nyilatkozni. A közlekedés korábbi, demokrata liberális színeket képviselt minisztere, Alexandru Nazare állítását sem kommentálta, miszerint a szerződés felbontása esetén Romániának 500 millió dollárt kellene kifizetnie a Bechtelnek.

Az észak-erdélyi autópálya helyzete egyelőre kilátástalan. Jóllehet a miniszterelnök véleményéhez hasonlóan Dan Şova álláspontjának megfelelően is a sztráda állami pénzből semmiképpen sem készülhet el, Románia egyelőre semmit sem tett azért, hogy külföldi beruházókat vonjon be a sztráda megépítésébe, ráadásul szakminiszteri körökből olyan vélemények is elhangzottak már, hogy az autópálya senkinek sem szívügye. Şova egyébként is a 310 kilométeres Marosvásárhely-Iasi autópálya megépítését tartja sürgetőnek.