A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külügyi megbízottjának nem kívánatos személlyé nyilvánításával a román hatóságok szintet léptek. A közrend elleni vagy bármilyen erőszakos cselekményekben nem érintett Dabis Attila kitiltása azt üzeni, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), illetve a román igazságszolgáltatás az egyszerű véleménynyilvánítást – így akár a magyar törvényhozók munkáját – is törvénybeütközőnek tekinti.

Dabis Attila március 9-én Marosvásárhelyre tartott, hogy részt vegyen az SZNT szokásos évi rendezvényén, amelynek végeztével minden évben a Székelyföld autonómiáját követelő petíciót adnak át a kormány megyei képviselőjének. A határon feltartóztatták, és közölték vele, hogy Romániában nem kívánatos személynek nyilvánították. Sem a kiutasítás tényleges indokát, sem annak időtartamát nem közölték vele. Az SZNT külügyi felelőse perelni készül, meglátása szerint ugyanis Románia nemcsak saját törvénykezését sértette meg, hanem a releváns európai és nemzetközi szabályozásokat is.

Láttunk már hasonlót

Négy évvel korábban négy magyart tiltottak ki Romániából: Szávay Istvánt (Jobbik), Tyirityán Zsoltot (Betyársereg), Zagyva György Gyulát (Jobbik, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és Mikola Bélát (Új Magyar Gárda). Tyirityán neve nem lelhető fel a bíróságok nyilvános adatbázisában, így az ő kitiltásának „utóéletéről” nem sokat tudunk, a többiekről viszont tudni lehet, hogy jogorvoslatért fordultak a bírósághoz. Nem sok sikerrel.

A Magyarországról Romániába költözött, itt letelepedési engedéllyel élő Mikola Béla kiutasítását a Bukaresti Táblabíróság úgy hagyta jóvá, hogy a per után is csak homályos fogalmai lehettek róla, miért kell elhagynia az országot. A tárgyalásokon mindössze annyi derült ki, hogy az 1991. évi 51- es számú nemzetbiztonsági törvény 3. szakaszának a, h és l pontját sértette meg, de hogy mivel, azt csak az ügyész és a bíró tudhatta. Amikor az ügyvédje felvetette, hogy a dossziéban nem lelhető fel egyetlen terhelő bizonyíték sem, a bíróság közölte vele, hogy az eljárás alapjául szolgáló titkosszolgálati anyagot a bíróság titkos adatokat kezelő részlegén tárolják, tehát Mikola ügyvédje ott beletekinthet. Azaz mégsem , mert „Veress Andres” (vélhetően András) nem rendelkezik megfelelő tanúsítvánnyal.

Jogsértő titkosítás

Elvileg a bírók betekintését a bizonyítékokba nem lehet korlátozni – 2014 óta –, így adott esetben a SRI által titkosított dokumentumokhoz is korlátozás nélkül hozzáférhetnek, mégis a gyakorlatban gyakran bírócseréhez vezet, ha egy perben titkosított iratot nyújtanak be. Ez annak ellenére, hogy a bírók tanúsítványát nem közvetlenül az ORNISS, hanem a bíróság maga adja ki, természetesen az ORNISS által jóváhagyott belső procedúra alapján.

Ügyvédek is kaphatnak úgynevezett ORNISS-tanúsítványt, amelynek a birtokában hozzáférhetnek állam- vagy szolgálati titkokhoz – a kamara éves jelentése szerint 2015 óta –, viszont az illetékes hatóság az erre vonatkozó kérést indoklás nélkül visszadobhatja.

Ha egy bírósági ítélet olyan bizonyítékokon alapul, amelyek a védelem előtt nem ismertek, sérül a terhelt védelemhez való joga – állapítja meg a Juridice.ro cikke, amelynek egyik szerzője Dan Lupașcu büntetőjogász és bíró, a Bukaresti Táblabíróság és a Legfelső Bírói Tanács (CSM) egykori elnöke. A magyarázat az, hogy noha az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata szerint a terheltnek nem feltétlenül kell személyesen hozzáférnie valamennyi bizonyítékhoz, a védelemhez való joga csak akkor biztosított, ha legalább az ügyvédje előtt ismert az akta minden egyes részlete. Ha ez a feltétel nem teljesül, Lupaşcu szerint az érintett bizonyítékot ki kell(ene) zárni a perből.

Dabis kilóg a sorból

A titkosított információk mellett Szávay, Zagyva és Mikola perében is konkrét hivatkozás mindössze a már említett 1991. évi 51-es számú nemzetbiztonsági törvény 3. szakaszának a, h és l pontja volt. Külön érdekesség, hogy a Bukaresti Táblabíróság úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezéseket „magyar területen is” megsértette Szávay, holott a román állam törvényei csakis az államhatárokon belül hatályosak.

Nem tudni, hogy Dabis Attilának mit rónak fel a román hatóságok, viszont abból, hogy nem közölték vele a nem kívánatossá nyilvánításának a tényleges okát, arra lehet következtetni, hogy az SZNT külügyi felelősét is nemzetbiztonsági kockázatként tartják nyilván.

Dabis Attila ugyankkor kilóg a román hatóságok által eddig nem kívánatossá nyilvánított magyarok sorából. Ügye kapcsán fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy soha semmiféle módon nem került összetűzésbe a román hatóságokkal, nem tagja semmilyen radikális szervezetnek, és végképp nem áll összeköttetésben terrorista sejtekkel. „Csak olyan módon kapcsolódom be egyáltalán a jogvédelem és a székely önrendelkezés témájába, ami teljesen megfelel a legitim, elfogadható demokratikus kereteknek. Tehát tisztségviselőkkel tartok és létesítek kapcsolatot, nemzetközi fórumokon jelenek meg, és tájékoztatom az ott lévőket, illetve a különböző releváns tisztségviselőket arról, hogy Románia hogyan nem tartja be a nemzetközi kötelezettségvállalásait, szakértői anyagok létrehozásában vállalok szerepet” – mondta. Vagyis amit „elkövetett”, az lehet zavaró, de semmiképpen nem sérti a román törvényeket.

Autonómia = szeparatizmus?

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) éves jelentéseiben rendszerint megjelennek hivatkozások az „autonomista-szeparatista” (sic!) tevékenységekre. A gond  az, hogy nem tudni, ezen pontosan mit ért a titkosszolgálat. Optimális esetben nemzetbiztonsági kockázatnak az autonómiamozgalomhoz esetleg kapcsolódó törvénysértő akciókat kezelik, amire példa lehet a 2014. márciusi marosvásárhelyi incidens, amelynek nyomán a cikk elején említett négy politikust kitiltották az országból. Az autonómia parlamenti úton történő elfogadtatása – a törvény jóhiszemű értelmezése alapján – nem kellene hogy a fent idézett h) pont hatálya alá essen.

Valami miatt a SRI nem akar tiszta vizet önteni a pohárba azzal kapcsolatban, hogy mit ért autonomista-szeparatista tevékenység alatt (lásd a SRI mellékelt válaszát közérdekű adatigénylésünkre), így csak találgatni lehet. Ugyanakkor ennél is fontosabb a román igazságszolgáltatás értelmezése. Ha ugyanis Dabis Attila kitiltását jogerős ítéletben megerősítik, az egyértelmű bizonyítéka lesz annak – amit egyébként sokan sejtenek –, hogy a titkosszolgálatok és a közvetítésükkel megrostált bírák a békés „autonómiaharcot” is – a magyar képviselők törvényhozási tevékenységét is – nemzetbiztonsági kockázatként és az alkotmányos rend elleni cselekményként üldözendőnek tekintik.