Állampolgári jogokat sértett az ügyészség és a titkosszolgálat éveken át államtitokként kezelt paktuma. A nemrégiben nyilvánosságra hozott 2009-es dokumentum szakértők szerint hozzátett a törvényhez, jogszabályokat sértett, ezáltal aláásta a hatalmi ágak különválasztását, az igazságszolgáltatás függetlenségét és a jogállamot.

Politikusok, igazságügyi szakemberek és civil szervezetek három éve sürgetik a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) közötti titkos paktum nyilvánosságra hozását. A titkosítás feloldása után, múlt héten közzétett dokumentum egyeseknek már azzal is meglepetést okozott, hogy a SRI mellett a másik szerződéses fél nem a DNA, hanem a legfőbb ügyészség.

 A DNA-t vezető Laura Codruţa Kövesi végig ki is tartott amellett, hogy „nem létezik, és nem is létezett semmiféle SRI–DNA-megállapodás, ahogy Coldea/Kövesi-megállapodás sem”. Csakhogy a nyilvánosságra került dokumentumon a legfőbb ügyészség részéről éppen Kövesi aláírása szerepel, így neki kellett tudnia a legjobban, hogy a megállapodás a DNA-ra is vonatkozott.

Közben kiderült, hogy nemcsak az ügyészségnek, hanem az Igazságszolgáltatási Felügyeletnek és a legfelsőbb bíróságnak is volt hasonló megállapodása a SRI-vel. A bírói tanács (CSM) szerdai ülésén felkérte a fennhatósága alá tartozó valamennyi intézményt, hogy kezdeményezzék a titkosszolgálatokkal kötött paktumuk titkosításának a feloldását.

Törvénytelen befolyás

A fő kérdés a néhány napja még titkos megállapodással kapcsolatban mindvégig az volt, hogy megteremtette-e a feltételeit annak, hogy a titkosszolgálat nyomozati tevékenységet végezzen. Több szakértő is arra a következtetésre jutott, hogy igen.

„Lényegében a SRI nyomozó szerv, az 1992-ben bevezetett tiltás ellenére” – állapította meg Georgiana Iorgulescu, a Jogi Források Központ (CRJ) ügyvezető igazgatója. Kijelentése alátámasztására felhozta, hogy a megállapodás értelmében a két intézmény munkatársai „vegyes csapatokat” hoztak létre, amelyek közösen kidolgozott akciótervek alapján dolgoztak. Mi több, az ügyészek kötelesek voltak jelenteni – 60 napon belül –, hogy miként használták fel a titkosszolgálattól kapott információkat, amelyeket előzőleg a SRI ügynökei saját belátásuk szerint megrostáltak. Ily módon az ügyészek nem tudták ellátni egyik alkotmányos szerepüket: az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak védelmét, amely kötelezné őket arra, hogy a gyanúsítottakra vagy vádlottakra nézve terhelő és felmentő bizonyítékokat egyaránt begyűjtsék és felhasználják az eljárás során.

Mindezek miatt az ügyészek alárendelt helyzetbe kerültek a SRI-vel szemben, ami Iorgulescu szerint még a kommunizmus idején sem volt ennyire hangsúlyos. Ez azért is súlyos, mert mint a CRJ ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, a törvény szerint a bűnvádi eljárást és valamennyi nyomozati cselekményt az ügyésznek kell irányítania.

Hasonló következtetésre jutott Dana Girbovan kolozsvári törvénybíró, a Romániai Bírák Országos Egyesületének (UNJR) elnöke is. „A megállapodás olyan mértékben kiterjeszti a SRI nyomozati kompetenciáit, hogy az meghaladja az egykori kommunista Securitate jogköreit is” – írta. A bíró felidézte, hogy 1989 előtt az egykori Securitate a nemzetbiztonságot és néhány, a rezsimet fenyegető bűncselekmény esetén (például tiltott határátlépés) nyomozóhatósági feladatokat látott el. Ez borzalmas visszaélésekre adott lehetőséget, éppen ezért a rendszerváltás után a titkosszolgálatnak szigorúan megtiltották, hogy nyomozati cselekményeket végezzen.

 „Ez a megállapodás most felfedte, hogy amit a SRI-nek kimondottan tiltott a törvény már 1992 óta, ugyanazt megengedte számára a 2009-es titkos megállapodás, az „engedélyt” pedig éppen a legfőbb ügyészség adta meg, amelynek az alkotmány szerint védelmeznie kellene a jogrendet” – mutatott rá Gîrbovan. A bíró azt is kifogásolta, hogy a SRI vezetősége döntötte el – az ügyész „indokolt kérése” alapján –, engedélyezi-e egyik vagy másik bizonyíték titkosításának a feloldását, illetve felhasználását az adott ügyben.

Iorgulescu  és Gîrbovan egyaránt igazolva látja azt a feltevést, miszerint a SRI a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) határozata alapján olyan hatásköröket kapott, amelyekről sem a működését szabályozó törvény, sem a nemzetbiztonsági törvény nem rendelkezik, miközben a CSAT nem törvényhozó szerv.

Egyértelmű törvénysértés

A SRI szóvivője, akárcsak a szolgálat nemrégiben leváltott második embere és „szakmai” vezetője tagadta, hogy a titkosszolgálat ügynökei nyomozati cselekményeket végeztek volna. Ezzel szemben az alkotmánybíróság 2016/51. számú döntésében megállapította, hogy a gyanúsítottak megfigyelése/lehallgatása is nyomozati tevékenységnek számít. Ezzel kapcsolatban Kövesi azzal érvelt, nem róható fel neki, ha nem látta előre, hogyan fog dönteni egy adott kérdésben az alkotmánybíróság. Következésképp semmiképpen nem tekinthető törvénysértésnek, hogy a SRI és a DNA éveken keresztül a 2016-ban, a már említett 51. döntésben alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezésnek megfelelően járt el.

Georgiana Iorgulescu szerint az argumentáció nem áll meg a lábán. A büntető eljárási törvénykönyv vonatkozó cikkelye ugyanis előírja, hogy az ügyész személyesen hajtja végre a megfigyelést vagy lehallgatást, illetve utasítja erre a nyomozó szervet, vagyis a rendőrt. A 2014. február elsején hatályba lépett új büntetőeljárási törvénykönyvben a vonatkozó cikkelyt kiegészítették a később alkotmányellenesnek nyilvánított félmondattal, amely lehetővé tette, hogy az ügyész „más különleges állami szerveket” is megbízzon megfigyelés/lehallgatás végrehajtásával.

Mivel ez az előírás a most nyilvánosságra hozott titkos megállapodás 2009-es aláírásakor a törvényben nem létezett, azt jelenti, hogy öt éven keresztül illegálisan végeztek nyomozati tevékenységet a SRI emberei. „Ellentétben az aláírók nyilatkozataival a megállapodás hozzáad a születésekor hatályos törvényi kerethez, vagy pedig megsérti azt. Sérti mindenekelőtt az alkotmányt, a hatalmi ágak különválasztásának elvét, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a demokrácia fogalmát és a tisztességes eljáráshoz való jogot” – mutatott rá a CRJ igazgatója.

Kifizettették a titkos ügynökök „munkabérét”

Dana Gîrbovan külön Facebook-bejegyzésben hívta fel a figyelmet a titkos megállapodás káros következményeire. Közérthető nyelven, részletesen leírta, miért fontos a jogállamiság szempontjából a törvények nyilvános volta: nem lehet senkitől elvárni egy olyan jogszabály betartását, amit nem ismer, és főleg nem lehet felelősségre vonni valakit egy nem publikus törvény alapján. A bíró szerint tévednek, akik azt hiszik, hogy pillanatnyilag nemesnek tűnő célok vagy ideológiák érdekében érdemes elfogadni ennek az alapvető elvnek a sárba tiprását; ha ugyanis a demokrácia és a jogállam – bármilyen okból – zárójelbe kerül, az nem segíti, hanem aláássa a demokráciát és a jogállamot.

Gîrbovan a cinizmus csúcsának nevezte, hogy a titkos paktum alapján a SRI-ügynökök által végzett munkát, amiről a vádlottnak nem lehetett tudomása, utólag kiszámlázták neki perköltség címén.

A botrány előzményei

A titkos paktumokról a közvélemény azt követően szerzett tudomást, hogy a SRI jogi főosztályvezetője, Dumitru Dumbravă tábornok „eldicsekedte”, hogy a titkosszolgálat a jogerős ítélet meghozataláig nyomon követi a dossziék sorsát, azaz „műveleti területként” kezeli a bíróságokat.

Ezt követően az UNJR képviselői találkoztak a CSAT tevékenységét koordináló nemzetbiztonsági tanácsadóval. Ott hangzott el először nyíltan utalás a SRI és az ügyészségek közötti megállapodás. Az UNJR – a Romániai Bírák Egyesülete (AMR) és néhány civil szervezet támogatásával – azóta szorgalmazza a megállapodások titkosításának a feloldását.

Egyelőre folynak a találgatások arról, hogy milyen hatásai lesznek a megállapodás közzétételének a folyamatban lévő perekre, illetve milyen meglepetéseket tartogathatnak a hasonló megállapodások, amelyek nyilvánosságra kerülhetnek a következő időszakban.