Töltött káposzta a csatornában – évente 1,7 millió tonna élelmiszert dobunk el


-A A+

Románia szegény ország, ennek ellenére lakói pazarlóan bánnak az élelmiszerekkel: 1,7 millió tonna kerül évente kukába. A MaimultVerde (Több Zöldet) Egyesület aktivistái a pazarlást éppen a szegénységgel magyarázzák: szerintük az éhes ember „bespájzol”, általában többet vásárol valós szükségleténél.

Az InfoCons adatai szerint az élelmiszerpazarlás csökkenő trendet mutat az utóbbi években. Négy évvel ezelőtt Romániában személyenként évente körülbelül 100 kiló étel került a szemétre. Ez a mennyiség most visszaesett 86 kilóra – de még ez is hatalmas pazarlást jelent. Évi összesítésben Romániában több mint 1,7 millió tonna ételt dobunk ki.

A lakosság 40 százaléka él a szegénységküszöb szintjén, ennek ellenére a szemétre hajított élelmiszerek tekintetében az ország az „előkelő” tizedik helyet foglalja el az Európai Unió 28 tagállama között – derül ki az Eurostat kimutatásaiból. Az 1,7 millió tonnás számadat egyben azt is jelenti, hogy az ország lakosai a megvásárolt élelmiszerek 35 százalékát nem hasznosítják.Ünnepek – mint például karácsony, húsvét – alkalmával ez a mennyiség tetemesen meg is nő.

Bedugul a csatornarendszer

Egy Botoșani megyei lap az idei újévi ünnepek után különös jelenségről írt. Riporterei kiderítették, hogy a város csatornahálózata szabályosan eldugaszolódott a vécébe kidobott, megromlott élelmiszerektől. A Nova Apaserv vállalat csatornatisztítóitól kapott információk szerint elsősorban a kolbásztól, májastól, zsírtól szabadulnak a lakosok, de töltött káposzta, sültek, sütemények, papírszalvéták is bőségesen kerülnek a csatornába.

A vállalat képviselői szerint minden évben karácsonytól kezdve új év utánig folyamatosan, éjjel-nappal tisztítaniuk kell a csatornahálózatot, hogy a dugulást megelőzzék. A legnagyobb veszélyt a főzéshez használt olajok és zsiradékok jelentik, amelyek megszilárdulva teljesen elzárják a csatornákat.

Eldobni olcsóbb

A MaimultVerde (Több Zöldet) Egyesület felmérései szerint a Romániában évente kidobott élelmiszerek 24 százaléka készétel, 22 százaléka gyümölcs, 21 százaléka zöldség, 20 százaléka kenyér és péksütemény, 11 százaléka tej és tejtermék, 1 százaléka hústermék, 1 százaléka pedig másfajta étel.

A kiskereskedelmi hálózatoknál lejárt élelmiszerek a szeméttárolókba vagy pedig az állati és élelmiszer-hulladékokat begyűjtő és megsemmisítő Protan vállalathoz kerülnek. A kiskereskedők nem is tagadják: számukra ez a legegyszerűbb megoldás, hiszen az adományozás a tárolás miatt többletköltségekkel járna. A helyzeten az sem segített sokat, hogy másfél éve hatályba lépett az élelmiszer-pazarlás csökkentését előíró törvény.

Faluhelyre általában kevésbé jellemző az, hogy az ételek a kukába kerülnek. És nem csak azért, mert a falusi beosztóbb, mint a városi ember, hanem azért is, mert tudja, mennyi fáradságba került az élelem megtermelése, így jobban meg is becsüli saját munkáját – azaz a mindennapi betevőt.

Bevásárlási tanácsadó. A pazarlás megelőzésére az egyesület aktivistái szerint meg kell tanulnunk „intelligensen vásárolni”. Ezért a boltba indulás előtt nézzük meg hűtőt, és állapítsuk meg, hogy mire is lenne szükségünk. Készítsünk bevásárlási listát – és ne menjünk éhgyomorra élelmiszert vásárolni, hiszen ez esetben „kívánósak” leszünk. Ne üljünk fel a „kettőt fizet, hármat kap” típusú akcióknak, mert ezzel legtöbbször a második-harmadik terméket voltaképpen fölöslegesen vásároltuk meg. Vigyázzunk az élelmiszerek tárolására, a régebbi ételek helyezzük látható helyre a hűtőszekrény polcain. Fagyasszuk le az egyelőre fölöslegessé váló élelmiszereket. A kenyér a mélyhűtőben akár három hónapig is eláll, a hús pedig egy év múlva is fogyasztható lesz.

„Éhesen léptünk be a „posztkommunizmusba”

Szociológusok szerint több oka is van annak, hogy pazarlóan bánunk az élelmiszerekkel. Az elsődleges ok szerintük az, hogy „Románia éhesen lépett be a posztkommunizmusba”. Az éhező ember pedig, ha egyszer élelemhez jut, akkor felülkerekedik benne a „tárolási hajlam”, és sokkal több élelmiszert halmoz fel, mint amennyire szüksége lenne. Mindehhez hozzájárul a nyugati életstílus térhódítása is, a jövedelmek, általában az életszínvonal növekedése.  








EZT OLVASTA MÁR?

X