A készülő közigazgatási törvénykönyv kiterjeszti az anyanyelvhasználatot, ugyanakkor a jelenlegi közigazgatási törvény hatályon kívül kerülése azt is jelenti, hogy bizonyos településeken az etnikai arányok változása miatt megszűnhet a nyelvi jogok biztosítása. FRISSÍTÉS: Az RMDSZ ezzel kapcsolatos álláspontját Cseke Attila szenátusi frakcióvezető ismertette. 

A szenátus által már elfogadott közigazgatási törvénykönyv tervezete több tekintetben is bővíti a nyelvi jogokat. Az anyanyelvhasználat kötelezettsége kiterjed a minisztériumok helyi kirendeltségeire (ún. dekoncentrált intézmények) és a prefektúrákra, valamint a gyakran vitatott és perek tárgyát képező utcanév-, útjelző, irányjelző és földrajzi helyeket jelző táblákra is. Ugyanakkor rossz hír, hogy az új törvény életbe lépésével elkerülhetetlenül hatályon kívül kerül a 2001. évi 215-ös számú közigazgatási törvény és vele több előnyös rendelkezés.

A nyelvi jogok az etnikai arányoktól függnek

A hatályos közigazgatási törvény biztosítja a legtöbb nyelvi jog gyakorlását azokon a településeken is, ahol a hatályba lépése, vagy 2001 májusa után 20 százalék alá csökkent a magyarok aránya. A 131. cikk egyértelműen fogalmaz:

„A 19. cikknek, a 39. cikk 7. bekezdésének és a 76. cikk 2-4. bekezdésének a rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha bármilyen okból a 19. cikkben (vagyis 20 százalék – A szerk.) meghatározott szint alá csökken egy adott nemzeti kisebbség aránya a törvény hatályba lépését követően”.

A hivatkozott törvénycikkek pedig előírják, hogy a hatóságok kötelesek szóban és írásban anyanyelvükön kommunikálni a kisebbségekhez tartozó polgárokkal; közzé kell tenniük a kisebbségek nyelvén is a helyi tanács napirendjét; alkalmazniuk kell a kisebbségek nyelvét ismerő tisztviselőt a közkapcsolatokat ellátó részlegekre; ki kell függeszteni a kisebbségek nyelvén is a települések és a közintézmények nevét, valamint a közérdekű, tájékoztató feliratokat.

A közigazgatási törvénykönyv tervezetének záró rendelkezései is tartalmaznak hasonló előírást (602. cikk), azonban a viszonyítási pont már az új jogszabály életbe lépésének időpontja. Ahol tehát 1992 és 2011 között csökkent 20 százalék alá a kisebbségi közösség aránya, ott ettől a nyártól nem lesz kötelező a nyelvi jogok alkalmazása.

A közigazgatási törvény 2001. április 23-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és egy hónappal később lépett hatályba, amikor a települések etnikai összetételéről az 1992-es népszámlálás adatai számítottak hivatalosnak.  A 2011-es népszámlálás után szakértők úgy becsülték, hogy négy vagy öt kisebb városban és csaknem tucatnyi községben csökkent 20 százalék alá a magyarok aránya 1992-höz képest.

A készülő törvény a települések statútumáról rendelkező cikkben előírja, hogy az említett dokumentumnak tartalmaznia kell „időszakosan frissített adatokat” az etnikai összetételről, a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogi rendelkezések alkalmazása érdekében.

A prefektus hatalma csökken, de a felelőssége is

Az RMDSZ fontos eredményként könyveli el, hogy sikerült az eredeti tervezethez képest szűkíteni a – magyar helyhatósági vezetők által gyakran kerékkötőnek tartott – prefektusok hatáskörét. Ezzel párhuzamosan egyúttal a kormánymegbízottak felelőssége is csökken, legalábbis ami a kisebbségi nyelvhasználatot illeti.

A szenátus által elfogadott közigazgatási törvénykönyv 253. cikke értelmében a prefektus „gondoskodik az alkotmány és a törvények egységes alkalmazásáról és betartásáról”. Az f) pont külön kitér a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó rendelkezésekre, viszont ezekkel kapcsolatban csupán az alkalmazását „ellenőrzését” bízza a prefektusra. Ezzel szemben a jelenleg hatályos 2001/2015. törvény szerint a prefektus „gondoskodik a kisebbségi nyelvhasználat alkalmazásáról”. Más kérdés, hogy ennek a kötelezettségnek a prefektusok nem tettek eleget, és ezért soha nem vonták felelősségre őket. Azt is hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy emiatt a mulasztás miatt egyetlen esetben sem emeltek panaszt jogvédő vagy politikai szervezetek.

A készülő törvény ráadásul nem koherens, hiszen az előbb hivatkozott 253. cikk értelmében a prefektus mindössze a helyi hatóságok és a dekoncentrált intézmények viszonylatában ellenőrzi a nyelvi jogok alkalmazását. Eszerint például a helyi ingatlankezelő – panasz esetén – hivatkozhat arra, hogy a prefektus őt nem ellenőrizheti a nyelvi jogok betartása tekintetében.

Eltűnik egy garancia

A hatályos törvény, illetve az alkalmazási normáit tartalmazó 2001/1206-os kormányhatározat rendkívül erős garanciát tartalmaz a tanácsülések többnyelvűségének biztosítása tekintetében. Eszerint azokon a településeken, ahol a tanácsosok egyharmada egy adott kisebbséghez tartozik, biztosítani kell a felszólalás lehetőségét az illető kisebbség nyelvén.

Ez azt feltételezi, hogy a polgármester gondoskodik szinkrontolmácsról. „Kivételes esetben”, ha a tolmács hiányzik, és nem tudják helyettesíteni, az ülés lebonyolítható csak román nyelven, de kizárólag egyetlen alkalommal. Ha az eset megismétlődik, az ülést el kell napolni, a harmadik halasztás után pedig a tanács feloszlik.

Eszerint következmények, sőt súlyos következmények nélkül egyetlen alkalommal lehet nem biztosítani a többnyelvűséget az önkormányzati üléseken. Igaz, egyetlen tanácsot sem oszlattak fel a e nyelvi jog alkalmazásának megtagadása miatt a rendelkezés hatályba lépése óta eltelt közel két évtizedben.

Cseke Attila:  jogfolytonosságra törekedtünk

FRISSÍTÉS: „Van egy jogfolytonosság a közigazgatási anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezésekben”– reagált Cseke Attila szenátusi frakcióvezető a fentebb vázolt aggályokra. Közlése szerint a romániai kisebbségek közigazgatási nyelvhasználatát szabályozó 215-ös törvény már előírja ezeket a jogokat, amelyek most is hatályosak, amíg nem születik egy újabb rendelkezés. A közigazgatási törvénykönyv szövegében  benne van az is, hogy a nyelvhasználati küszöb esetében nem a jogszabálycsomag hatályba lépésekor megállapított lélekszámcsökkenést veszik figyelembe. Ezek a rendelkezések egy következő népszámlálás adatait tekintik majd mérvadónak - tette hozzá. 

„Azt is jól tudjuk, hogy Romániában a bíróságok hogyan alkalmazzák a törvényeket, éppen ezért az RMDSZ-nek van módosító javaslata, amely megerősíti ezt a jogfolytonosságot, hogy a 215-ös törvényben már szavatolt jogok a közigazgatási törvénykönyv hatályba lépése után is megmaradjanak” – mondta Cseke Attila. Rámutatott: a jelenleg a képviselőház előtt álló módosító javaslat olyan plusz biztosíték, amely ezt a kérdést vitathatatlanul rendezi.

A prefektusok anyanyelvhasználati jogérvényesítő felelősségét tekintve az RMDSZ szenátora az elmúlt idők tapasztalatait idézte: nem hagyatkozhatnak arra, hogy a kormányi helyi megbízottja bármiféle garanciát jelent ezeknek a jogoknak a gyakorlatba ültetésére – magyarázta.

„Én pontosan azt látom, hogy az elmúlt években ezek a tisztségviselők nem jelentettek semmiféle garanciát e tekintetben. Az RMDSZ-nek ezzel az intézménnyel kapcsolatos álláspontja az eddigiekben is evidens volt. Viszont a prefektus általunk túlzottnak tartott hatásköreinek csökkentését nagy mértékben el is értük” – mondta a politikus. Törvényes és nem személyi garancia szükséges az anyanyelvhasználati jogok tekintetében, ilyen értelemben pedig a törvénykönyv szenátusban elfogadott formája egyértelműen kiszélesíti az eddigi jogokat, ami egy előrelépés – tette hozzá.

Az önkormányzati munka többnyelvűsége terén Cseke Attila szerint egyértelmű siker, hogy azokon a helyeken, amelyekre ez az előírás vonatkozik, tolmács hiányában egyáltalán nem lehet önkormányzati ülést tartani a közigazgatási törvénykönyv szabályozásai szerint. „Eddig úgy volt, hogy egyetlen alkalommal meg lehetett tartani az ülést csak románul. Ez a rendelkezés kikerült a szövegből, ami azzal egyenlő, hogy egyáltalán nem tartható meg az ülés, ha nincs tolmács. Hiszen ez azt jelenti, hogy nem tartják be az anyanyelvhasználathoz való jogot, aminek akár peres úton is érvényt lehet szerezni” – magyarázta a szenátusi frakcióvezető.