Heti jegyzetek

2013. február 20.

Minden zászlót ide!

A Caragiale-év tovább tart. Az ügyeskedők tovább ügyeskednek. A politikusok tovább szónokolnak. A hivatalnokok csalnak, lopnak. A gazdaság pang. A fizetés rossz. Állás nincs. A fiatalok külföldön keresnek munkát. A falu elnéptelenedik. Az iskola analfabétát termel. Lázasan folyik a semmittevés: mindenki igyekszik, és semmi sem történik. Legfeljebb jön Caţavencu és vállon vereget. Ez folyik itt immár százvalahány éve. Feltaláljuk magunkat – állandóan.

Hát nem ez történt legutóbb is?! A hatalmon lévőket nagyon zavarja a székely zászló lobogása. Gondoltak hát egy merészet és nagyot, és ellenőrzést rendeztek Hargita megyében. A brassói regionális kereskedelmi felügyelőség kopói, főnökükkel az élen felforgatták a csíkszeredai piacot, ahol éppen nagyvásár volt. Termelői engedéllyel, hazai és külföldi előírásoknak megfelelően készült áruikat kínálták a székely gazdák hazai és külföldi vásárlóknak. De milyen a jó romániai kereskedelmi ellenőr? Ott talál hibát, ahol csak akar, ahol neki jólesik. Az árukat szétdobálták, a gazdákat sértegették, szidalmazták, és zúdították rájuk a büntetéseket. Ilyen egy öngól, román módra. Mert lehet, hogy szereztek némi pénzt az államnak, de a vásárt tönkretették. A kár felbecsülhetetlen. Ilyen munkát végzünk, állandóan.

– Meddig lehet még ebből megélni, mon cher?

De visszatérve a zászlóra: Valeriu Zgoneának, a Képviselőház elnökének van egy jobb ötlete. Ki kell tűzni minden megye zászlaját a Parlament épületére! Fel kell díszíteni a Román Parlamentet nemcsak Hargita és Kovászna megye, hanem az összes többi zászlajával! - és akkor majd mindenki csudájára jár, mindenki megnézi Ceauşescu egykori palotáját, a Nép Házát. Akkor majd minden képviselő jól érzi ott magát. Még Ő, a Képviselőház elnöke is jobb kedvvel fogja vezetni az ülést, ha munkába jövet ott látja majd annak az oltyán megyének a felségjelét, ahol született.

Kiegészíthetnénk ezt a javaslatot azzal, hogy tűzzék ki a Román Parlamentre az ENSZ valamennyi tagállamának, több mint 150 országnak a zászlaját. Mert világszerte, szinte minden országban élnek már romániai származásúak, úgy szétrajzottunk a nagyvilágban. És akkor elmondhatjuk, hogy mindenkire gondol a Román Parlament – hazaira, külföldire. Ő az egész világ atyja.

- Ez aztán a demokrácia, mon cher!

2013. február 27.

Üzlet ortodox módra

Újabban az ortodox egyház is besegít az európai pénzek elvesztésébe. Az történt ugyanis, hogy a gyulafehérvári Ortodox Emberbaráti Egyesület a gyulafehérvári ortodox püspökséggel és a temesvári ortodox érsekséggel együtt 20 millió lej – új lej! – értékű pályázatot nyert az Európai Szociális Alapnál egy interregionális nevelési központ-hálózat kiépítésére és működtetésére. 16 ilyen központ létrehozásáról van szó, amelyekben mintegy 500 szegény gyermeknek biztosítják az étkezést és az iskoláztatást. Gyönyörű szép kezdeményezés! És hasznos. Fehér, Maros és Temes megyékben létesültek ilyen központok, és induláskor minden jól ment. Naponta kétszer megetették a gyermekeket, taníttatták őket, és havonta 100 lej zsebpénzt adtak nekik, amiből a gyermekek valami szükségeset vehettek maguknak.

Csakhát „Nem oda, Buda!" – A temesvári érseki helynök, Paisie Lugojanu püspök – akit Corneanu érsek megzabolázására neveztek ki oda – megelégelte ezt a sok jót. Két hónap elteltével a Bánság területén lévő központokban már csak naponta egyszer adtak enni a gyermekeknek, és a havi 100 lejt sem kapták meg. De Paisie püspök a személyzetet is megrövidítette – visszatartott havi 500 lejt a fizetésükből „adományként az érsekség javára". És erről az adományról eleinte a kényszerű adakozók közös számlát kaptak – eredeti megoldás, nemde? –, két hónap elteltével viszont már azt sem. Nem csoda, ha a felháborodásukban a rendőrséghez fordultak. Botrány lett. Felfigyelt rá az európai finanszírozó – és a nevelési központok pénzelését leállították. Vagyis az 500 gyermek és a félszáznál több nevelő mehet Isten hírével vissza a nyomorba és a munkanélküliségbe – ki-ki oda, ahol volt. Hát ezt jól elintézte nekik Paisie püspök! – kapzsiságával, korrupt magatartásával. És lehívatlan marad közel 20 millió lej értékű európai pénz. Köszönjük szépen!

Az ügy felháborodást keltett. Vasárnaponként Temesváron tüntetéseket rendeznek az érseki székesegyház előtt. „Ez a Paisie egy éven át elvette az alkalmazottak fizetésének egyharmadát –nyilatkozta az Adevărulnak Lia Lucia Epure, a tüntetések egyik szervezője. – De Paisie nem írt alá semmit, ami normális dolog, ugye, hiszen Szent Józsefnek öltözve nem is tehetett ilyesmit. De ő a nagy felbújtó a lopásra." A tüntetések másik résztvevője pedig azt mondta: „Ezek papoknak sem nevezhetők. Ellopták a gyermekek ételét, elvették a havi 100 lejüket, és visszatartottak az oktatók fizetéséből is. Az egyháznak segítenie kell bennünket, nem pedig károsítania."

Paisie Lugojanu püspököt az Országos Korrupcióellenes Hivatal Temes megyei kirendeltsége elé idézték, együtt a visszaélésben részt vevő ortodox papokkal és egyházi tisztviselőkkel. Utóbbiakat ki is hallgatták, a püspök viszont nem jelent meg. Maga helyett egy levelet küldött, amelyben azt üzente, hogy jogában áll nem nyilatkozni ebben az ügyben. – Vajon miért? Ő egy más országban él, egy más ország állampolgára? Egy államé az államban? - és ezért nem vonatkoznak rá a román törvények?
Jó, hogy tudjuk. Mert akkor idejében elkerülhetjük a vele való találkozást. Talán ezt teszik azok is, akik már nem bíznak vakon az ortodox papokban. Utóbbiaknak lényegesen csökkent a népszerűségük, ezt tanúsítják a közvéleménykutatások is...

2013. március 6.

Reménykedhetünk

Újabb megbékélés tűnt fel a láthatáron. Most a csehek próbálnak megbékélni a németekkel. Ők, akik a második világháború után 3 millió németet zsuppoltak ki Csehországból, a szudétanémeteket, akiknek az volt a bűnük, hogy Csehországban születtek, ott éltek, a német határ mentén, a Szudétákban. A második világháború után elvettek tőlük mindent és kitoloncolták őket. Ehhez a kollektív büntetéshez a hírhedt Beneš-dekrétumok nyújtották a jogi alapot. Ha egyáltalán jogi alapot lehet nyújtani ilyesmihez...

Most, a múlt hónapban, a cseh miniszterelnök ellátogatott Bajorországba, és ott a területi parlament – a Landtag – ülésén sajnálatát fejezte ki a szudétanémetek elűzése miatt. Nyilatkozatát a Landstag tagjai, a német képviselők felállva tapsolták meg, és a bajor miniszterelnök kijelentette, hogy „óriási lépést tettünk előre" – a megbékélés irányába.

Az lenne a jó, ha Szlovákia is tenne egy ilyen lépést például a magyarokkal való megbékélés felé. Mert Szlovákia is – ugyancsak a Beneš-dekrétumok alapján – hasonlókat művelt: kiűzött 75 000 magyart.

A döbbenetes az, hogy a Beneš-dekrétumok jelenleg is a cseh és a szlovák jogrend részét képezik. E dekrétumok teljes mértékben összeegyeztethetetlenek az Európai Unió Alapjogi Chartájával, de Csehországot és Szlovákiát így is, ennek ellenére befogadták az Európai Unióba. Sőt, a Szlovák Parlament 2007-ben újra megerősítette a Beneš-dekrétumok sérthetetlenségét. Hogy történhet ez meg egy olyan államszervezetben, mint az Európai Unió, amelyik egy nagy történelmi megbékélés, a német—francia megbékélés alapján jött létre s hozott békét és jólétet földrészünkre?

Talán azért, mert az Európai Unió vezetői tovább látnak az orruknál. Eleve bekalkulálták az újabb megbékélést – mint amilyen a most elkezdődött német—cseh megbékélés –, és akkor az olyan törvények, mint a Beneš-dekrétumok tárgy nélkül maradnak, önmaguktól is semmissé válnak, mert szükségtelenek. Ténylegesen nem használják őket... Adja az Isten, hogy így legyen!

2013. március 13.

Törvénnyel vagy anélkül

Hogyan jobb? Ha mindent kicentiznek, és senki oda sem figyel? Vagy ha korlátozások helyett a tisztességes érvényesülést segítik? – Hát ez fogas kérdés!

A minap két képviselő: Nicolae Păun és Mădălin Voicu újra benyújtott egy törvénytervezetet, amely szerint közkegyelemben részesítenék a csirkefogókat – vagyis azokat, akiket maximum 4 évre ítélhetnek el. A nagyobb gazembereknek pedig csökkentenék a büntetését – aki 8 évet kapott, az 6 évet kellene hogy leüljön, aki 10-et, az pedig 8-at töltene a börtönben stb.

Kivéve az erőszakoskodókat és a nemzeti biztonságot veszélyeztetőket – számukra nincs kegyelem. Ez aztán megnyugtató.

Valóban nincs semmi értelme annak, hogy börtönben tartsák a bűnözőket – hogy kosztot és kovártélyt biztosítsanak nekik az adófizető pénzéből, vagyis gondtalan életet, henyélést éveken át. De az sem jó, ha kint vannak és zavartalanul gyakorolják a szakmájukat: lopnak, csalnak, becsapják az állampolgárt. Ellopják a vonatsíneket, a váltót – sőt, az utóbbi időben még a nemzeti hősök bronzszobrai sincsenek biztonságban tőlük. A törvénytervezet nagy hiányossága, hogy nem gondol minderre.

Mert a börtönbüntetés valóban nem old meg semmit. Napjainkban a fogház a profi bűnözők akadémiája – továbbképző intézete. Tehát nincs is annál nagyobb szamárság, mint az, hogy a kezdő bűnözőt börtönbe küldik!

Akkor pedig mi a teendő?

Talán az, hogy elrettentő, súlyos pénzbüntetéssel kell sújtani minden bűnözőt. Én megfizettetném velük akár az okozott kár tízszeresét is! Akkor talán meggondolja magát a bűnöző szaki. És az állam is jól jár. A nagy pénzbüntetésnek köszönhetően – ideig-óráig – csökken a deficitje. Jut esetleg pénz arra is, hogy munkahelyeket teremtsenek, nem kell megrövidítenie a nyugdíjasokat, az egészségügyieket, a tanügyben dolgozókat, és ami a legfontosabb: ösztönözni tudja – természetesen ha egyáltalán akarja - a tisztességes munkát. Legalább addig, amíg beindul végre. Hát valami ilyen törvényre lenne szükség, nemde?

Zsehránszky István