az egyháznak is... „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” – szokták mondani, ha szóba kerül az, hogy az egyház is üzletel, az egyház is állandóan nyújtja a markát, nála is tarifa van minden szolgáltatásra. És jó hasznot húz belőle, belőlem, belőled... Nemcsak a nagy zarándoklásból, mint amilyen a Piroska-napi Iaşi-ban, vagy a Demeter-napi Bukarestben. Az ortodox naptár szerint ugyanis minden nap ünnep, minden nap van akiért fizessen a hívő. És hogy egy másik régi mondást idézzünk: „Kinek pénze ide cseng, annak lelke a mennyben leng”. Kufárok rendezik ezt így – olyanok, akiket hajdan Jézus kikergetett a templomból. Most viszont – köszönik szépen – jól érzik magukat ott, valósággal megszállták az Isten házát.

Lenyúlják, az már bizony a mi bajunk. Mert a közpénznek egyáltalán nem az a rendeltetése, hogy a pópák zsebét dagassza. Már pedig gyakran – és ilyenkor, választások előtt kifejezetten! - ez történik. A politikum lefizeti az egyházat a hívők szavazataiért. Mert, sajnos, erről van szó. Már a rendszerváltást közvetlenül követő években is feltűnt nekem, hogy a választások előtt az ortodox egyház mindig kap valami ajándékot. Legtöbbször egy-egy középület válik egyházi épületté. Most viszont már felgyorsult ez az ajándékozás. Naponta milliók kerülnek át a közpénzből – az állami költségvetésből – az egyház tulajdonába.

Az idén például – augusztus 15-én, a nagy Mária-ünnep alkalmával – Victor Ponta miniszterelnök meglátogatta Kolozs megyében a Nicula kolostort, meghallgatta, hogy mire van szükségük, és azonnal odarepült 2 millió lej az állami költségvetésből. De meghallgatta a iaşi-akat is, és repült oda is a 2 millió lej. Aztán hogy az ország más vidékein se panaszkodjanak, Ponta miniszterelnök ugyancsak 2 milliót juttatott Gorj megyébe, Tismanának. És folytathatnánk a példák hosszú sorát...

Nem csoda, ha ezek után egyes ortodox egyházmegyékben a papok írott utasítást kaptak a püspöktől arra, hogy a hívek tudomására hozzák: kire kell szavazni. Ez az írott utasítás jogilag kifogástalan. A kolozsvári érsek körlevele például arról szól, hogy „Válasszunk olyan elnököt, aki keresztény, ortodox és román”. De emberileg – ás állampolgárilag! - helyes ez? Hogy Romániában más vallásúak is vannak, és hogy a román állampolgárok – és adófizetők! – egy része más nemzetiségű: magyar vagy német, esetleg roma (másokat most ne soroljak), aki szintén alkalmas lehet az elnöki tisztségre – ez az apróság szóba sem jöhet? Hát itt tartunk – huszonöt évvel! – az 1989 decemberi fordulat után! Sajátos demokrácia ez a romániai: ortodox demokrácia.