Sztereotípiák és nemzetek

A mai rohamosan globalizálódó, és közben egyre inkább multikulturális világban a más csoportokkal, nemzetekkel való érintkezés elkerülhetetlen egyéni és társadalmi szinten egyaránt, az elszigetelődés nem lehetséges. Ugyan a nemzetállamok határai eltűnőben vannak, a kulturális különbségek valószínűleg soha nem fognak teljes mértékben megszűnni, a preferenciák etnocentrizmus, nacionalizmus, patriotizmus általi meghatározottsága továbbra is gondolkodásunk részét képezi. A szorosabb együttműködés, a határokon átívelő nemzetközi mobilitás növekedése számos konfliktust, xenofób megnyilvánulást idéz elő, melynek kezelése megkívánja az adott társadalmi csoportról kialakult, általánosan elfogadott nemzetkép ismeretét. A nemzetek, társadalmak jövőjét, sikerességét, versenyképességét ebben az egyre nyitottabbá váló környezetben fokozottan meghatározza külső reprezentációjuk is. Mindez egyre szélesebb körben kívánja meg a más népekkel kapcsolatos informálódás igényét, és azt, hogy valamiféle térkép segítsen az eligazodásban (Terestyéni 1996:120). A multikulturalizmus jelenségének köszönhetően a különböző nemzetek tagjai akár napi szinten kényszerülnek saját identitásuk definiálására, melynek lényeges eleme nemzeti identitásuk, azaz a nemzeti hovatartozásukhoz kapcsolódó gondolati képek összessége. Ezeknek a reprezentációknak a pillérei pedig nem mások, mint az akár évszázados élettartamú, mélyen a gondolkodásunkba ágyazódott nemzeti auto- és heterosztereotípiák, a nemzetek közötti interakciók során kialakult, a másik és a saját csoportról alkotott vélekedések.Ezek a vélemények mindennapi életünk szerves részét alkotják, hiszen általában minden társadalom és kultúra hangsúlyozza a sajátos csoportkülönbségeket (Terestyéni 1996:120).

A sztereotípiák a különféle társadalmi csoportokra és rétegekre jellemzőnek tartott tulajdonságokra utaló megállapítások, amelyek egy-egy csoport viszonylatában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben meglehetősen szívósan fennmaradnak. Feltételezik, hogy a csoportok tagjai hasonlóak személyiségükben, viselkedésjegyeikben, emellett pedig jellegzetes érzelmeket és érzéseket váltanak ki másokban, miközben a társadalmi csoportok sztereotipikus jellemzése implicit összehasonlítást jelent (Smith – Mackie 2001; Csepeli 2003:475). A véleményekbe foglalt jellemzők lehetnek személyiségvonások, fizikai tulajdonságok, társadalmi szerepek vagy akár sajátos viselkedésformák is. A sztereotípiák pontosságának kérdését óvatosan kell kezelni, számos tényező meghatározhatja igazságtartalmukat. Általában elmondható, hogy a sztereotípiák racionalizáló és igazoló funkciója jóval erősebben érvényesül a tényleges csoporttulajdonságok visszatükrözésénél, a pontatlanság kockázatát növelve (Campbell 2001:44). A sztereotípiák rugalmatlansága is lehet a pontatlanság előidézője, általában érzéketlenek a társadalmi csoportok közötti egyéni különbségekre, és fennmaradnak a nekik ellentmondó bizonyítékok ellenére is (Ottati – Lee 2001).

A nemzetkép és a nemzeti sztereotípiák kialakulása ugyanúgy történelmi—társadalmi feltételekhez kötött, mint a közvélemény fejlődése, hiszen annak etnikai—nemzeti vetületei. A nemzetképet tehát egy olyan nemzeti vonatkozású ingroup vagy outgoup attitűdként határozhatjuk meg, amely értelmezési keretül szolgál az egyén számára saját népére és/vagy más népekre vonatkozó gondolatainak, érzéseinek és cselekvési prediszpozícióinak rendszerezéséhez (Lendvay 1996). A nemzetkép és a nemzeti sztereotípiák egymással összefüggő tudati képződmények, az imázs elemek sztereotípiává merevedhetnek, ugyanakkor a nemzetkép magába fogadhat sztereotípiákat. Fontos, hogy ne keverjük össze a valóságos nemzeti karaktert azokkal a képekkel, amellyel egyes népek egymás nemzeti karakterét leírják, mert ugyanúgy összekeverednek a tények és az előzetesen meglevő vonatkoztatási keretek és értékek, mint a többi észlelési és emlékezeti jelenségben (Allport 1999).

A kutatás ismertetése

Mint a fentiekből is kiderül, több szempontból is érdekes eredményekre vezethet, és indokolt lehet valamelyik nemzetről alkotott heterosztereotípiák megismerése, különösen egy olyan, számos gyorsan lezajló társadalmi változást megélt és komoly identitásproblémákkal küzdő nemzet tekintetében, mint a magyar. A Nyugat, mint vonatkoztatási csoport, állandó kontextusa a köznyelvi és politikai retorikának, ezért az innen érkező migránsok véleménye kiemelkedően fontos lehet.

A magyarokról a nyugat-európaiak körében élő sztereotípiák feltérképezése mélyinterjús módszerrel történt, a cél elsősorban az új perspektívák, kognitív gondolatmenetek megértése volt.[1] Az egy órás időtartamú interjúk strukturálatlanul zajlottak, illetve a későbbiek folyamán bizonyos értelemben strukturáltabbak lettek azáltal, hogy a megkérdezések során feltárt és lényegesnek ítélt szempontokat, dimenziókat szem előtt tartva történt a moderálás. A kutatás során tizenkét mélyinterjú készült Budapesten élő fiatal és középkorú nyugat-európai migránssal, akik minimum egy, és legfeljebb tíz éve élnek az országban, megjelenésüket tekintve pedig hat személynek eltérő a külseje a tipikus „magyar nemzetiségű karakter” kinézetéhez képest (afroamerikai, mediterrán, ázsiai külső). Az interjúkat kérdőíves megkérdezés követte, amelynek keretében (nem reprezentatív módon) az interjúk során feltárt sztereotípiák érvényessége (elfogadottsága) került megmérettetésre. A kérdőívet kitöltők hét fokozatú Likert-skála segítségével értékelhették, hogy mennyire értenek egyet a sztereotípiákkal. A survey online formában, angol nyelven került kiküldésre, hólabda módszerrel, illetve az országban tartózkodó migránsok online fórumain keresztül.

Előzetes heterosztereotípiák a magyarokról

Általánosan elmondható, hogy a nyugat-európai országokban nagyon pontatlan, elnagyolt és elavult kép él a köztudatban a magyarokról. Az interjúalanyok szinte semmit nem tudtak idelátogatásuk előtt Magyarországról, legtöbbjük előzetes nemzetképét a „kelet-európaiság” határozta meg, azaz a kelet-európai népekről általában vallott sztereotípiákat vetítették ki a magyarokra is. A megkérdezések alapján nem sokat tudnak a kelet-európai régióról, és legtöbb esetben inkább homogén területként kezelik. Az így kialakult többnyire negatív kép legerőteljesebb elemei pedig az elmaradottság, szegénység és az ex-kommunista „bélyegek”, azaz körvonalazódni látszik a következő előzetes sztereotípia: A magyarok civilizálatlanok, szegények és kommunisták.

A magyarok külső megjelenésével kapcsolatban a kommunizmussal összekapcsolt és a bukolikus elemeken kívül (szürke öltözék, nagy bajusz), a nőkre vonatkozó sztereotípia dominál. Szinte minden férfi interjúalanynak először a magyar lányok „híres” szépsége ugrott be válaszul a nemzettel kapcsolatos előzetes vélekedésükre vonatkozó kérdésre, és mind hozzátették, hogy ez a feltételezés igaznak bizonyult. Páran a szép lányok sztereotípiáját összekapcsolták a „Budapest, a pornó fővárosa” képpel is. Tehát a megjelenéssel kapcsolatban a nyugat-európai férfiak körében igencsak elterjedt a heterosztereotípia a nemzetről, miszerint: A magyar lányok híresen szépek.

A magyar kultúráról egy egybehangzó vélekedés volt fellelhető minden interjú során a nyelvvel kapcsolatosan, ez sokszor az előzetes sztereotípiákban is megjelent. A legtöbben arról hallottak, hogy a magyar nyelv szokatlan, különleges és különösen nehezen tanulható. A magyar kultúrával kapcsolatos egyik legerősebben kirajzolódó előzetes sztereotípia tehát, hogy: A magyarok által beszélt nyelv különleges, az egyik legnehezebb a világon.

Gyakorlatilag minden migráns előzetes ismereteire jellemző a Budapest központúság, a várossal kapcsolatosan, jellemzően, a fiatalok körében él egy másik népszerű vélekedés, ami elsősorban a budapesti szórakozási lehetőségekkel valamint a magyar fiatalok szórakozási szokásaival kapcsolatos, és vélhetően a „buliturizmus” részeként érkező, vagy ösztöndíjas fiatal tanulók beszámolóiból táplálkozik: A magyar fiatalok szeretnek inni és bulizni, Budapesten sok olcsó szórakozási lehetőség van.

East side or west side? – sztereotípiák a keleti és nyugati társadalmi—kulturális dimenziók mentén

Történelmi léptékkel mérve nagyon rövid idő telt el a rendszerváltás és a nyugati típusú államberendezkedés, gazdasági szerkezet meghonosítása óta hazánkban. Mint azt a nyugat-európai migránsok előzetes heterosztereotípiáinak vizsgálata is megmutatta, a kommunizmushoz kapcsolható benyomások többségét Nyugaton jellemzőnek tartják Magyarországra, kérdés, hogy letelepedésük, az ország és a kultúra megismerése során erről hogyan változott a véleményük. A migránsok gondolatainak összességéből az a kép rajzolódott ki, hogy bár a nyugati életmód feltételei bizonyos tekintetben megteremtődtek az országban, a nemzet mentalitása, gondolkodásmódja sok szempontból különbözik a nyugati mintáktól, és a társadalmi berendezkedés is számos, a szocializmus idejéből eredeztetett elemet tartalmaz.

A megkérdezettek a külső nézőpontból, azaz a budapesti városkép, a fiatalok külső megjelenése, az elérhető termékek és a kialakult fogyasztási kultúra tekintetében nyugati országokhoz hasonlították Magyarországot. A legtöbb vélemény szerint Budapest olyan, mint bármelyik európai nagyváros, minden nyugati kellék megtalálható, kozmopolita hangulatú, és egyre inkább nyugatiasodik.

A vélekedések többségénél a városkép mellett a munkahelyi tapasztalatok domináltak. Az interjúalanyok a magyarok munkával kapcsolatos attitűdjei kapcsán fogalmazták meg a legtöbb véleményt, amely alapján megkülönböztetik gondolkodásmódjukat a nyugatitól, és amelyekben a szocializmus időszakának hatásait vélik felfedezni. Megfigyeléseikkel összecsengenek egy aktuális kutatás eredményei is (ISES), amely szintén a magyarok munkahelyi szokásait vizsgálja.[2] A megkérdezettek egyik markáns véleménye volt az a sztereotípia, miszerint: A magyarok nem elég hatékonyak a munkában.

Az interjúalanyok a téma kapcsán szinte mindig hozzátették, hogy a magyar keményen dolgozó nép; arra a kérdésre, hogy lusták-e, mindegyikük egyértelmű nemmel válaszolt. A hatékonyság problémáit más okokkal is magyarázzák, ez alapján a következő sztereotípia körvonalazódik: A magyarok bizalmatlanok és félnek a tekintélytől, ezért nem mondják ki a véleményüket nyilvánosan, és nem kérdőjelezik meg a dolgokat.

A fent említett vélt attitűdöket a szocializmus lenyomataként aposztrofálták, hiszen akkortájt akár börtönnel is büntették a szabad véleménynyilvánítást. Több interjúalanynak is problémái adódtak a munkahelyén amiatt, hogy őszintén kimondta a véleményét; ilyenkor általában szembekerült a magyarok csoportjával, és viselkedésére olyan válaszreakciók érkeztek, mint a kiközösítés, az elutasítás és a szégyenkezés. Gondolatmenetük során a félelmet a bizalmatlansággal is összekapcsolták. Sok olyan vélemény hangzott el, amely szerint a gyanakvás a magyarokba van kódolva, és ennek köszönhetően sok emberi kapcsolat, munkakapcsolat is a szívességek kontextusában alakul, illetve a bizalom hiánya a kezdeményezőkészség hiányát is eredményezi. A következő sztereotípiát fogalmazták meg ennek kapcsán: A magyarok nem vállalják a felelősséget, konfliktuskerülők.

A szocialista társadalmakban a fő együttműködési forma a hierarchikus—bürokratikus kooperáció, amelyet az ellenőrző/parancsadó állami és pártszervezeteket és a döntően állami tulajdonú gazdálkodó szervezeteket összefűző hálózat tett lehetővé. Az interjúk során kiderült, hogy ennek hatásai ma is erősen érződnek, sokan panaszkodtak a bürokráciára, és sokan említették az erősen hierarchikus berendezkedést, például, munkahelyükön. Véleményük szerint: A magyar társadalom hierarchikus berendezkedésű, nagy a bürokrácia.

Magic mirror – Sztereotípiák további értékekről, attitűdökről

A további dimenziók mentén feltárt vélemények igen változatos képet mutatnak. Egyes szokásokra, rendszeresen végzett tevékenységekre az interjúalanyok számtalanszor utaltak, két sajátosság volt, amely szinte minden interjúban főszerepet kapott, ez pedig a magyarok panaszkodása és a zsíros ételek. A zsíros ételek fogyasztását szinte minden interjúalany említette, tehát elképzelhető egy olyan sztereotípia, miszerint: A magyarok zsíros ételeket esznek.

A panaszkodást számos megkérdezett tartotta határozottan jellemzőnek a magyarokra. Úgy gondolták, hogy a kultúrába mélyen beágyazódott szokás, sőt, két válaszadó arra a kérdésre, hogy milyen magyar szokások vannak, a panaszkodást említette elsőként. A panaszkodást többféle indokkal magyarázták: volt, aki az elégedetlenséget említette, például a gazdasági válság vagy az alacsony bérek miatt, és volt, aki boldogtalan lelkiállapotunkkal magyarázta a jelenséget. Ebben az esetben határozottan körvonalazódott az a sztereotípia, miszerint: A magyarok sokat panaszkodnak.

Szociális szerepek, aspirációk tekintetében a magyar személyiség legmarkánsabb általános jellemzője a szociális, társaságkedvelő lett. Tehát megfogalmazhatjuk azt a sztereotípiát, hogy: A magyarok szociális, társaságkedvelő emberek.

A magyarokat általában jellemző pszichológiai tulajdonságok kategóriájában több sztereotípia is hangsúlyosan megjelent a migránsok vélekedésében. A képességek tekintetében mindannyian egyetértettek abban, hogy a magyarok intelligensek és műveltek, képzettek.

Emocionális tekintetben az interjúalanyok nagy része azt gondolta a magyarokról, hogy boldogtalanok, a jövővel kapcsolatosan pedig pesszimisták. A boldogtalanság kifejeződése nem volt olyan határozott, volt, aki cáfolta, és általában sokféleképpen értelmezték. A jövővel kapcsolatos pesszimizmusról már határozottabb véleményük volt, tehát helytálló lehet annak a sztereotípiának a jelenléte, hogy: A magyarok boldogtalanok, és pesszimisták a jövővel kapcsolatban.

Szociális aspektusban a diszkrimináció témája volt meghatározó, ezeket részben maguktól említették, részben tudatosan terelődött a beszélgetés ebbe az irányba. Az „európai” megjelenésű megkérdezettek e tekintetben hangsúlyozták, hogy sosem érezték, vagy éreztették velük külföldi mivoltukat, egyedül a hivatalokban tapasztalt goromba viselkedés miatt, illetve a bolti kiszolgálás miatt panaszkodtak páran, de ezt nem hozták összefüggésbe származásukkal. Az európaitól eltérő külsejű megkérdezettek viszont kivétel nélkül tudtak példát mondani az elkerülés, a mutogatás, és a szóbeli diszkrimináció megnyilvánulásaira:

ami érdekes lehet, hogy a történetek főszereplői sokszor szélsőséges alakok. Az interjúalanyok minden esetben hozzá is tették, hogy az előítéletesség nem jellemző általában a magyarokra, csak a szélsőséges fiatalokra. Nem érezték úgy, hogy a szélsőségesek jelenléte fenyegetné őket. Mindannyian leszögezték, hogy itt sincs több idegengyűlölő, mint hazájukban, ahol többször érte őket ilyen incidens, mint Magyarországon. Az előítéletességgel kapcsolatban egy másik témát is vizsgáltam, mégpedig a romákkal szemben tanúsított magyar előítéletről való nézeteiket. Több interjúalany magától is említette ezt a jelenséget, míg mások rákérdezés után beszéltek róla, és legtöbbjüknek gazdag és határozott véleménye volt a témával kapcsolatban. A kérdőíves vizsgálat során a „magyarok nem szeretik a romákat” állítással értettek egyet a legtöbben, ezek a nagyon határozott vélemények körvonalazzák azt a sztereotípiát, miszerint: A magyarok nem szeretik a cigányokat.

A reflektív tulajdonságok tekintetében sok interjúalany említéseiből körvonalazódik az a vélemény, hogy a fiatalok nyugatiasodnak, átveszik a nyugati szokásokat. A legtöbben érzékeltek egy generációs szakadékot a rendszerváltás előtt és után szocializálódott korosztályok között. Úgy vélték, hogy az idősebbek gondolkodásmódját még inkább a szocializmus határozza meg, míg a fiatalok individualistábbak, jobban hasonlítanak a nyugati nemzetek polgáraihoz. Megfogalmazódni látszik egy olyan vélekedés, miszerint: A magyar fiatalok nyugatiasodnak és nagyban különböznek az idősebb korosztálytól.

Összegzés

A magyar nemzet identitásválságáról, a nemzeti karakter újradefiniálásának szükségességéről számos értekezés látott napvilágot a rendszerváltás óta. Az értékhiányból adódó problémák, a tanult tehetetlenség, a koherencia és az anómia jelenségei közvetve vagy közvetlenül hatással vannak a magyar életminőségre, versenyképességre. A társadalomkutatók álláspontja általában megegyezik abban, hogy az értékvesztett, anómiás állapot csökkentése, és a sokszínű nemzeti azonosságtudat erősítése az életminőség javítása szempontjából meghatározó jelentőségű, miközben a társadalom sikerességét alapvetően meghatározza értékrendszere, beállítottsága. Tehát az, hogy egy nemzet tisztában legyen önmagával, felismerje és korrigálja korlátait és gyengeségeit, illetve kamatoztassa társadalmi potenciálját a jólét elérése érdekében, elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez. Magyarországon az ’56-os forradalom óta a nemzeti érzés gyakorlatilag „politikailag inkorrektté” vált, és a társadalmi—kulturális azonosságtudat kerete, melyet a szocializmus ideológiái is egyre kevésbé töltöttek fel, a század végére végképp kiürült (Kopp – Skrabski 2000:499). A nemzeti azonosságtudat kialakításához nagyfokú önismeretre, és a környezet visszacsatolásainak szenzitív megfigyelésére egyaránt szükség van, a nemzeti auto- és heterosztereotípiák vizsgálata tehát közelebb vihet minket ahhoz, hogy komplexebb és hitelesebb képünk alakuljon ki társadalmunkról. Ennek tükrében érdekes lehet a jelenlegi kutatás eredményeinek összevetése az utóbbi évek országos felméréseinek eredményeivel, melyből az derül ki, hogy a magyarok autosztereotípiái számos ponton különböznek a migránsok véleményeitől, például az országos többség szerint a magyarok kellő önbizalommal és akarattal rendelkeznek, és leleményes, kezdeményező nemzetnek számítanak.[3] A sztereotípiák vizsgálata az országimázs szempontjából is elengedhetetlen, a nemzetközi kutatások eredményei szerint ugyanis Magyarország külföldön nem rendelkezik erős országimázzsal, azaz számos lehetőség nyílhat egy pozitív külső nemzeti reprezentáció kialakítására a megismert vélemények alapján.[4]

Felhasznált irodalom

Allport, G. W. 1999 Az előítélet. Osiris Kiadó, Budapest.

Campbell, D.T. 2001 A sztereotípiák és a csoportkülönbségek észlelése.

Csepeli Gy. 2003 Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.

Kopp M. – Skrabski Á. 2000 Magyar lelkiállapot az ezredfordulón. Távlatok, 4:499-513.

Lendvay J. 1996 A nemzetben való gondolkodás két fő típusa: a nemzetkép és a nemzeti sztereotípia. In Terestyéni, T. 1996 Többség-kisebbség, Tanulmányok a nemzeti tudat témaköréből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

Ottati, V. – Lee, Y. 2001 Pontosság: a sztereotípiakutatás elhanyagolt oldala. In Hunyady Gy. – Anh, N. L. L. 2001 Sztereotípiakutatás.

Smith, E. R. – Mackie, D. M. 2001 Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.