A nemzetközi bábszínházi fesztivál (Bukarest, 2014. nov. 13-23.) előadásai láttán fölmerült bennem a kérdés: egyáltalán szükség van-e a nevelésre? Mert – miként az előadások folyamán is tapasztalhattam – a gyermekek jók! Született jók! Ha pedig a nevelés eredményét nézzük – a felnőtteket -: a többségük rossz, immár született rossz. Gondoljunk csak a politikusokra, vagy az egyik napról a másikra üzletemberré változott szekusokra, a semmittevő állami tisztviselőkra, a lélekkel üzletelő pópákra... Hadd, ne folytassuk.

De a legfájdalmasabb: a semmilyen felelősséget nem vállaló állampolgárok tömegének a látványa – vagyis a mai Románia. Mindenki egy embertől – a megválasztott új államfőtől – várja a jól végzett munkát, illetve a jól végzett munka országát. Várja, nem pedig csinálja! Hát ez a nevelés nagy eredménye. Ezért mondanám azt, hogy nem kellene többet nevelni, vagy legalábbis nem így, nem erre kellene nevelni a gyermekeket. Nem kellene megszüntetni bennük a velük született jóságot.

Köszönöm a Ţăndărică Színház által immár tízedik alkalommal megrendezett fesztiválnak, hogy ezt – legalábbis számomra – evidenssé tette. Hogy a társadalom számára mikor lesz ez evidens? Talán a halála előtti órában... De ne adjuk fel a reményt.

A másik evidencia – legalábbis számomra – az, hogy a bábszínház színpadán a bábuk kifejezőerő tekintetében lóhosszal vezetnek; mérföldekkel, sőt merem állítani, hogy fényévekkel előzik meg a színpadra lépő színészeket. Ez a brassói bábszínház egyik mutatványa által vált nyilvánvalóvá számomra, amikor az előadás végén az emberszabású bábok helyett a bábok mozgatói jelentek meg – szereplőnek beöltözve. A bábként csodaszép királylány varázsa egyből odalett. (Persze nemcsak az előadás végén fordulhat ez elő. A hercegnő és a béka című előadáson – a házigazda új produkcióján - a hercegnő elejétől végig civilben van a színpadon, és messze elhalványul az ugyancsak emberszabású bábkollégái mellett, akik közül kettő szintén hercegnő...)

Figyelemre méltó az is, hogy a gyermekek mindvégig aktívak voltak. Átéltek az előadásokból szinte mindent – és azt, ami igaz volt, azt maradéktalanul átélték. Például az aradiak előadása akkor forrósodott fel, amikor a gyermekek felmentek a színpadra és végezni kezdték azt a munkát, amit az előadás indított el: a környezet megtisztítását a felnőttek által eldobált szeméttől, hulladéktól. És ez lett az igazi előadás! Vagyis a gyermekek hajlandóak cselekedni, hajlandóak felelősséget vállalni. Kedves felnőttek! – jó lenne odafigyelni erre.