KISEBBSÉGBEN: 2015 – a magyar szakképzés éve


-A A+

A magyar kormány a külhoni magyar szakképzés évévé készül nyilvánítani a 2015-ös évet - mondotta Potápi Árpád János, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára 2014. október 30-án Kolozsváron.  Azóta, gondolom, ez a dolog meg is történt.

Az államtitkár fontosnak tartotta, hogy Magyarország a szimbolikus kérdések után a gazdaság irányába terelje a nemzetpolitikáját. Megjegyzem, hogy ezzel mi, erdélyi magyarok messzemenően egyetérthetünk. Potápi azzal folytatta, hogy a szülőföldön való boldogulást az szolgálja a legjobban, ha az emberek olyan szakmát tanulnak, amellyel képesek biztosítani a megélhetést családjaik számára – olvassuk az MTI jelentésében.  "Rá kell irányítanunk a figyelmet arra, hogy mindenhol szükség van magyar szakképzésre. Ahol nincsenek ilyen szakiskolák, ott létre kell ezeket hozni, ahol vannak, ott fejleszteni kell" – jelölte meg az államtitkár  ezirányban magát a célt is.

Jól jön ez az elvi és anyagi támogatás több szempontból is.  Mert 2003-ban olyan reform kezdődött el a romániai szakiskolai oktatás terén,  amelynek természetesen a magyar nyelvű szakiskolák  is áldozatává lettek ( vö. a 268/2003-as törvény előírásaival). Az történt, hogy  szakiskolákból a tanulókat, meg azokat, akik szakiskolába járhattak volna, 2003 után fokozatosan  középiskolába kényszerítették, és ott „elvéreztek”, mert nem bírták, nem bírhatták el azt az elméleti ismeretanyagot, amit a nyakukba akasztottak. A 2003—2004-es tanévben országos viszonylatban 279124 tanuló járt szakiskolába, és ebből 8281 magyarul tanult. A 2012—2013-as tanévben Romániában már csak 12105  szakiskolást tartottak számon. Ebből 935  magyarul tanult.  Szerencsére, a 2012—2013-as tanévtől országos viszonylatban újra kezdődött a szakiskolák fokozatos fölfejlesztése, beleértve ebbe a magyar nyevű szakiskolákat is.  

Jól jön a támogatás, mert Erdély magyarlakta vidékein még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a gyermekeink taníttatása csak az elméleti középiskolákban képzelhető el. Azok közül is például Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó-ban, Csíkszeredában a Márton Áron-ban vagy Marosvásárhelyen a Bolyai-ban. Szemléltetés céljából álljanak itt a 2014—2015-ös tanév magyarul tanuló  középiskolásainak számadatai. A 28219 magyarul tanuló középiskolásból 14092 elméleti középiskolában képezi magát (49,95%), vagyis az összes magyarul tanuló fiatal  számának a fele. Ha az össztanuló létszámból levonjuk a vokacionális osztályokba járó 4359 diákot, az arány tovább romlik (34,49%).

Igaz viszont, hogy a szakiskolák újrafejlesztési programja oda vezetett, hogy a 2014—2015-ös tanévben már újra nyilvántarthatunk több, mint 3500 magyarul tanuló szakiskolást, ami kissé javítja a szakoktatás valutáját.

Országos viszonylatban az elméleti középiskolába járók számaránya már jó pár éve 35—40% körül mozog, tehát az arány jobb, mint a magyarul tanuló diákok viszonylatában.

A továbbiakban kísérletet teszünk arra, hogy magát a szakoktatást meghatározzuk. A legkézenfekvőbb megoldás az, ha az 1/2011-es Tanügyi Törvény 24-es cikkelyének 3. bekezdését idézzük a Hivatalos Közlönyben megjelent magyar fordításból: „A műszaki és szakoktatás a következőkből tevődik össze: szakoktatás, műszaki oktatás és felsőfokú technikumi oktatás.” Ebben az értelemben azt kellene még leírnunk, hogy mit értünk konkrétan  a szakoktatáson, a műszaki oktatáson és a felsőfokú technikumi oktatáson. A terminológiai bakik elkerülése végett jó tisztázni, hogy szakoktatáson mifelénk általában a szakiskolákat értik, műszaki oktatáson a technológiai líceumokat, felsőfokú technikumi oktatáson pedig a posztlíceumokat.

Szakiskolák  a VIII. osztály után

A 2011/1-es Tanügyi Törvény a szakoktatásra vonatkozó részében visszaállítja a klasszikus, Romániában honos szakiskolát, amely a VIII. osztály után kezdődik, és amelyet 2003-tól a miniszterek fokozatosan „reformáltak” és végül beépítettek a középiskolákba. Megjegyzés: erre azért volt szükség, hogy megnövekedjék azoknak a száma, akik egyetemekre (főként magán egyetemekre vagy az állami egyetemek fizetéses helyeire) jelentkezhetnek. Hogy ezek a végzettek sokszor még írni és olvasni is nehezen tudtak, ez akkor derült ki, amikor az érettségi vizsgákat kamerás rendszerrel kezdték felügyelni. Az eredmény  40—45%-os átmenés lett. Addig a jelentkezők 90%-nak sikerült az érettségi vizsgája, és arra, amire szánták őket, hogy az egyetemek anyagi bevételeit növeljék, megfeleltek. Az utóbbi években a középiskolába kényszerített  végzősők sem szakmunkások nem lettek, sem érettségi vizsgát nem tettek, hogy a felsőoktatásba iratkozhassanak, mert tanulmányi eredményeik ehhez nem voltak elegendőek.

A 2011/1-es Tanügyi Zörvény szerint a szakiskolák időtartama hat hónap és két éves időszakban határozható meg. A 117/2013-as Sürgősségi Kormányrendelet ezt felülírja. A szakiskolákba eszerint a nyolcadik osztály végzettjei iratkozhatnak. A VIII. osztály elvégzése után kezdődő szakoktatást 3 év tanulmányi időben  határozta meg, amiben benne van mind az elméleti, mind a gyakorlati  képzés. Ezekben az iskolákban  az általános műveltségi és a szaktantárgyak aránya szerint már van remény arra, hogy a végzettek kulturált, de ugyanakkor hasznos  szakmunkásokká váljanak. Ezt olvashatjuk le az alábbi táblázat adataiból is, amelybe a VIII osztály utáni szakoktatás évi óraszámait foglaltam.

 

Amint az 1-es táblázat adatai mutatják, a szakképzés aránya,  a IX-től a XI-ig majdnem a kétszeresére nő. Ez a legfontosabb a szakoktatás szempontjából.

Fölvetődik a kérdés, hogy az V—VIII. osztály elvégzése után hogyan hozható létre az új szakiskola egy olyan iskolában, amelyben addig ez nem működött?  Erre a kérdésre azért is érdemes kimerítő és minél pontosabb választ adni, mert ez az iskola típus megoldana/megoldhatna a vidéki gyerekek esélyegyenlősége szempontjából több kérdést. Például a magyar nyelvű szakiskolákban szakképzést biztosítana azoknak, akiket a magyar nyelvű oktatás vagy esetenként maga az oktatás szempontjából egyébként elveszítenénk. Az iskola elhagyásának kérdése a VIII. osztály után ölt ijesztő méreteket. Ennek egyik oka, hogy sok vidéki gyerek objektív vagy szubjektív okok miatt nehezen megy városba, középiskolába. Tudjuk azt is, hogy vidéken szinte lehetetlen líceumot szervezni. Szakiskolát viszont talán már könnyebb. Ugyanis az V—VIII. osztály elvégzése után lehetőség nyílik arra, hogy a tanuló szakiskolai osztályban folytassa tanulmányait. Ehhez az szükséges, hogy a vidéki helységben vagy egy szomszédos, de könnyen megközelíthető helységben létezzék egy kis- vagy nagyipari gazdasági egység, amely fölvállalja a szakmai gyakorlat megszervezését. Az előírt általános műveltségi tantárgyakat a helyi iskola tanárai garantálják. A szakiskola induló osztályába a környező helységek magyar gyerekeit is be lehetne szállítani. Iskolai mikrobuszok már sok helyen futkosnak.

Nézzük az osztály elindításának feltételeit.

Eligazítást erre az érdekeltek a Közoktatás Országos Minőségbiztosítási  Hivatala (A.R.A.C.I.P. ) honlapján kapnak, amelyre a legkönnyebben  úgy lehet bejutni, ha a Google-ba bepötyögtetjük azt, hogy ARACIP.

Az ügyintézés lényege az, hogy az iskolának a következő évi beiskolázási terv elkészítésekor javasolnia kell az osztály elindítását, illetve a javaslatot jóvá kell hagyatnia a helyi polgármesteri hivatallal. Az osztály profiljának a megválasztásához meg kell keresniük a 918/2013-as Kormányhatározatot és azonosítaniuk kell  azokat az  előírásokat, amelyek a helyi körülményeknek és a határozatban kért 3-as szintnek felelnek meg (nivelul 3). Továbbá szükségük van még  a 866/2008-os Kormányhatározatra. Ebben a 2-es szintet (nivelul 2) azonosítaniok kell a 918/2013-as Kormányhatározat 3-as szintjével.  A két dokumentum szintek közötti megnevezése azért tér el egymástól, mert a 866-os, amint a keltezése is mutatja, előbb jelent meg, és kiadása után megváltozott a szintek besorolása. Ezután a javaslatukat be kell jegyeztetniök az illető megyei tanfelügyelőségen a megye beiskolázási tervezetébe. Mielőtt a megyei tanfelügyelőség vezető tanácsa döntene, a tevezetet egy megyei szakemberekből álló tanács véleményezi. A megyei jóváhagyott beiskolázási tervet a tanfelügyelőség felküldi a Tanügyminisztériumba, ahol a megyék beiskolázási tervezeteit évente kormányhatározattal hagyják jóvá. Ennek a határozatnak a nyomán indul/indulhat meg az osztály működésének állami finanszírozása. A szakiskolások, ezen túl, még ösztöndíjban is fognak részesülni.

Az új beiskolázási terv jóváhagyatásával egyidőben el kell indítani a minőségbiztosítási folyamatot is. Ha az iskola vezetője beírja a Google-ba azt a  varázsszót, hogy ARACIP,  akkor a kidobott lehetőségek közül arra kell rákattintania, hogy ARACIP – Ministerul Educatiei si Cercetarii. Ha ezt megtette, már bent van az ARACIP honlapján. A továbblépés innen a honlap baloldalán található Informatii utile pentru autorizare lesz. Ez átvisz a honlap jobb oldalán található Proceduri de autorizare-ba, amelyben több fontos dokumentum is található. Ebből a részlegből a Cereri nevűben található az a típuskérvény, amelyet le és ki kell töltenie. A következő aloldal, amelyet ki kell nyitnia megint az Informatii utile pentru autorizare című részben található,  a Componenta Raportului de autoevaluare interna in vederea autorizarii dokumentum, amely immár a felhasználót minden szempontból útbaigazítja. Az autorizálási díjat és azt, hogy hova kell a pénzt befizetni, az ARACIP honlapján szintén meg lehet találni. Akinek mégis maradnának meg nem válaszolt kérdései, azoknak a Manual de Autoevaluare című kiadvány tanulmányozását ajánlhatjuk. 

Az összeállított dossziét el kell küldeni postán az ARACIP-nak. Az ARACIP-nál ellenőrzik az iratokat, és ha észrevételeik lennének, azt közlik az érdekeltekkel. Ezután az ARACIP két szakembere a helyszínen is megvizsgálja a tényállást, illetve a dossziéban foglaltakat és javaslatot tesz az ideiglenes működési engedély megadására. Miután az első promóció végzett, kérni lehet az akkreditáció megadását is.

Szakiskolák különben a különálló vagy technológiai középiskolákhoz csatlakozott, állami vagy magán közoktatási intézményekben szervezhetők.

Duális szakképzés – iskolák és cégek

A 2014 december 30-án megjelent  94/2014-es Sürgősségi Kormányrendelet alapján a romániai szakiskolai oktatásba is bevezethető a duális képzés. Eddig az új információ. Tavaly, szilveszterre, oktatáspolitikai szempontból ezt kaptuk a Kormánytól.  Ettől fogva tehát, akár  Németországban, Svájcban vagy Magyarországon, Romániában is létezik a duális szakiskolák létrehozásának a lehetősége.

Duális szakképzésnek nevezik azt a képzési rendszert, amelyben a diákok elméleti képzését az oktatási intézmények, a gyakorlati oktatást pedig a cégek végzik. Magyarán ezt úgy lehet összefoglalni, hogy a tanulók egy hétig iskolába járnak, egy hétig pedig dolgoznak. Így a jelöltek, még azelőtt, hogy megszereznék a szakképesítést, a vállalatoknál rengeteg szakmai tapasztalatot szerezhetnek. Azt a kedves olvasó bizonyára kitalálta, hogy ennek az újdonságnak a bevezetéséhez az 1/2011-es Tanügyi Törvényben újból meg kellett változtatni jó néhány cikkelyt.

Hogy  az oktatás átjárható legyen, a szakvizsgával rendelkező szakiskolai végzősök tetszés szerint középiskolai tanulmányokat folytathatnak, csökkentett óralátogatásos formában.  Azok az általános iskolát végzett személyek, akik megszakítják tanulmányaikat, 18. életévük betöltéséig legalább egy szakképzési programot elvégezhetnek. Ez számukra az Országos Képesítési Keretrendszernek  megfelelő képesítés megszerzését biztosítja. A szakképzési programok  szakvizsgával zárulnak.

Szakoktatás a X. osztály elvégzése után

Ez az oktatási forma a X. osztály után két év elméleti és szakoktatást foglal magában. Ha a duális szakiskolák működni kezdenek, ez az oktatási forma feltehetőleg fokozatosan visszaszorul majd.

  1. 720 órás szakképzés

Akár az előző oktatási formát, ezt is a X. osztály elvégzése után szervezik. Moduláris felépítésű, kompetencia alapú és 2/3 arányban gyakorlati tevékenységet tartalmaz.

Középiskolai oktatás/szakoktatás

A romániai szakoktatás a középiskolai oktatás keretében illetve annak magasságában (IX—XII/XIII. osztály) is testet ölt illetve ölthet. Ezért a középiskolai oktatás egészéről is el kell mondanunk  néhány jellegzetességet.

A középiskolai oktatás az alábbi tanulmányi ágazatokat foglalja magában:

         1.) elméleti tanulmányi ágazat, reál és humán profilokkal;

         2.) technológiai ágazat, műszaki, szolgáltatási, természeti erőforrások és környezetvédelmi profilokkal;

         3.) hivatásfejlesztő („vokacionális”) ágazat, katonai, teológiai, sport, művészeti és pedagógiai profilokkal.

         Az Oktatási Minisztérium az ágazatok illetve profilok keretében a társadalom, a gazdaság és az oktatás fejlődése függvényében különböző szakokat határozhat meg. Ezeket kerettantervek konkretizálják.  A középiskolai oktatás óralátogatásos formája, a szaktárca által jóváhagyott óratervekkel összhangban –  az elméleti oktatási fokon négyéves, a vokacionálison négy- vagy ötéves, a  technológiain pedig négyéves.  A tanfelügyelőség által, a helyi közigazgatási hatóságokkal együttműködésben, meghatározott közoktatási intézményekben a középiskolai oktatást csökkentett óralátogatásos formában is meg lehet szervezni. A középiskolák általában egy vagy több tanulmányi ágazattal és egy vagy több profillal működnek. Az egyes tagozatokon belül a törvénynek megfelelően egy vagy több szakképzés, illetve szak szervezhető.

A középiskolai technológiai vagy hivatásfejlesztő tanulmányi ágazatot működtető közoktatási intézményeket, azt hogy melyik helységben működhetnek,  a megyei tanfelügyelőségek határozzák meg.  Az intézmény a döntés meghozatalában a helyi közigazgatási hatóságokkal egyeztet.  Figyelembe veszik a regionális, megyei és helyi stratégiai dokumentumokban előrevetített társadalmi és gazdasági fejlődési irányokat.

A technológiai középiskolai oktatást a technológiai tanulmányi vonalat működtető középiskolák keretében szervezik. A képesítéseket az időszakosan frissített Országos Képzési Jegyzék alapján határozzák meg.  Figyelembe veszik a munkaerőpiac szükségleteit, amelyeket a regionális, megyei és helyi képzési kínálatot megtervező stratégiai dokumentumok jelölnek meg.

A technológiai tanulmányi ágazat gyakorlati képzései a közoktatási intézmény keretében és/vagy azon gazdasági szereplőknél vagy közintézményeknél szervezhetők szerződéses alapon, illetve külföldi gazdaszervezeteknél, európai uniós szakképzési programok keretében. A gyakorlati képzés időtartamát a szaktárca  által jóváhagyott kerettantervben határozzák meg.

A technológiai líceumba járó diákok szempontjából, akár országos, akár magyar vonatkozásban egy megválaszolásra váró kérdés azért még maradt. Nevezetesen az, hogy ezeknek az iskoláknak a tantervei és tankönyvei annyira túlzsúfoltak, hogy azok, kis túlzással, az egyetemeken is használhatóak lennének. Ehhez jön még a gyakorlati képzés. Vajon elbírják-e a diákok azt a terhelést, amelyet a tanmenet és a szakmai képzés együttesen rájuk ró? Az érettségin elért eredmények azt bizonyítják, hogy nem. Ebben az esetben viszont könnyíteni kellene a terheken. Annál is inkább, mert az utóbbi évtizedekben sem az oktatás tartalmi, sem a szakképzés vonatkozásában semmi lényeges nem változott.

Összegezve: aki a középiskola keretében szakoktatást igényel, az a középiskolák „Technológia”-i ágazatát (vagy a mások  által használt „vonal”-át)  végzi el.  A középiskola technológiai ágazata a IX. osztályban kezdődik és a XII-ben végződik. Több profillal működik/működhet. Ezek a következők: „műszaki, szolgáltatási, természeti erőforrások és környezetvédelmi”. Ahogy a tanulók  a végzős osztályok felé haladnak, az oktatás súlypontja az elméleti oktatás rovására  egyre inkább a gyakorlati képzés felé tolódik el.

Középiskola utáni szakoktatás

Felsőfokú technikumi oktatás (posztliceális oktatás) az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, az Oktatási Minisztérium által meghatározott és kormány- határozattal jóváhagyott szakképesítésekre szervezhető. A mesteriskolák is felsőfokú technikumok.  Az állami felsőfokú technikumi oktatás beiskolázási tervét szintén kormányhatározattal fogadják el.

A felsőfokú technikumi oktatás a műszaki és szakoktatás részét képezi. Államilag részben támogatott.  

Amint az Országos Statisztikai Hivatal adatait böngésztem, egy érdekes új országos mozgásformára bukkantam. Ezelőtt négy évvel a romániai felsőoktatásban  kerek számban kifejezve  891000 fiatalt tartottak nyilván, míg az elmúlt akadémiai esztendőben a diákok száma  465000-re csökkent (47,81%). Nyilván a csökkenő tendencia okainak vizsgálása közben arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a születések száma is visszaesett, az érettségi vizsga is megszigorodott, de a tendenciát az is befolyásolta, hogy az egyetemet végzettek közül sokan nem tudtak elhelyezkedni. A tanulók látták ezt a tényt és az egyetemek helyett inkább a felsőfokú technikumi oktatást választották, amelynek elvégzése jobb elhelyezkedési lehetőséggel kecsegtet. Ennek eredményeként négy év alatt a poszlíceumot választott középiskolás végzősök száma 55000-ről 93000-re növekedett. Mindenképpen pozitív, hogy a  posztlíceumok iránti érdeklődés növekedett, ami végső soron a munkahelyeket biztosító szakoktatást erősíti.

Megjegyezzük még, hogy a felsőfokú technikumi oktatásba az érettségi oklevéllel rendelkező vagy nem rendelkező középiskolai végzősök jelentkezhetnek. Az oktatás érettségi vizsga letételével vagy annak hiányában finalizálódik.

Az érettségi oklevéllel rendelkező végzősök által a felsőfokú technikumi oktatásban szerzett oktatási és szakképzési kreditpontok szenátusi határozattal áthozható tanulmányi kreditpontokként az egyetemi alapképzésben is elismerhetők.

Az állami felsőfokú technikumi oktatást a területi közigazgatási egységek helyi költségvetésén keresztül, az állami és a helyi költségvetési bevételekből leosztott összegekből  is finanszírozzák.

A beiskolázást a közoktatási intézménnyel kötött szerződés alapján az igénylő természetes és jogi személyek is finanszírozhatják. Az állam ösztönzi és akár pénzügyileg is támogatja a köz- és a magánszektor partneri összefogása révén megszervezett felsőfokú technikumi oktatást.

Szakoktatás a kisebbségek nyelvén

A szakoktatás a kisebbségek nyelvén minden, Romániában működő oktatási fokon vagy profil keretében megszervezhető, amint azt a Tanügyi Törvény 45/1. és 2. cikkelye az alábbiakban előírja: „(1.)  A nemzeti kisebbségekhez tartozó  személyeknek a törvény feltételei között jogukban áll anyanyelvükön tanulni és képezni magukat a közoktatás valamennyi szintjén, típusában és formájában. (2.) Amennyiben a helyi viszonyok megkövetelik, a szülők vagy törvényes gyámok kérésére és a törvény feltételei között olyan közoktatási csoportokat, osztályokat vagy intézményeket kell szervezni, amelyek tannyelve az egyes nemzeti kisebbségek nyelve”.

Más kérdés, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan lehet érvényesíteni olyan vidékeken, ahol egy vagy két osztály szervezésére léteznek tanulók. Ha valamely szakoktatási formát választják, akkor is csak egy vagy esetleg két profil szervezésére van módjuk. A törvény azt is előírja, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén szervezett szakoktatásban a román nyelvet és irodalmat kivéve, minden tantárgyat anyanyelven kell tanítani.

Miután a magyar kormány felajánlotta segítségét, az következnék, hogy az erdélyi megyék tanfelügyelőségei is gondolják át újra a szakoktatással kapcsolatos eddigi elképzeléseiket és próbáljanak lépni. A konzorciumok alakítása, amelyre 2011-től errefelé, a törvényes lehetőségek adottak, szintén segíthetne oktatásunk/szakoktatásunk hatékonyságának javításában.








Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X