Megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy a kormány döntése szerint kulturális antropológia alapszakra (BA) a 2016-2017-es tanévtől nem lehet felvételt nyerni. Az utóbbi időben mostohán kezelt társadalomtudományi tudásterületen belül egyetlen diszciplináris BA szakként a kulturális antropológia került ebbe a méltatlan helyzetbe. A megszüntetésre kerülő alapszakok közül a kulturális antropológia az, amely önálló és másfél évszázados intézményi múltra visszatekintő tudományterületként komoly nemzetközi beágyazottsággal rendelkezik.

A Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéket 1992-ben alapító Kunt Ernő egy a világban nagy tekintéllyel és társadalmi elismertséggel övezett szak magyarországi indításakor kihangsúlyozta (a nemzetközi és országos kutatások mellett) az oktatók és a hallgatók Miskolc és a tágabb északkelet-magyarországi régió iránti elkötelezettségét és felelősségét.

A miskolci műhely, a kulturális antropológia alapszak Magyarországon egyedüli gazdájaként úttörő szerepet vállalt a halmozottan hátrányos helyzetű észak-magyarországi térségből érkező, saját társadalmuk felé nyitott és felelős fiatalok képzésében. Az antropológusok olyan szakemberek, akik több tudományterületen átívelő intellektuális igényességgel és az elesett emberek iránti érzékenységgel a maguk változatos életpályáin, szakmai környezetében tudnak helytállni és gyakorlati segítséget nyújtani.

A Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék/Intézet működésének 22 éve alatt hallgatóink számos tudományos diákköri sikert értek el. Több OTKA és egyéb kutatási pályázat keretében vizsgáltuk az interetnikus együttélés, a másik kultúráról alkotott kép, a társadalmi felzárkóztatás, a földrajzi és társadalmi periférián élés, a modernizáció kérdéseit a szűkebb régióban, de szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi helyszíneken is.

17 év alatt 747 nappali és levelező tagozatos antropológus szerzett diplomát, éves átlagban 54 hallgató végzett kulturális antropológia szakon. Sokan különböző doktori iskolák hallgatóiként vagy már tudományos fokozattal rendelkezve a felsőoktatási, akadémiai mezőnyt erősítik. Büszkék vagyunk mindnyájukra.

A kulturális antropológia társadalmi hasznosulása kiemelkedő, amit jól bizonyít, hogy a 21. század 50 legfontosabb szakmájának rangsorában egy ír üzleti lap széleskörű kutatások eredménye alapján a második legfontosabb hivatásként jelölte meg. Végzettjeink közül sokan helyezkednek el a rendőrségnél, a hadseregben, önkormányzatoknál, nonprofit egyesületeknél, civil szervezeteknél, közgyűjteményekben, hírportálok szerkesztőségében, profitorientált vállalatok személyzetiseiként, középiskolák társadalomismeret tanáraiként. A különböző világnézetű és értékrendszerű emberek közötti közvetítés, a konfliktuskezelés, a közösségépítés mind az antropológus munkájának közvetlen gyakorlati eredménye. Az antropológiai szemlélet, amint ezt a miskolci műhely eredményei bizonyítják, növeli a társadalmi önreflexivitást, szélesebb értelemben elmélyíti a nemzeti önismeretet.

Fontos, hogy a kulturális antropológia alapszak megszüntetésével egy olyan nemzetközileg mindenütt bevett tudományterület tűnik el a magyar felsőoktatási szakkínálatból, amely kifejezetten a lokális kisközösségek gyakorlati fejlesztését megalapozó ismeretek forrása. Az alapképzés során a hallgatók olyan eszközökre, érvrendszerre és érzékenységre tesznek szert, melyek a lokális közösségekben a békés társadalmi együttélést és egymás kölcsönös megértését hatékonyan mozdítják elő.

Az általunk nehezményezett döntés nem csak a nemzetközi gyakorlattal, de az oktatási kormányzat azon céljával is szembemegy, amely a vidéki felsőoktatási műhelyek fenntartását, fejlesztését deklarálja. Számtalan olyan ismert és ma még csak prognosztizált kihívás és feladat van, a roma és nem roma szegények felzárkóztatásától, integrációjától, az öregedő társadalmon és a lokális közösségek sorvadásán keresztül a migráció jelenségköréig, melyek igénylik a társadalmi és kulturális különbségek és konfliktusok mögé látó és azokat kezelni tudó szakembereket. Az országos, amint a Miskolc környéki régió aktuális társadalmi viszonylatait figyelve, nyilvánvaló, hogy szükség van a számok és trendek mögött a mindennapi identitásmintákat és - választásokat értő kulturális antropológusokra.

Az alapszak megszüntetése azon túl, hogy rossz üzenet a társ- és rokondiszciplínák felé (például több néprajzi képzést nyújtó tanszék is épít a kulturális antropológiai szemléletmódra) egy Magyarországon alig több mint 20 éve intézményesült tudomány életében is törést okoz. A szak bevezetésekor és intézményesülése folyamán nagy tekintélyű, rangos tudósok tettek igen sokat, ugyanis felismerték (ismerték) a kulturális antropológiában rejlő integratív, a tudományterületeket összekötő és a kortárs társadalomról gyakorlati értékű tudást kínáló diszciplínában rejlő lehetőséget.

A kulturális antropológia alapszak megszüntetése egy modern szakmai képzés magyarországi megszűnését és az egyetlen teljes képzést kínáló képzőhely, a Miskolci Egyetem Antropológiai Intézetének ellehetetlenülését és elsorvadását fogja eredményezni. A szak kivezetésével arra sem lesz lehetőség, hogy Magyarországon máshol akkreditálásra kerülhessen, így az érdeklődők elesnek attól a lehetőségtől, hogy megszerezhessék a tudásterületi ismereteket és kompetenciákat.

A fentieket megfontolásra ajánlva, nyomatékosan kérjük a kulturális antropológia alapszak képzési kínálatba történő visszavételét.

Miskolc, 2015. június 23.

A Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet oktatói

Miskolci Egyetem