Gheorghe Schwartz: A kerítés (Öt rövid próza)

1. Törvény szerint, Raul nem csókolhatja meg többé Miát.

Raul (14 éves) fülig beleesett Miába (15 éves). A két kamasz rendszerint titokban találkozott a Mia szüleinek udvara végén álló fészerben. Amikor szeptember 16-án (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban) a Nagyhatalmak tárgyalóasztalhoz ültek és elhatározták, hogy a monarchia megdöntése után a Vandana Királyságban az új állam, amely köztársaság lett, két részre, testvérállamra szakadjon, Észak-Vandanára és Dél Vandanára, amit a (szomorú emlékű) Vandana Királyság népe hosszantartó éljenzéssel nyomatékosított, Mia szüleinek udvara Észak-Vandana testvérköztársaságban, míg Raul szüleinek udvara Dél-Vandana testvérköztársaságban maradt. Egy este, amikor a két kamasz hevesen csókolózott a Mia szülei udvarában található fészerben, amely Észak-Vandana testvérköztársaságba jutott, határőrök törtek rájuk, s letartóztatták a Raul nevezetű kamaszt, mivel hogy Dél-Vandana testvérköztársaság irányából tiltott határátlépésre vetemedett.

Sem az öt évi börtönre ítélt Raul, sem Mia nem értették meg, hogy szeptember 16-áig  (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban) zavartalanul csókolózhattak, az illető dátum után pedig már nem. És azóta is törik a fejüket a kérdésen, amire nem kapnak választ.

2. A felsőbolhai paca-válság

Úgy tartja a legenda, hogy a Moszkva és Sankt Petersburg között építendő út tervezése közben, amikor Oroszhon legfőbb vezetője meghúzta egyenes vonalát, ceruzájának csekélyke kerülőt kellett tennie a térképlapon, a nagy ember vonalzót tartó ujja körül.

Ámde, amikor az Észak-Vandana Köztársaság és Dél-Vandana Köztársaság közötti határ megrajzolása a legkisebb Nagyhatalom szakértőire hárult, szeptember 24-én (egyes források szerint 1947-ben, mások szerint 2008-ban), vitathatatlanul bizonyított tény maradt, hogy a szakértő diplomata, aki a vonalat megrajzolta, tollával egy minden szempontból pompás tintapacát ejtett, ahogy a gyermekek – és nem csak! - a hasonló balfogásokat nevezik. A következmények beláthatatlanok lettek.

Az említett „paca", valós arányait tekintve mintegy 17,2 hektárt fedett le, e területet pedig mind az Észak-Vandana testvérköztársaság, mind a Dél-Vandana testvérköztársaság magának követelte. A két fél nemzetközi döntőbíráskodást kért, hangsúlyozván, hogy tulajdonképpen nem tesznek egyebet, mint tökéletesen tiszteletben tartják a Nagyhatalmak valamennyi döntését, ezért aztán elképzelhetetlennek tűnt, hogy azok ne hagynák jóvá a terület birtoklását.

Nyolc rendkívüli ülésszak után a Nagyhatalmak sehogy sem jutottak végleges döntésre, viszont a dolgok nem maradhattak annyiban, mivel Felsőbolha községet, amely pont a paca közepére esett, egyik irányból se lehetett ellátni, egy Felsőbolha állam létrehozásával pedig abban a zárványban (enklávé) egyik fél sem értett egyet; a testvérköztársaságok kivétel nélkül 17,2 hektárral érezték magukat megrövidítve, Felsőbolha 836 lakosa pedig sehogy sem tudott közös nevezőre jutni abban, hogy király, avagy elnök vezesse őket.

3. Egyre több hír érkezik az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közötti összecsapásról

„Az utóbbi időben egyre több sajnálatos összecsapásról érkeznek jelentések az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közötti határsávról" - jelenti egybehangzóan a Dél-Vandana Köztársaság sajtója. Mindhiába cáfolt az Észak-Vandana Köztársaság Külügyminisztériuma, miszerint az effajta híresztelések teljességgel valótlanok, ugyanis nem létezik semmiféle konfliktus Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária között; a testvérköztársaságban erről terjesztett hírek egyre nyugtalanítóbbak – sőt mi több, a déliek számos rendkívüli kiküldött tudósító válságterületekről szóló riportját tették közzé.

„Az Észak-Vandana Köztársaság  és Bulgária közötti háború már-már elkerülhetetlen" – harsogja címlapokon a Dél-Vandana Köztársaság egész sajtója, a televíziós csatornákon sugárzott filmek és szórakoztató műsorokat pedig tízpercenként Breaking News-típusú rovatok szakítják meg, amelyekben a határról, a fenyegető események helyszínéről szóló legfrissebb híreket közvetítik. Még a kupadöntő közvetítését is többször megszakították az efféle rendkívüli kiadással. Ugyanakkor egy fiatalember, jókora, bal arcán díszelgő sebhellyel, rendkívüli adásban részletezte, hol és hogyan járt pórul a Hegyi Blow nevezetű határátkelőnél. Ezt követően, Dél-Vandana Köztársaságban megalakultak az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária Közötti Határon Történt Ismételt és egyre Súlyosabb Konfliktusok Áldozatait Megsegítő Állampolgári Egyesületek, az úgynevezett ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE-k, röviden a SKÁMÁE-k. A remekbe szabott elektromos drótkerítésen túl, Észak-Vandanában a déli határon túlról beszivárgó nyugtalanító hírek heves cáfolatának taktikájáról áttértek azok teljes tagadására. Ámde e kényes kérdés tisztázására még javában folynak a két testvérköztársaság közötti diplomáciai erőfeszítések, az egyetlen még nyitott határátlépőn pedig egyre gyakrabban lépnek át a legmagasabb szintű tárgyalóküldöttségek. (Újabban az EBESZ, az ENSZ, a NATO , továbbá Mali és Burkina Faso külügyminiszterei is.)

Az a legfurcsább a dologban, hogy Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária között nem létezik semmiféle határ. Ez olyan érv, ami érthetően, senkit sem nyugtathat meg.

4. Megépül az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közti kerítés. Már csak a határt keresik (I.)

A civilizált világ egész sajtója által az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közötti incidensekről jelzettek nyomán a Nagyhatalmak újfent kötelességüknek érezték, hogy intézkedjenek. A Samuel Stamforth Smith (SSS) féle cikkelyre alapozva, az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikai küldött úgy vélekedett, hogy miként a két testvérország, Észak-Vandana Köztársaság és Dél-Vandana Köztársaság közé elektromos drótkerítést állítottak, amely a 378 kilométer teljes hosszán vonul végig, mindössze három átkelőhelyet hagyva szabadon egyik országból a másikba – egy-egy határátlépőt pontban minden 129 kilométer után 1) –, hasonlóan kellene csinos kerítést építeni, amelyet ugyanúgy, villanyáramra nem érzékeny futórózsákkal díszíthetnének fel. Az orosz nagykövet ezzel nem értett egyet, s vétójogával fenyegetőzött, annál is inkább, mivel szerinte az SSS-féle cikkely mélységesen tendenciózusnak s "a hidegháború legártalmasabb fegyverének" tekinthető. Mali képviselője (ez az állam nem állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak) megdöbbenését fejezte ki az előbbi értelmezéssel kapcsolatban, eltérően Burkina Faso képviselőjétől, aki dicsérő szavakkal illette Oroszország állásfoglalását. "Miközben számos államban napirenden az éhhalál, mi olyan konfliktus miatt marakodunk, amellyel kapcsolatban még semmilyen emberáldozat híre nem érkezett" – háborgott Zambia küldöttsége.

„Ön tehát azt szeretné, hogy addig várjunk, amíg áldozatok is lesznek? Mennyi életet oltana ki a mi közömbösségünk?" – replikázott a német nagykövet.

Addig is, megegyeztek a nemzetközi licit kihirdetésére egy látványos elektromos drótkerítés felépítése végett Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária között. A nyertes (a nyertesek) bejelentésének időpontjául július 31-ét tűzték ki. Egy másik licit lejárati ideje legkésőbb augusztus 23-a, amikor is azt (azokat) nevezik meg, aki(k) majd a legillatosabb, villanyáramra nem érzékeny futórózsát telepítik. Addig is a Nagyhatalmaknak kötelességük konszenzussal meghatározniuk a virágok színét olyképpen, hogy semelyik fél se érezhesse megrövidítve magát. Teljességgel megbízható források szerint úgy hírlik, hogy mindkét pályázat nagy érdeklődést vált ki, a nyertes nagyszabású beruházást remélhet mind Észak Vandanában, mind Bulgáriában.

Mindennek a teteje, hogy e rendkívüli nemzetközi pezsgés közepette továbbra is hallatszanak makacs hangok, amelyek egyre azt hajtogatják, hogy Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária között nem létezik közös határ.

1) Egyelőre csupán egyetlen vámellenőrző pont létezik.

5. Megépül az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közti kerítés. Már csak a határt keresik (II.)

„Mi történik akkor, ha Észak-Vandana és Bulgária között a terepen nem is létezik közös határ?" – tette föl a szónoki kérdést James Milton Bloomberg, az ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE, röviden SKÁMÁE főszakértője. „Hogyhogy? Az Egyesült Államok és a náci Németország között vajon a terepen létezett egyáltalán közös határ? Fölösleges emlékeztetnem a konfliktus tragikus áldozatainak számára." James Milton Bloomberg akadémikusnak, az  ÉVKéBKHTIéeSKÁMÁE, röviden a SKÁMÁE főszakértőjének pedig nem lehetett ellentmondani. Még csak az hiányzott volna!

Ezért aztán az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közötti csinos elektromos drótkerítés építésére hirdetett licit nyertese kihirdetésének időpontját tiszteletben és betartották (július 31), a nyertes – általános meghökkenés közepette – a BORDER IMPORT-EXPORT cég, egy amerikai–kínai vállalkozás lett. A másik licitre is pontban augusztus 23-án nevezték meg a nyertest, amely az elektromos áramra nem érzékeny, legillatosabb futórózsákat fogja ültetni; amely nem más, mint ROZA MAMA Oroszországból, Monte Carlo székhellyel.

Mindezek dacára, a munkálatok egyelőre nem kezdődhettek el, mivel az Elemzési Igazgatóság vezetőjének máig nem sikerült a terepen azonosítania, hol is építsék meg az Észak-Vandana Köztársaság és Bulgária közé vonandó szépséges elektromos drótkerítést. Az illetőt vád alá helyezték, helyébe pedig 3+1 összetételű Igazgató Tanácsot neveztek ki az Egyesült Államokból, Oroszországból, Kínából és Andorrából származó szakemberekből.

Frissítés (Update): megbízható források szerint a ROZA MAMA, meg se várva a 3+1-es Igazgató Tanács döntését, máris munkához látott. A cég PR-részlege válaszolt mindazoknak, akik kételkedtek a hír valóságtartalmában; rámutatott, hogy a magas szintű orosz technika képes arra, hogy befuttassa az áramra nem érzékeny, legillatosabb futórózsát akkor is, ha a befuttatni való – esetünkben a kerítés – még csak terv formájában létezik.

Forrás: Vatra, 2015 / 5 / 12-13. oldal / A Hotarele istorice – Történelmi határok című, készülő kötetből

A szerző 1945-ben született Lugoson (édesanja Mariana Selinski, apja Eugen Schwartz). Első könyve 1972-ben jelent meg (Martorul – A tanú). Számos hazai és nemzetközi irodalmi díj kitüntetettje. Aradon telepedett meg, egyetemi tanár az Aurel Vlaicu Tudományegyetemen. Éveken át az Arca folyóirat főszerkesztője. Román nyelven ír, emellett beszéli a német, az angol és a magyar nyelvet is.