Több éves szakmai kutatás, s ennek elméleti, történeti és empirikus elemzése áll a hátterében annak a kötetnek, mely a nevelés- és viselkedéstudományok körében új eredményekkel fényeskedik az egyetemi könyvkiadásban. Éppenséggel Fényes Hajnalka (nem szójáték, csak vétlen asszociáció) kötete, aki az oktatási rendszer mindennapjaiban nevezi meg a nemek közötti különbségek preferenciális okait vagy magyarázatait.[1] Forráskutatásai alapján fel is mutatja a tájékozódás hátterét: a „pink education”, vagyis a „rózsaszín nevelés” mint tartalmi kulcsszó olyan munkákat/munkatípusokat takar, amelyekben a nők vannak többségben – ám nem a fehérgalléros (értsd: irányító) és nem is a kékgalléros (szak-, és betanított vagy segéd)munkák végzői körében, mindemellett hasonlóképpen alulfizetett, rutinszerű mivolta miatt személytelen, zártan tervezett és előlépést sosem biztosító munkakörökben.

A női munkát körülvevő munkapiaci struktúrában Magyarországon már a 70-es években is időszakosan jellemző volt egyes szakmák elnőiesedése vagy „férfiasodása”, de ezt kísérte, hogy az a kevés nő, aki diplomássá lett, aránytalanul oszlott el az alkalmazási rétegmutatók tanúsága alapján. Az ellenoldali „férfihátrányt” okozó (például az oktatásban és a munkavégzés más szféráiban egyaránt megjelenő) nemi hovátartozási tünetcsoport az egyenlőtlenségek részint intimizálódásában, részint elfogadottságában is helyet nyert ugyanakkor – ami nem lehetett szokatlan tünemény, hisz a társadalmi munkamegosztás hagyományosabb (pl. paraszti világban, felsőfokú képzésben, iskolai részvételben, stb.) tereiben is régóta jelen volt – nem utolsósorban tükröződött a képzés esélyeiben és eredményességében is.

A szerző megvallott törekvése, hogy az oktatási részvételben, szegregált élethelyzetben és a rangkülönbségek rendszerében meglévő horizontális vagy vertikális hátrányokkal foglalkozzon, melyek a munkaerőpiac és a társadalmi mobilitás objektív mutatóiban is tünetként mutatkoznak. Ilyenek példaképpen a jövedelmi eltérések, az iskolázottsági differenciálódás, a felsőoktatási életút nehezítettsége, stb., s ezek alakjában olyan nemi, lokalitás-függő, az attitűdök másságára épülő struktúrák tagolódását mutatja ki, melyek a „saját” (szerzett) kulturális tőke és a hozott előnyök feszültségeire rámutatnak történeti dimenzióban.

Az elméleti alapok vázlatában és az elemzés bevezetőjében a hagyományos és a modern szerepek oktatás- és életvitel-beli változásai felől halad a képzésbe mindinkább bekerülő nők státuszváltozása felé, a nők mai pozíciójának átalakulását jelző mérőszámok súlyozása révén. Ez az iránycél a kötet alcímében is föltett kérdést kívánja pontosítani. A nőideálok változása a históriában (31-50. oldal) a legfőbb szakirodalmi példák révén /a 17. századtól a 2. világháborúig/ olyan helyzeti feszültségek és jogi nehézségek sorát mutatja, melyek 1980-ra már a felsőoktatási képzésben is 50%-nál magasabb arányban mutatják az alacsonyabb jövedelmű rétegek hozott hátrányait és megbecsüléshiányát, a nőkkel szembeni előítéletességet, a kevés női vezető alulértékelését és a munkapiaci attitűdök átalakulását is. E téren az iskolai eredményesség és a munkahelyi diszkrimináció feszültségét is megannyi tényező mutatja, de 1989-től (az 19849-es tömeges munkábaállás ellenpólusaképpen) a csökkenő foglalkoztatottság jellemzi a helyzetet (a férfiakéval azonos mobilitási mutatók és képzettségi szintnövekedés dacára).

Külön erénye a kötet gondolati vonalvezetésének a „férfihiány hipotézis”, mely visszatérő motívumként mutatja, hogy az északkeleti határmenti régió statisztikai és kulturális mutatói szerint milyen hozott vagy kapott egyenlőtlenségek húzódnak meg az anyagi, képzési és területi különbségek mögött és ezek jelentéshátterében. Érdeme még a kötetnek a kulturális és társadalmi tőke mérésének elméleti és empirikus megjelenítése (61-90. oldal), a munkaerőpiaci szegregáció és a tudáspiaci jelenlét mutatóinak ismertetése (81-116. oldal), illetve a nemek térbeli kötődéseinek empirikus mintázatát kínáló kérdőíves kutatás bemutatása (117-132. oldal). Mindezek tükröződése a munkaattitűdök és tapasztalatok világában, a munkában meglelt hasznosság élménye, a csapatmunka megismerése, a sikerélmények és összhang értékképzete ráadásul izgalmas összehasonlítás lehetőségét nyújtja a román-magyar határmenti térség lakóinak értékrendjei és preferencia-sorrendje szempontjából (141-155. oldal).

A nemi különbségek és az informális tanulás, önképzés, kulturális fogyasztás vagy időfelhasználás kérdései ugyancsak kínálkoznak más térségi és időszaki mutatók összehasonlító elemzésére: mobilitás, képzettségi helyzetkép, szegregáció, felsőfokú intézményválasztás motívumai, valamint a diákok társadalmi háttérmutatói a lányok/nők eredményesebb értékfelmutatásában jelennek meg (171-198. oldal), versengő típusú karakterek mutatkozásával és a régi munkaerőpiaci diszkrimináció lassú fölszámolódásával kecsegtetnek. A maradék hátrányok látható gyengülése a „magaskultúrában” való részvétel és a szerzett kulturális tőke stabilabb megmaradása terén a trendek változását jelzi, a hátrányos helyzetet pótló motivációs háttér pedig a nők munkapiaci státusjavulását segíti elő (197-206. oldal).

A Szerző a komplex problémakör (felsőoktatás és tudáspiaci helyzetváltozás) terén a kortárs folyamatok tükrében megmutatkozó sajátosságait a „rózsaszín galléros” szereplők jövendő térnyerésének reális víziójával sugallja, nem hódolva a gender-kutatások trendjeinek, de térségi tesztjét adva az oktatásban helyet és funkciót nyert nemi különbségek antistruktúrájának. Műve ama kevés opuszok egyike, melyek a „hagyományos” kérdésfelvetések és konvencionális válaszlehetőségek között az új, a hatékony, a kihívásokra érdemi és akut választ adni képes alkalmazkodási stratégiákat fog(lal)ják össze oktatás, piac, munkaerőpolitika és szerepviselkedések összjátékából.

[1] Fényes Hajnalka 2010 A nemi sajátosságok különbségének vizsgálata az oktatásban /A nők hátrányainak felszámolódása?/. Debreceni Egyetemi Kiadó, 228 oldal.