Mint recenzió- és reflexió-író, néha már annak is örvendek, ha nem épp valamely könyv, folyóirat, katalógus, nyomtatott kiadvány ismertetőjét komponálom… Ilyen „szünetek” azok, amikor kiállítás, bábszínház, konferencia- vagy életesemény jöhet sorra. S ezek között is megtisztelő helyre kéne kerüljön a zene, melynek szüntelen folyása köröttem nem a nyugis unalmat, hanem a folytonos inspirációt készteti frissen maradni, kreatívvá érlelődni. Az állandósult Bach-zongorafüggöny, Pachelbel-szőttes, kenyai vagy ghánai dobháló, indiai vagy pakisztáni ének-óriások akusztikai tere valamifajta „életpótlék” is, kintlét a bentlétben, hangfal-burok a sorra-sor reflexivitásban…

A szöveg s a hang partnersége, vagy lehetséges harmóniái nemcsak választékos pillanat komponensei lehetnek, hanem épp a komponált emlékezet tónusai is. Ez hangzik fel arról a DVD-ről, amelyen (a volt győri zsinagógában, ma Egyetemi Hanversenyteremben) a Holokauszt 70. évfordulóján (2014-ben) együtt muzsikáltak eltérő vallási-etnikai háttérrel élő, de a hangok egyetemességében összhangot meglelő muzsikusok, hogy az emlékezés fontosságára, a megbékélés vagy megértés univerzális egyensúlyára hívják föl a figyelmet. Az Új Dimenzió Műhely tagjai (Szakcsi Lakatos Béla, Kathy Horváth Lajos, Babits Antal, Klenyán Csaba és Fekete László) ebben a hét kompozícióban minden gyűlölet és kirekesztés helyetti harmóniák, ráhangolódások, verziók és variációk kíméletes egyenletességében a méltó megemlékezés kap alaphangsúlyt. De maga a kompozíció-sor, Zsoltárral és a Szól a kakas dallamával keretezve (Fekete László jeles kántor előadásában), a Hiszek tónusában megfogalmazott hitvallással, az Epilógus lassú fohászkodás- és meditáció-hangoltságú dallam-íveivel a muzsikusok lassú bekapcsolódásával (Klenyán mesés hang-elbeszélése mellett Kathy Horváth kísérő tiszteletével és Babits mélységes alaptónusával) ténylegesen is az emlékezés roma és zsidó összhangzatát adja, amire már Szakcsi tónusai a töredék-emlékek és drámai ellenpontok meditatív kihívásával építhetnek emlékfalat. Falat hangokból és a sorsviselt emlékezet megidézéséből, melynek esélye mindig a semmivel azonos, de épp ilyenkor, a megtépett múlt megnevezésével, megidézésével egybehangzóan a kortárs életesélyek új perspektíváinak felelősségére is emlékeztetve. Kathy szólószáma Hozsanna címen álcázza korunk egyik legördögibb hegedűsének nemes fenségét – a Roma Holokauszt totális drámája valóban úgy szakad elő húrjai közül, mintha nemcsak üdvözlés, de üdvözülés és is lakna hangszere „lelkében”.

Kihívó, lassú „tétel” (Sirató), inkább talán emlékező menet révén megszólaló futamok és kölcsönhangzások drámaiságával megviselt. A fájdalom és tűrés akusztikai kihívásai nem csupán „zsidós” vagy „cigányos” hangeffektusok dramaturgiai elemeiből, a siratáson és emlékállításon részt vevők kollektív élményéből állnak, hanem a mély tónusú „vonulás” mintegy a felelősség és kötelezettség hangsúlyaival él: a lelassult „menet” a szám közepétől a be-beszóló hangszerek kontrasztjával az egyénenként, s együttesen még súlyosabban kötelező részvét/részvétel kötelezettségére emlékeztet. Szakcsi véghangjai a drámai romantikájú Jiddis mama variációi című szólószámba vezetnek át, ahol lesújtó meglepetésként hat, mily képtelen tágasságú is a hangok jelentéstára, milyen elsodró tehetségű muzsikus tisztelgése ül ezen a lemezen, s mennyire interaktív intenzitású a roma és zsidó hangvilágok találkozása ott, ahol az emlékek is közösek, életutak is párhuzamosak. Klenyán Csaba második nagy mutatkozása itt, a szám végén ugyanezt a meditatívan, elmerengően felelősségteljes tónushatást erősíti, Babits basszusklarinétja zord kellemességgel viszi tovább a szám variációiban rejlő improvizatív mondanivalókat, Kathy visszafogottsága pedig a szakadozott mondanivaló-foszlányok emlékeztető kíméletlenségével tudatosítja a mindannyiunkban szükségszerűen feltoluló felelősség-érzetet. A szám finom, tónusos „áttűnése” a Szól a kakas már magyar-zsidó népzeneiségébe, a hangszerek egyenkénti emlékeztető futamai is ennek a sorsszerűen tagadhatatlan örökség-egységnek invokációi.

S ha mindez az egykori győr-újvárosi felújított zsinagógában szólal meg, hetven évvel a Soá után, akkor az etnikai—vallási—történeti új dimenziók élettényei között a megbékélés és megértés esélye talán tényleg nem reménytelen. Hála Babits Antal kivitelező—produceri érzékének, e DVD nem főáramú piaci termék-sorsra ítélt, hanem tanító és élménytartalmaival az emlékezés gesztusai közé bevonuló, korszakos örökség részévé váló sorsüzenet is…