Az Osonó Színházműhely a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen augusztus 14-18. között szervezte meg az Interetnikai Drámatábort, amelyben 13 román és magyar fiatal vett részt Temesvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről és Kovászna megye több településéből.

A zabolai Csipkésben megtartott tábor célja annak a lehetőségnek a megteremtése volt, amelyben a dráma- és csapatjátékok, személyiségfejlesztő és önismereti gyakorlatok segítségével a két nemzet fiataljai közelebb kerülhettek egymáshoz, megismerhették egymást és felfedezhették a közös alkotás örömét. A színház nagyszerű eszköznek bizonyult az előítéletek leküzdésére, az egymás elfogadására és a közös kapcsolódási pontok megtalálására.

Az Osonó vezetője, Fazakas Misi rendező, és Iustinian Turcu, a szebeni színművészeti egyetem magiszteri hallgatója, valamint a Szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház bedolgozó színésze által vezetett foglalkozások nagy hangsúlyt fektettek a csapatépítésre, az önismereti- és személyiségfejlesztő gyakorlatokra, drámajátékokra, beszédkészség-fejlesztő feladatokra és az alap-színházképzésre.

A színházi gyakorlatokban való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a résztvevőket. A műhelyfoglalkozások mellett, az intenzív tábor minden reggel a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indult, este pedig a rövid színházi jelenetek próbái zajlottak, amelyeket az utolsó nap délelőttjén mutattak be a kiscsoportok. Ezekmellett sok beszélgetésre került sor, így a résztvevők tudomást szerezhettek egymás kultúrájáról, gondolkodás módjáról, és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, amelyek a legtöbb esetben nem a nemzetiségi hovatartozásból fakadnak, hanem az ország helyzete miatt kialakult, a felnövő generáció jövőképtelenségéből.

Az augusztus 14-18. között zajló tábor hangulatát az alábbi résztvevői visszajelzések tükrözik:

Briana Macovei, Csíkszereda (14 éves): Egy olyan egyedi tapasztalatot jelentett ez a tábor, amelyet bármikor megismételnék. Magyar nemzetiségű fiatalokat ismerhettem meg, és olyan mély kapcsolat alakult ki közöttünk, mintha évek óta ismernénk egymást. A foglalkozások alatt megtanultam, hogy mit jelent a belső csend, a figyelem, a szeretet. Elkezdtem felfedezni, hogy ki vagyok és mi az, amit szeretnék.

Szász Renáta, Sepsiszentgyörgy (14 éves): Nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem, legszívesebben azonnal visszamennék a táborba. Sok mindennel gazdagabb lettem, de a legfontosabb talán az a bizalom volt, amely kialakult közöttünk.

Maria Bujancă, Temesvár (17 éves): Ha valaki azt mondja, hogy valami nem jöhet létre, mert magyarok és románok egy helyen vannak, akkor el kellene hívni az interetnikai táborba. A műhelyfoglalkozások alatt sokszor egymás szemébe kellett nézzünk, és amikor valakinek mélyen a szemébe nézel, akkor az embert látod meg benne, nem a románt vagy a magyart. Számomra attól a ponttól, amikor hagytuk, hogy egymás lelkébe bepillantást nyerjünk, ez a tábor már nem interetnikai drámatábor volt, hanem egyszerűen csak drámatábor.

Bartos Elekes Imre, Marosvásárhely (17 éves): Szerintem a legjobb szó, amely ezt a tábort jellemzi,a megismerés. Lehetőségem volt megismerni új embereket, tőlem eltérő gondolkodásmódokat, más tanulási formákat, román anyanyelvű embereket. És mindezek által, legfőképpen magamat ismerhettem meg. Elindult bennem valami, ami megváltoztatja a világról és önmagamról való elképzelésemet.