Szelíd raszták, tűz-zsonglőrök, természetgyógyászat-hívők, füvesemberek, slackline-performerek, zenészek és művészek, jógások, önjelölten marginalizált lelkek mintegy százfőnyi fesztiválja zajlott a Gyergyói-havasok egyik településén, Orotván a múlt héten.

A Gyógyító érzések randevú immár folytatása egy évekkel ezelőtt megkezdett intim közérzeti találkozónak,[1]ahol természetes gyógymódok, gyógynövényfeldolgozó kultúrák, testtudatos énkeresések, kézműves technikák, erdőjárások és meditációk, pallagkultúrás hitek, agroteraszi művelésformák, néptánc és székely komédiázás, lovaglás és belső zarándoklat, origami és mandala keveredik hennázással és nemezeléssel, „önmegismerést segítő számmisztikával” és relaxálóchill out zenével…

Az orotvai „fesztivál” valójában nemeslelkű és szuverén egyének találkozója. Nem „Szigetfesztivál” vagy félszigeti politikai harsányság, hanem érintések szigete egy sodrásokban tobzódó korban. Kis kőrakás-kompozíciók és patakmenti tanösvény, rózsaszirom-kóstolás és fodormenta-szüretelés, fahordás és kaláka, alkotói tábortűz légköre (hm…, talán maga a „gyógyító érzések” egyik fő eleme…), találkozások és átérzések, érintések és közösségre nyitott ölelések helyszíne ez, ahol az „ördögbotok” és tűz-zsonglőrködés öröme találkozik a helyi vendég furulya-szavával, favágók vendégségével, s messzi-messzi utánérzésként Tamási Áron világával. Másabbal persze – nemcsak a technika és kultúra kortárs adottságai révén, hanem a fenyvesek keménységét a közösség barátságosságával helyettesítő—kiegészítő alaphangulattal is. A FB-on zárt csoportban hírelt program is ezt a szívélyességet hangsúlyozza önképként: „Békés, családias hangulatú, csodaszép erdei környezetben megismerkedhetsz a gyógynövények és a természetes gyógymódok világával, a székelység és magyarság kultúrájával, sokszínű hagyományos és modern zenei stílusokkal, helyi ételekkel és felejthetetlen közösségi élményekkel gazdagodva”.

A „Healing Feeling” csoport nem együttélő közösség a szó kulturális antropológiai értelmében, /a FB-csoport is csak mintegy százas nagyságrendű lájkolóval teljes/, hanem életforma-minta, világkép és rasztafári szelídség miliője, odafigyelés és szolgálatkészség, megértés és kíváncsiság szigete. Ideiglenes, de annál hatékonyabb.

Összedobott költségből formált tábor és fesztivál, önköltséges meeting, amely gyógyteákkal és afrikai dobzenével az éji tábortűz mellett, tűzlampion-eregetéssel és tracsi-pacsival,okosító előadásokkal és fogható anyag- vagy növénymintákkal, empátiával és megértéssel fogadja az eltérő országok, nyelvek, kultúrák, életformák, világképek, attitűdök és ritmusok sokaságát, hogy az együtt töltött időre átrendezze, áthangolja, mintegy fölékesítse a lét értelmét minden résztvevő számára. Idült korú látogató szemében a hatvanas—hetvenes évek alternatív közösségeinek feeling-jét idéző, alkalmi állapot ez, melyet követően mindenki hazatér, s él tovább a következő találkozót vártán várva, emlékfoszlányokból toronymagas jóérzést építgetve. De magát a lét értelmét legalább időlegesen megtöltve a gyarapodás, éledés, szimbiotikus megoldások, közös munkaélmény, ízválogatás, illatmegoldások és szimbólum-kínálat, szubsztanciális kellemek jókora tömegével.

Emberek – a havason, nyugat-afrikai djembék éjszakai hangjaival, tűzzománc-ékítményekkel, puha kendőkkel és természetes anyagokkal, fenyőgyantás—fűszerkivonatos krémekkel, lelket ápoló teákkal, zsíroskenyérrel és zakuszkával, vagyis felhangolt lélekkel és egészséges testtel, kölcsön-létformákban, melyek mindazonáltal mégis szervessé, kollektívvá, követhetővé válhatnak. Szubkultúrák mintázatai, mikrokultúrák örömei együtt, mostanság nemcsak ritka feeling, de egyenesen reformlét-gyanús is. Egy hétvége, a wellness felfokozott, ám emberbarát légkörében. S míg az afrikai dobzene elringat vagy táncra lendít, maga a létezés válik „természetes gyógymóddá” – a magyarországi djembe-csapat (Afrobreakz) és az erdélyi hosszifuruglákritmikája, az indiai kendők lobogása a havasi szél-árambanés a rózsalekvár megnyerő desszert-kínálata egyaránt azt a légkört adja, amelyben állandósultan létezni ma már aligha lehet, de amely nélkül meg nem is érdemes…

/dj/Emberek a havason. Szépecskén, simogatóan, harmonikusan, de telve dinamikával s a tél-időre tartalékolható emberi energiákkal. „Szubsztancia-ismeret” (mint az egyik elhangzott előadás címe sugallja) „egymás-ismereti” élményekkel. Garanciák a létben, kihívások a szenzualitásban, mosolyok a tábortűz-fényben… – a „Healing Feeling” az otthon pótlása is, az elvonulás és a beleérzés vállalása is. Medvék, pásztorkutyák, irigységek vagy száguldások nélkül is. Szimbiózisban a léttel és hogyanléttel. No meg reményekkel a jobb lét iránt, rikító napsütésben és ritmusos lét-zenében…

[ Az Olvasót is táborba hívjuk: adjon képaláírást a képeknek! ]