Válogatás Gergely Tamás naplójegyzeteiből

Tulajdonképpen napló az, amit írok – Koreáról. Egészen pontosan: Észak-Koreáról, és azért az “enyém”, mert az észak-koreai fővárosból, Phenjanból hozzám érkezett hírekhez való viszonyulásomról szólnak a feljegyzések. Stockholmban élek ugyan, de végigszenvedtem a román kommunista diktatúrát a helyszínen, és nagy hasonlóságot látok az észak-koreai embertelen élet meg Ceauşescu rémuralma között. S emlékeim a Dîmbovita-parti egykori degenerált társadalomról annyira élőek, hogy a lelkembe vág minden észak-koreai hír.

MÁR A MEDVÉK IS

2012. január 12.

Még mindig érkeznek hírek arról, hogy Észak-Koreában a természet is gyászolta Kim Dzsong Ilt. Taehung bánya közelében azon az úton, melyen korábban a „Kedves Vezető” járt, összegyűlt több medve és bánatukban sírtak... – a hivatalos távirati iroda jelentése szerint.

Torbjörn Petersson, a Dagens Nyheter kelet-ázsiai tudósítója is friss hírekkel „szórakoztat”. A hivatalos propaganda a „zsenik zsenijé”-ről – ki lenne más az illető, mint az új vezető, Kim Dzsong Un – szolgáltat meghökkentő adatokat. Melyek szerint a „Nagy Utód” már hároméves korában megtanult autót vezetni, nyolcévesen 120 kilométeres sebességgel száguldott. Tinédzserként négy idegen nyelv volt a tarsolyában, ezeket most három újjal bővíti. Az észak-koreai televízió dokumentumfilmje szerint már tizenhat évesen kitűnt a hadistratégia terén. Senki nem tud arról, hogy katona lett volna, de a katonai akadémiát ugyanazon forrás szerint elvégezte...

Kelet-Európában már húsz éve megszűnt a kommunizmus, mégis naponta tapasztalhatjuk, hogy az emberek nagy része nem értette meg az új társadalmi rend törvényeit. Észak-Koreában is következhet be változás, ki lát bele a jövőbe?Viszont a tudat változása sokkal lassabban fog menni. Amikor a medvék már sem a hivatalos médiákban, sem a fejekben nem siratnak, amikor a politikai vezetők nem lesznek zsenik, akkor szabadul fel az ország...

KANNIBÁL

95-ös történet

Hwang Jang Jop, akiről korábban már olvastam, a dzsucse ideológia megteremtője, mesélt - már a szabad világba kiérve - arról, hogy a kilencvenes években, amikor a koreai gazdaság a rossz szervezés miatt összeomlott, olyan nagy volt az éhínség, hogy egyesek marhahúsnak álcázott emberhúst árusítottak a piacon.

Emlékszem, kósza hírek jártak Bukarestben is arról, hogy emberhúst árulnak a piacon. Mai napig nem tudom, volt-e valós alapja, két dolog biztos: futkározott a hátunkon a hideg és hogy még jobban tudatosodott bennünk, milyen nyomorúságos helyzetben vagyunk.

Ugyanígy érkeztek hírek arról, hogy az “átállás” után a volt Szovjetunióban előfordult emberhús-kereskedelem.

A szárazság kiváltotta éhínség, melyet a phenjani kormány nem tudott kezelni, kétmillió áldozatot szedett, és annyira fellazította a morált, hogy felfegyverzett katonák rabolták a civileket, s nemegyszer összetűztek a rendőrséggel. Abban az agyonfegyelmezett országban!!

KANNIBALIZMUSRÓL ÚJRA

konkrét eset

A Tények-tévhitek elnevezésű oldalon a világhálón bukkanok rá Szendi Gábor Modern kannibálok című írására, mely többek között a kilencvenes évek észak-koreai éhínségéről beszél. Nem ismerem az oldalt, sem a szerzőt, és zavar, hogy nem ad meg pontos forrást, mégis idemásolom, amit ír: “egy 2003-as vizsgálat eredménye szerint Észak-Koreában a nagy éhínség miatt gyermeket ölnek meg és fogyasztanak el. Menekültek mesélik, hogy az aznap eltemetett hulláknak is gyakran ’lába kél’, kiássák őket és megeszik.”

És egy konkrét eset ugyanonnan:  „Egy férfi elmesélte, hogy unokái eltűntek. Keresésükre indult, és a gyerekek osztálytársai mondták, hogy a fiúk egy piacnál tűntek el. A férfi riasztotta a rendőrséget és egy közeli étteremben a feldolgozás alatt álló unokára bukkantak. A tulajdonost főbe lőtték. Hasonló történetek váltak ismertté Észak-Korea büntetőtáboraiból és börtöneiből, ahol a táborlakók szintén egymást falják fel éhségükben.” Igaz lenne? S ha nem is lenne az, milyen az a légkör, amelyikben ilyen hír/álhír terjed?

A KUTYÁK ELÉ

2014. december 26.

Észak-Korea a téma az ENSZ-ben. Samantha Powell, Amerika ENSZ-nagykövete egy volt észak-koreai börtönőrt idéz, aki arról tanúskodott, hogy az egyik megerőszakolt rab csecsemőjét a börtön főnökeinek a kutyái elé dobták eledel gyanánt.

A kisebbik Kim

RÖHÖGNEK, NYERÍTENEK

2016. szeptember 13.

Egy fényképet vet elém a Google, egy számomra félelmeteset. Rajta a kisebbik Kim nevet, a jelenlegi diktátor. Igazi véreskezű lett belőle. Gondoltam volna másként?

A fotó számomra rettenetes. Rajta nem nevet, hanem röhög, harsog, nyerít, önkívületben hahotázik az uniformisába öltözött pártelső, körülötte katonatisztek. Azok is röhögnek, röhögve veszik körül a szemük fényét. Az egyik még a hóna alá is nyúl, talán valamiféle koreai szokás, hogy érezze a testközelséget, hogy érezze, hogy őt szeretik, imádják.

Közben belül biztosan reszketnek, hogy ha esetleg nem eléggé, vagy nem a diktátor szájíze szerint őrjöngnek, akkor következik a vég, az ágyúval való eltüntetés a föld színéről…

Hogy mit örökít meg a fotó? Nem tudom, nem is érdekel, valószínűleg azért ujjonganak, mert sikerült fellőni egy ballisztikus rakétát, amelyikkel még nyugati szakemberek szerint is nagyot léptek előre az atomfegyver-fegyverkezés terén

KIHASZNÁLJA A ZAVAROS IDŐKET

2017. január

Kim Dzsong Unról van szó, aki – mint a nemrég “dobbantott” Thae Hjong-Ho, Észak-Korea londoni képviseletének volt második embere állítja – ki akarja használni, hogy Dél-Korea meg az Egyesült Államok saját belső ügyeikkel vannak elfoglalva (a korrupt miniszterelnök ügye meg Trump) – és tovább fejleszti vagy megvalósítja atomfegyver-programját.

Ugyanide tartozik, hogy első munkanapján Trump egy olyan dekrétumot írt alá, ami lehetővé teszi a védekezést iráni és észak-koreai nukleáris támadás ellen. Védekezés? – gondolom. Erre futja?

Különben Thae szerint Kim napjai meg vannak számolva. Sajnos a Svenska Dagbladet rezüméjéből nem derül ki, hogy Thae mire alapozza a kijelentését.

*

KIM WON HONG

2017. február 4.

Kim Won Hong a vezér jobbkeze volt, ”tanácsadója”,  a belügyminisztérium feje, s mint ilyen könyörtelen végrehajtója Kim Dzsong Un nemegyszer halálos ítéleteinek. Például Dzsong Un a nagybátyját is vele végeztette ki, ha igaz, rettenetes körülmények között.

Kim Dzsong Un ellentétben apjával, aki kesztyűs kézzel bánt még a potenciális ellenfeleivel is, a pártapparátuson meg a katonaságon belül, ő a félelmet, a lelki és fizikai terrort részesíti előnyben. Akik útjában állnak, azokat vagy úgy távolítja el, hogy lefokozzák őket, s azzal eltűnnek a szeme elől, vagy egész egyszerűen megsemmisítik: lelövik, ágyúval a földdel egyenlővé teszik.

Most Kim Won Honggal is az történt: négycsillagos tábornokból egycsillagossá degradálták. A helyzet iróniája, hogy az egyik ellene emelt vád az emberi jogok megsértése volt. Égnek áll a hajam: Kim bakóját az emberi jogok megsértésével vádolják?!... Vannak Észak-Koreában emberi jogok?! Van ott logika?

Ilyet Sztálin csinált.  Egymást mészárolták a saját emberei. Az emberi jogokról még csak nem is harangoztak…