2017. július 6. és 9. között rendezte meg a Sapientia – EMTE, Kolozsvári Kar, Európai Tanulmányok Tanszék, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet és a POLITEIA Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület, továbbá a BBTE politológus szakmai köre a XVI. Torockói Szabadegyetemet és Diáktábort. Mint minden évben, így idén is tematikus volt az alkalom, és ennek megfelelő címet viselt: „A mi Közép-Európánk”.

A címadás kellően tág hatósugarat hagyott az előadásoknak, így azok lefedhették a történeti, kisebbségpolitikai, stratégiai és pártpolitikai megközelítéseket is. Az előadások (és előadók) sokszínűsége, és a megközelítések száma már önmagában kiváló lakmuszpapír ahhoz, hogy rálássunk a közép-európai térség ügyeinek komplexitására.

A tábor-jellegű, de valójában mintegy meghosszabbított egyetemi tanévnek és tudományos konferenciának is tekinthető torockói miliőben Bakk Miklós (egy. docens, EMTE-Sapientia) a Provincia című tudományos folyóirat históriáját és szellemtörténeti előzményeit foglalta előadásába szélesebb tematikus íven belül, ezzel megteremtve azt a történeti kontextust, amelyben a későbbi előadásokat el tudtuk helyezni. Az előadások sorát Bodó Barna (egy. docens, EMTE-Sapientia) folytatta. Az erdélyi—romániai németség történeti dimenziói közt keresett fölismerési és elismerési utakat, külön is figyelemmel Jakabffy Elemér munkásságára és korának rokon törekvéseire. Ez előadás világított rá először arra a megosztottsági problémára, mely jellemzi a Romániában élő kisebbségeket, ugyanis említésre került, hogy a magyar és német fél nem tudott összefogni érdekeik érvényesítése érdekében az első világháborút lezáró évek alatt. Az első nap előadás-sorozatát Vincze Lóránt, a FUEN elnöke folytatta. Ő – az első napra nézve – volt egyedüli, aki politikusként volt jelen, és előadását is a cél felől megközelítve tartotta, így egy rövid helyzetértékelés után az együttműködések megvalósíthatóságára helyezte a hangsúlyt. A FUEN által kidolgozott javaslatterv igyekszik megtalálni az Európában élő kisebbségek legkisebb közös többszörösét, és ezt az Európai Unió szabályozási keretében érvényesíteni. A nap akadémiai felére A.Gergely András (ELTE TÁTK) „Részvétel, többhelyszínű kutatás, mozgó optika: egy másik politológia felé” című előadása tett pontot. A.Gergely rávilágított annak a politikatudományi álláspontnak a veszélyeire, mely leginkább felülről igyekszik megvizsgálni a történteket. Felvetette, hogy Közép-Európa mozgásainak vizsgálatához szükséges volna egy másik aspektus meghonosítása is, mely összekapcsolja a tapasztalást és az elméleti tudást.

A szakmai program másnap reggel Toró T. Tibor (az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke) előadásával folytatódott. Az előző napon megkezdett transzilvánizmus témakörében mutatta be az erdélyiség eszméjének történetében és újabb időkben pártpolitikai programokban is megjelenő változatait. Politikusról lévén szó, az előadás hangvétele újfent a „mi a teendő?” kérdés köré rendeződött. A felvázolt szcenáriók rávilágítottak a széthúzás problémájára, és arra, hogy ez az állapot mennyire kényelmes lehet a román államvezetésnek. Az előadások sorát Ottmar Trașcă (történész, George Bariţiu Történelemtudományi Intézet) folytatta, a román—német kapcsolatok és Erdély 1933–1947 közötti politikatörténeti eseménysorozatát vázolta fel. Az előadás meglehetősen felkeltette a hallgatóság figyelmét azzal, hogy a levéltári források feldolgozása nyomán számos kevésbé ismert összefüggés hangzott el például Hitler Romániának és Magyarországnak címzett üzeneteiről.

Az erős történeti-lexikális bázisra építő előadások sorozatában pihentető volt az a kitekintés, amit Somai József (közgazdász, az RMKT korábbi elnöke) előadása képviselt. Somai ugyanis az éppen születésének 220. és halálának 120. évfordulóján lévő Brassai Sámuel polihisztor munkásságát és izgalmas életművét ismertette. Emlékezetes pillanat volt ez, hiszen a diák hallgatóság ritkán találkozik olyan sokszínű érdeklődésű emberrel, aki a közgazdaságtantól kezdve a borjak nappali elléséig mindennel foglalkozott szakszerűen, és ezt papírra is vetette.

Tálas Péter (történész, politológus, NKE) az uniós kitekintést, a közép-európai térség aktuális helyzetképét, perspektíváit és a V4-ek történeti dilemmáinak kontextusait világította meg. Tette mindezt a tőle megszokott fiatalos, humoros hangnemben. Előadásában ugyan nem volt „V4 szkeptikus”, de mindenképpen felhívta a figyelmet az együttműködés előtt álló veszélyekre, a visegrádi országok gyengeségeire, és Németország Európában lévő, már-már hegemón helyzetére.

Sabin Gherman (politikai publicista, közíró) és Tudor Duică (történész, a Demokratikus Erdély Liga alapítója) közös „kerekasztal”-beszélgetésben Románia közép-európaiságát és politikai-történeti kultúráját világították meg az ellentmondások fényében, majd Stefano Bottoni (történész, MTA TTI) az európai Kelet és Nyugat meg-nem-értési küzdelmeit régiótörténeti, továbbá nemzettörténeti és román nemzetfelfogási dimenziók között taglalta. Előadásában nemcsak a térség országainak problémái kaptak figyelmet, hanem rávilágított a Nyugat válságára is, melynek a déli országok az elsődleges elszenvedői. A szakmai tábor vendége volt Szili Katalin, egykor parlamenti házelnök-asszony (ma Magyarország Kormányának miniszterelnöki megbízottja). Előadásában a magyarság erdélyi önigazgatási kérdéseit és a kisebbség- vagy nemzetpolitika korszakos kihívásait ismertette a pártközi egyeztetések és a helyi kisebbségi önigazgatás dimenziójában. Előadása rávilágított arra, hogy bár kézenfekvő lenne valamilyen általános megoldást keresni a határon-túli magyar kisebbségek helyzetére, ez azonban alighanem lehetetlen. Minden területnek önálló stratégiával (de együttműködési szándékkal is) kell rendelkeznie, és az anyaországnak segítenie kell a helyi közösségek elképzeléseit, ugyanis a végső döntés az irányokról az ő kezükben van. A napot Sógor Csaba (EP-képviselő, RMDSZ) zárta. Tanulságos volt hallani, hogy egy parlamenti konfliktusos környezetben milyen is Romániából delegált magyarnak lenni, és hogy erre a státuszra milyen hatással vannak az anyaországi csatározások.

Az utolsó (csonka) napon a diákszekció kapott helyet. Három rövid referátum hangzott el, melyek sorát Varga Szilvia (Sapientia) nyitotta az „Erdélyi fiatalok politikai szocializációja” című előadásával. E kutatási összegzésével rávilágított arra, hogy a fiatalok politikától való távolmaradása sokkal inkább adódik az ismeretek hiányából, mint valamilyen rendszerkritikából. Az diákok előadásait Klesch Dávid folytatta (ELTE ÁJK, a PROKON Egyesület elnöke). Röviden ismertette a Hír TV arculatváltásával kapcsolatos mérési adatait a „Hír TV: barát vagy ellenség?” című előadásban. Kiemelhető, lényegi állítása az volt, hogy a médiafelületek pártállása leginkább a témaszelekciójukkal érhető tetten, és ebben mutatkozik meg a Hír TV ellenzékisége is. A tábor utolsó előadását Varga Gábor (Sapientia) prezentálta „Oroszország külpolitikája az ukrán válság és a szíriai orosz jelenlét vetületében” címen. Előadása fókuszában a téma reálpolitikai és katonapolitikai megközelítése szerepelt, így a NATO elrettentő erejére helyezte a hangsúlyt.

Ilyen rövid összefoglalóban természetesen nem lehet pontosan visszaadni a konferencián elhangzott összes ismeretanyagot. Magyarországi hallgatóként rengeteg új információval szolgáltak a román és erdélyi történelmi nézőpontot képviselő akadémiai előadások, de épp úgy érdekesnek találtam a Közép-Európát tágabb kontextusban boncoló értekezéseket is. Számomra mégis azok a politikusi prezentációk voltak a legelgondolkodtatóbbak, amelyek a cselekvés lehetőségeit taglalták. Végső soron talán pont ez lenne a cél: megvalósítani az egybehangzó gondolatokat.