Jean-Claude Grumberg: Lecke a jó modorról

Ezt az esszét monodrámaként játssza Bukarestben az Állami Zsidó Színház. Maya Morgenstern alakításával megmutatja a francia okoskodók valamennyi jellemzésnek szánt badarságát, érzékeltetve, hogy mennyire nevetséges – és mennyire kisszerű! - egy nép, esetünkben a zsidóság fizikai adottságaiból következtetni a szellemi értékére és a jellemére. Sajnos, nagyon aktuális ez a monodráma, mert a nacionalista okoskodók megint üzembe léptek. Talán, nem is kimondottan a franciák, hanem például a keleteurópai nacionalisták: románok, magyarok, ukránok… Hadd, ne soroljuk. Jó lenne, ha minél szélesebb körben ismernék meg, s hatna a Zsidó Színház szeptember végén bemutatott előadása. Ezért fordítottam le az alapjául szolgáló szöveget. (Zsehránszky István)

Értekezlet

Jó estét, köszönjük, hogy eljöttek Lecke a jó modorról értekezletünkre. Ma este arról beszélgetünk, hogyan ér véget a lakoma, hogyan fejezzük be azt. Kényes dolog a lakoma vége. Bármely rosszkor mondott szó, bármely esetlenség, bármely oda nem illő vagy obszcén zaj, végképp tönkreteszi a házigazdák által oly nagy tapintattal kialakított hangulatot.

Lám, tehát, a lakoma végén egy kolléga, ismerős vagy barát társaságában. Miután jóllakott a válogatott fogásokkal és meglocsolta finom borral, abszolút természetesen szükségét érzi, hogy a lakoma végeztével a zsidókról pletykáljon. Vessen egy pillantást az asztalnál ülőkre, elővigyázatosságból, idézze emlékezetébe társai vezetéknevét és keresztnevét. Meggyőződve, hogy nincs akadálya, lopjon be az emésztési csendbe egy apró zsidó viccet. Abban a pillanatban rögvest feláll a szemben ülő és arcul loccsantja önt egy pohár 87-es mouton-rothschilddal. Őn törölgeti az arcát, mosolyogni próbál, míg a szemben lévő a kezét rázza, s kiabálja: ő a vicc tárgya, s nem tűri ezt, s ha nem lenne az, aki, akkor stb.

Rendben. Mi történt tulajdonképpen? Az előételnél, hangulatkeltésből, cigány viccet mondtak. A pityóka és a túró mellé, hogy élénküljön a hangulat, ami a fő fogások (nyúl, vadhús, borzszelet) nyomán meglehetősen aluszékonnyá vált, dalolni kezdett egy kis kuplét az arabokról, a migránsokról, a sötétbőrűekről, amire – ha nem is zendített rá a társaság, de majdhogynem általános kacarászás fogadott.

Hogy összegezzük: bár körülnézett, az nem óvta meg önt a tévedéstől, a zavartól, ami elsősorban a tapintatlanságának tulajdonítható, de azzal egyenlő mértékben az önnel szemben ülő kettősségének is, akinek keresztneve és vezetékneve – Jean-Christophe Lambert -, akárcsak szőkesége csupán arra szolgált, hogy pederasztának álcázza a zsidót.

Hoztam két könyvet, melyek, sajnos, nem találhatók sem a könyvüzletben, sem a neten – a zsidó és szabadkőműves lobby elérte teljes betiltásukat, törvényesen és mindörökre.

Az első könyv: 19 látható testi hiba a zsidó felismerésére, szerzője Dr. Celticus. A munka 19o3-banjelent meg az Antiszemita Könyvesboltban, Párizsban, a Vivienne utca 48-ban. Tehát egy rendkívül ritka és értékes munka, a szöveg 19 rajzzal illusztrálva, igényesen és pontosan kivitelezve.

A második könyv, Hogyan ismerhetjük fel a zsidót, kútfője az első könyv, és ugyancsak tudományos és morális, történelmi és irodalmi, és filozófiai mű, a Nouvelles Éditions Franḉaises-nél jelent meg 194o novemberében. A tehetséges Dr. Georges Montandonnak köszönhetjük ezt a munkát.

De hadd vizsgáljuk meg együtt előbb a 19 hibát. Nyilván nem térünk ki részletesen mindegyikre. Ebben, a zsidók markába hullott világban, vagyis a profitéban, jaj, az idő szorításában élek, élnek önök, élünk. Time s money. Miként a zsidó közmondás állítja, mely nagyon is közmondás, és nagyon is zsidó. De jelezni szeretném e téma kapcsán, hogy 19o2-ben az Antiszemita Könyvesboltban megjelent a Zsidó-e az angol? című, e kérdésben rendkívül kompetens munka.

Hej, sok beszéd szegénység - miként a zsidó közmondás mondja, mely ugyancsak közmondás, és ugyancsak zsidó.

Térjünk rá a hiányosságok vizsgálatára.

Első bélyeg: a görbe orr.

A zsidó felismerhető az orráról, a görbe orráról, ami Franciaországban általános vélemény, jóllehet Franciaországban a zsidóknak legkevesebb egyharmada nem született görbe orrúnak.

Második bélyeg: az uborkaorr.

Kissé felfelé álló és gyakran rendkívül vastag. Az orrsövény porca szédületesen csapódik le, szemből nézve látni enged két piros lyukat, melyek szédületesen növelik a rútságát.

Az uborkaorr eme afrikai formája gyakran összetéveszthető a német zsidók, a degenerált zsidók sajátos ormányával.

Tudósaink megállapították, hogy a zsidók uborkaorra a zsidóknak a rendkívül ősrégi, tigrisekkel való kereszteződéséből származik. Értsd: a négerekkel való kereszteződésből. Különben, miként a továbbiakban látni fogjuk, a sok zsidó göndör haja maga is valamiféle vérkeveredésre utal a feketékkel.

Harmadik bélyeg: az ajkak állása.

A zsidóknak nagyon nagy a szájuk, félelmetesen nagy az ajkúak és vérvörös.

Gyakran lecsüng az alsó ajkuk, még a fiatal zsidóké is, és mindig húsosabb, mint a felső ajkuk. Egyes régi, arab ősökkel is rendelkező zsidók ajkai vékonyak, de ez ritkaság. Vékonz ajkú zsidók, netán arabok? Általában a zsidók alsó ajka rendkívül kidudorodik, akár a gorilláké vagy a bakkecskéké.

Ez a harmadik jel egyike a legjellemzőbbeknek erre az anyagi kielégülésre termett fajra.

Negyedik bélyeg: a szem.

A zsidó szeme rendkívül jellemző. S ha igaz az, amit mondanak, hogy a szem a lélek tükre, akkor el kell fogadnunk, hogy a zsidó lelke a helyzetnek megfelelően kegyetlen és álnok, mert nincs csillogóbb szem a zsidó szeménél.

Íme, a zsidó szem néhány jellegzetessége: eltekintek attól, hogy hosszúkás, mandulavágású, ami a sémitáknál gyakran előfordul, különösen a nőknél, s ami a megfigyelő számára bizonyítékként szolgál arra, hogy ez a nép legalábbis ázsiai eredetű.

Beszélni szeretnék az egyszerű zsidó szeméről. A szemhéja mindig erősen dagadt. A zsidónak, úgy húsz éves korában a szeme összehúzódik, sarkában megjelenik vagy ezer ránc, s ez a korral fokozódik. Ezért tűnik úgy, hogy a zsidó egyfolytában nevet vagy mosolyog, hogy a fiatal zsidó is idős. Ezt nevezem „békaszemnek”, annál is inkább mert a zsidóban van valami kétéltű.

A zsidó szeme pislog.

Ha a zsidó nevetni kezd vagy mosolyog, szemhéjai összeérnek, szemükből, úgy tűnik, kivehetetlen vonal marad, de az aztán csillog, az ugyancsak kivehetetlen szubtilitás és álnokság jeleként, mondják az arcolvasók, és a féktelenség jeleként, tenném hozzá én.

A zsidó akár élvezkedik, örvend, csúfolódik, dühöng, retteg, akár pedig nyugodt, a szeme egyfolytában mosolyog. Bármilyen korú is, a zsidó mindig idősnek tűnik.

Az etnológusokra hagyom e bizarrság eredetének felderítését, vagyis annak a kibogozását, hogy miért húzódik össze a  zsidó szeme.

Végső jellemző: a zsidó szeme minden életkorban, de különösen negyeven évesen csipás, könnyezik és hiányzik a szempillája.

Ötödik bélyeg: a homlok.

A zsidó homloka fénylik... Vajon miért?...

A zsidó homloka ferde. Még egy százalékuk sem kivétel. A homlokuk szöge 85 és 88 fok köyötti, míg a felsőbbrendű európaié 9o fokos.

Szemből nézve a zsidó homloka egyenesnek tűnik, különösen ha kopasz fejű, de profilból egészen más. Ez a ferde homlok a sárga faj, az ázsiaiak ismertető jegye. Próbálnak közös felmenőt megállapítani az arabok és a zsidók számára, habár sohasem találunk a zsidóknál olyan terjedelmes és domború homlokúakat, mint amilyenekkel az araboknál talákozunk. Ez a könyv 19o3-ban készült. A koponyatan művelői azt mondják, hogy a ferde homlok fékteleneket, eszteleneket, befolyásolhatókat jelöl. Illik a zsidókra.

Az arckutatók a képzelőtehetségűekre tartják jellemzőnek az ilyen arcot, ami valóban bizonyos mértékig illik a zsidókra is. Ezt bizonyítja, hogy nagyon szeretik a zenét, ezt a széles fantáziát kívánó művészetet. Terjedelmeset. Wagnert.

Hatodik bélyeg: a fül.

A zsidó füle roppant nagy.

A fiatal zsidónak, kinek még nem pelyhedzik az álla, fejétől eláll a füle és csapkod, mint a szárny, majomhoz teszi őt hasonlóvá.

Nagyon gyakran a zsidó fülek felül kihegyesednek, mint a szatír fülek. A szatírok állatok, a párizsi katakombákban laknak. Bizonyos kortól a zsidónak a füle, úgy tűnik, agyához lapul, különösen egy bizonyos kortól, úgy oda van lapulva, mint egy tálacska, melyben habot ver a borbély, bocsánat e triviális, de kifejező hasonlatért.

Íme, a valódi és szemérmes értelmiségi.

Hetedik bélyeg: a haj.

Általában nagyon is fekete, göndör és sűrű. De vannak aranysárga, piszkos- és lenyalt szőkék vagy göndör fürtű vörösek. Ez az alacsonyrendű zsidó típusa, akihez jól illik a dagadt szem, az ostobaság és a sunyiság.

A zsidók nagyon ritkán kopaszodnak, kivéve az öregek és a gazdagok.

Hajuk sűrű, mint a kefe – a zsidó haj durván befúródik az agyba, mint egy kő.

Megszabadultak a népbetegségektől, melyek a kifinomultabb és intelligensebb fajokat sújtják.

Szakálluk, akár a hajuk, rövid, göndör, fekete és sűrű, még a lenszőkéké is. A szőkéknek még ha sűrű is a szakálluk, a hajuk általában ritkább.

Nyolcadik bélyeg: kezük és lábuk.

A lábuk roppant nagy, hosszú és lúdtalpas. A zsidó láb egyik sajátossága, hogy a sarka jóval meghaladja a lábikra hátsó részét.

A nagy és hosszú láb alacsonyrendű faj ismertető jele. Rendkívüli, hogy még a kis termetű zsidók is hosszúlábúak, még a lányok és a fiatalasszonyok sem mentesek ettől az alkati hibától.

Kezük, akár a lábuk hosszú, vékony, orsó alakú. Az ujjaik, mint a kezük, könnyedek és mozgékonyak, könnyen kulcsolódnak, hogy fogjanak, s különösen, hogy tapintsanak. Akkor tehát mohó, „tapogató ujjakról” beszélünk. Egyik barátom jelezte nekem, hogy az ujjaik általában egyformán hosszúak, még nem ellenőriztem ezt a részletet.

Javaslom, ellenőrizzük együtt.

Szerencsére nem vagyok zsidónő.

Kilencedik bélyeg: a fityma.

A körülmetélés keresztelés zsidó módra, világi keresztelés ollóval.

Antik és sebészeti szertartás, Ábrahámon és utódain kellett elvégezni először Istenük, Jehova parancsára azért, hogy felismerhetők legyenek a földön élő népek között, de nyilván fertőtlenítő eljárás is, mert a zsidók… hadd, ne részletezzem.

Így hát a körülmetéltség az egyetlen biztos jel a zsidó férfi felismeréséhez. De amennyiben nincs röntgenszemünk, nehezen ismerhetjük fel anélkül, hogy az illetőt le nem vetkőztetnénk. Erre is sor kerül.

A körülmetélés abból áll, hogy lemetszik a nyolc napos fiú fitymáját.

Tizedik bélyeg: a bőr színe.

Öt zsidóból négy sápadt, a bőre zsíros.

A tenyere nedves és rendszerint meleg. A bőre barna, még a kenderszőkéé is: ázsiai eredetű. Gennyes pattanásokkal teli, mert a zsidó vére egy öreg faj romlott vére; egymás között házasodnak, a vérük nem újul meg.

A múltban kegyetlen bőrbetegségekben szenvedtek, leprában és egyebekben. A betegség nemzedékről nemzedékre terjedt, lehet, hogy közben degenerálódott a betegség, már nem olyan heveny, de nem tűnt el végleg. Romlott vérük görvélyt okoz a test bizonyos részein, különösképpen az arcon és a nyakon, hogy csupán a látható helyeket említsük. A gazdag és a szegény zsidóknak legkevesebb a fele görvélytől duzzadt. Utálatos, visszataszító. Beszéljünk másról.

Az idegbetegségek, melyek náluk epileptikusak, nagyon ritkán súlyosbodnak őrültséggé, mert a zsidók idegbajosok apáról-fiúra, s ezért nálunk jobban bírják a szellemi hajszát.

Tizenegyedik bélyeg: a szag.

Hogyan határozhatjuk meg a zsidó szagát? Töltőtollal, írószerrel lehetetlen.

Azt mondják, színe van a szagnak. S igaz az, hogy minden bűznek megvan a maga színe, abban az esetben a zsidó színe a sárga, a zöld, az olivaszínű és a fekete keveréke. Valami pácolt húshoz hasonló, kissé hullaszagú, olyan, mint a tűzre vetett háj, szalonna, perzselt hús, égett csont.

A gazdag zsidó a kozmetikumok, a gyakori és illatos fürdő, a rengeteg kellék ellenére sem szabadul tőle, a zsidó bűztől.

Bármit is tesz, teste avas szagot áraszt, az ő természetes szagát.

(Folytatjuk)