Lojalitástörvénnyel és székelyzászló-botránnyal próbálja eltakarni a hatalom az idei költségvetés szembeszökő hiányosságait, például azt, hogy idén egyetlen méter sem épül az erdélyi autópályából – nyilatkozta a lapunknak adott interjúban Erdei D. István, a képviselőház költségvetési szakbizottságának tagja.

Politikai nyilatkozatban tiltakozott múlt kedden a parlamentben két Szatmár megyei honatya, Valer Marian szenátor és Octavian Petric képviselő úgynevezett lojalitástörvénye ellen. E jogszabály alapján pénzbírsággal sújtanák azokat, akik közintézményben, üzletekben megtagadják a román nyelv használatát, ugyanakkor megvonnák a román állampolgárságot azoktól a román nemzetiségű személyektől, akik magyar állampolgárságot is szereztek. Hogyan lehet manapság ilyen törvényt kezdeményezni?

A helyzet egy kicsit fura. A törvény címe, szelleme a román nyelv védelmét helyezi előtérbe. És ezt akarja művelni nemcsak közintézményekben, hanem közterületeken: akár a piacon vagy akár az üzletekben is kötelező lenne a román nyelv használata. Ilyenfajta törvények születtek már, hálistennek meg is buktak, és reméljük, hogy ennek is ez lesz a sorsa. Én figyelem a képviselőház web-oldalát, de a beígért törvénykezdeményezést még nem nyújtották be. Tehát elképzelhető, hogy csak kijelentés szintjén marad, de akkor is felháborító. Ami az állampolgárságot illeti: a tervezett korlátozás nemcsak törvényhozási bukfenc, hanem diszkrimináció a szó szoros értelmében, ugyanis azoknak a román állampolgársággal rendelkező polgároknak vonnák meg az állampolgárságát, akik román anyanyelvűek. Tehát ha román ajkúak felvették a magyar állampolgárságot, akkor megtagadnák tőlük a románt. Ez, hogy úgy mondjam, nem irányul a romániai magyarság ellen, legalábbis közvetlenül nem. Csak a hatásában... Hangsúlyozni szeretném, hogy ezt kezdeményezést sajtótájékoztatón jelentették be, ahol még nagyon sok minden hangzott el emellett. A szenátor úr többek között kijelentette, hogy ki kellene takarítani a szatmári közintézményeket, és mivel durva nacionalista hangot ütött meg, elképzelhetjük, hogy nemcsak politikai, hanem etnikai nagytakarításra gondolt.

Elképzelhető az etnikai nagytakarítás Romániában?

Természetesen nincsen joga senkinek erre. A törvény és az alkotmány is tiltja az ilyesmit. Dehát mi ismerjük nagyon jól a romániai politikai viszonyokat. Minden alkalommal, amikor hatalomváltás van, akkor azzal a felkiáltással, hogy a mi embereinket kell azoknak a helyére tenni, akik a közigazgatásban vannak, megtörténnek ezek a tisztogatások. A fontos vagy fontosnak vélt pozíciókba mindegyik kormánypárt, mindegyik hatalomra került párt igyekszik a saját embereit betenni. Meg vannak győződve arról, hogy csupán így tudják végrehajtani a kormányprogramot. Ebben van valami igazság. A politikai ellenfelek jelenléte a közintézményekben megnehezítené a munkát. De nemcsak erről van szó, szerintem a lényeg az, hogy a pártokhoz hű emberek így kapják meg azt a bizonyos koncot, amiről ők úgy érzik, hogy nekik kijár.

Nem értem. Magam is dolgoztam közintézménynél, és ott az egyik szabály az volt, hogy a közintézményi alkalmazott nem politizálhat, nem képviselhet semmilyen politikai pártot.

Természetesen ez lenne a normális állapot. De attól mi még messze vagyunk, és éppen ezért még az EU-csatlakozást megelőző periódusban is egyik követelmény volt az, hogy hozzuk létre a közalkalmazotti réteget, amely ténylegesen azzal kell hogy foglalkozzék, hogy az államot adminisztrálja, függetelnül attól, hogy milyen politikai vezetés van hatalmon vagy kerül hatalomra. De mi még jelenleg is messzi állunk ettől.

Hogyan reagáltak a politikai nyilatkozatára a parlamenti kollégái?

Nem tudhatom. Egyelőre semmilyen reakció, legalábbis az érintettek részéről, nem jelentkezett.

Szatmár városában és Szatmár megyében ezek a legnagyobb gondok: hogy ki milyen nyelven beszél a piacon?

Messze nem ezek a legnagyobb gondok. Mivel Szatmár nem a Székelyföld, és nincsenek ott székely zászlók, valami mással kellett takargatni a költségvetés hiányosságait. Itt a nyelvhasználattal és a román nyelv védelmében fölemelt zászlóval takarják el azokat a hiányosságokat, amelyek szembeszökőek. A hatalom képviselői ugyanis azt mondták, hogy ez a költségvetés egy gazdasági fejlődést szolgáló költségvetés lesz, de gyakorlatilag úgy néz ki, hogy minden komolyabb beruházás elkerüli Erdély területét. Ne beszéljünk egyébről, csak az erdélyi autópályáról. Mi nem tehetünk arról, hogy Bukarest, Románia fővárosa és az Európai Unió tagállamai közé ékelődött Erdély. Tehát ha a fővárosból, Bukarestből el akarnak jutni bármelyik európai uniós államba, oda Erdélyen keresztül visz az út, és Erdélyszerte mindössze ötvenvalahány kilométernyi autópálya működik, ennyi épült 23 év alatt. Ha nekem valaki azt akarja bebizonyítani, hogy azért történt így, mert nem volt rá pénz, annak én nem adok igazat. A szükséges pénzt máshová irányították, a politikai akarat szerint. Pénz is van, nem annyi, amennyit szeretnénk, és amennyit el tudunk költeni, de nem tudom elfogadni azt, hogy például 2013-ban egy méter autópálya se épüljön Erdélyben.

És tényleg ez történik? Egy méter autópálya sem épül az idén Erdélyben?

Igen. A szakbizottsági költségvetési vita folyamán a szaktárca vezetője kijelentette, hogy az a pénz, amit az erdélyi autópályára mint beruházásra előirányoztak, mindössze arra elég, hogy a már elvégzett munkák miatti tartozásokat kifizessék. Erre az évre nincs pénz újabb beruházásra ezen a téren.

Az autópályán kívül még milyen gondjaik vannak a szatmáriaknak?

Most nem csupán a szatmáriakról, hanem a romániai magyarságról beszélnék. Tehát a költségvetés nem igazán súlypontozódik Erdélyre. Az is igaz, hogy valamivel több pénzt sikerült félretenni beruházásokra, csak ennek van egy nagy bökkenője: ezek a beruházások vagy nem Erdély területén várhatók, vagy pedig olyan beruházásokról van szó, amelyeket európai uniós pénzekből fognak megvalósítani, és ezek a költségvetési tételek tulajdonképpen az önrészt képezik. A kérdés az, hogy vajon képesek leszünk-e arra, hogy a számunkra lehetőségként megjelenő uniós pénzösszegeket lehívjuk? Lesznek-e olyan projektjeink, amelyek megállják a helyüket, és egyáltalán ezeket a munkálatokat el fogjuk-e tudni végezni? Azt mondták, hogy növekedést serkentő költségvetés lesz a 2013-as, viszont nem igazán lehet megtalálni azokat az elemeket, amelyek erre szolgálnak. Szóvá kell tenni azt is, hogy rengeteg olyan megkezdett munka van, ami ötven-, hatvan-, hetven-, nyolcvan százalékban elkészült már, és ezeket nem szándékoznak folytatni, mondván, hogy majd egy későbbi időpontban, talán majd egyszer befejezik. És itt megint visszatérnék az infrastrukturális beruházásokra. A Szatmárt Nagybányával összekötő országútnak a rehabilitációs munkálatai 83 százalékban készen vannak. Ebben az évben viszont erre a munkálatra egyetlen lejt nem irányoztak elő. Ha leállnak vele, lehet, hogy kárbavész az egész eddigi munka. Nagyon megrongálódik, vagy pedig nagy összegeket kell költeni arra, hogy legalább konzerválják. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy a székely zászló illetve a román nyelv használata körül kialakult cirkusz tulajdonképpen azt szolgálja, hogy ezeket a problémákat elhallgassák.

Hogy ködösítsenek?

Hogy a közfigyelmet eltereljék ezekről a problémákról. Azt mondjuk, és ez tényleg jó, hogy 4 százalékkal emelkedik a nyugdíj. A 4 százalékkal emelkedett nyugdíj azonban a valóságban kevesebb, mint amennyi volt, mert az idén a nyugdíjaknak csökken a vásárlóereje. A költségvetést 4,3 százalékos inflációra építették. Namármost ha én hivatalosan elismerem, hogy az infláció 4,3 százalékos lesz, a nyugdíjnövekedés pedig csak 4 százalékos, akkor világos, hogy a nyugdíjas valójában kevesebbet kap... Amennyiben egyáltalán igaznak bizonyulnak ezek a számok. De így is meg kell mondanunk, hogy a 4 százalékos nyugdíjemelés, sajnos, nem fedi az infláció emelkedését.

Milyen gyakran szokott politikai nyilatkozatokat tenni?

Nem kenyerem ez a műfaj, mert nincs jogi következménye. De most már annyira felháborított az az impertinencia, ahogy viselkedett a szenátor kolléga egy díjkiosztó gálán, ahol nagyon sok nacionalista cifraságot mondott el, valamint a rákövetkező sajtótájékoztatón, hogy szükségét éreztem annak, hogy ezt a nyilatkozatot tegyek.