Nem fogadható el az Egyesült Királyságtól eltérő uniós tagállamokban lakóhellyel rendelkező brit állampolgárok kérelme a brexit-tárgyalások megkezdésére felhatalmazó határozat megsemmisítése iránt - ismertette döntését az Európai Unió Bírósága hétfőn.

A luxembourgi székhelyű uniós törvényszék megállapította, hogy az Európai Unió Tanácsának megtámadott határozata nem gyakorol hatást a keresetet benyújtó tizenhárom brit állampolgár jogi helyzetére.

Az Egyesült Királyságon kívül, de uniós tagállamokban lakóhellyel rendelkező tizenhárom brit állampolgár azt kérte az Európai Unió Törvényszékétől, hogy semmisítse meg az Európai Unió Tanácsának azon határozatát, amely felhatalmazást ad az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló tárgyalások megkezdésére.

A kérelmezők egyebek mellett arra hivatkoznak, hogy - mivel külföldön élnek - a népszavazáson nem gyakorolhatták a választójogukat, valamint a megtámadott határozat közvetlen következményekkel jár az uniós szerződésből eredő jogaikra. Ezenkívül megjegyzik, hogy a megtámadott határozat nem foglalja magában az "uniós polgár" jogállásuk megtartásának biztosítására irányuló célt, a kilépési eljárás pedig alkotmányos felhatalmazás hiányában semmis.

Az uniós tanács annak megállapítását kérte a törvényszéktől, állapítsa meg, hogy a kereset nem fogadható el, és ezért az ügyet nem lehet elbírálni, mivel a kérdéses határozatot természetes vagy jogi személy nem támadhatja meg, valamint a kereset benyújtóinak nem fűződik érdeke a megtámadott határozattal szembeni eljáráshoz. A tagországok kormányait képviselő tanács úgy vélte, hogy a megtámadott határozat semmilyen hatást nem gyakorol a kérelmezők jogi helyzetére. A határozat csupán előkészítő jellegű, és annak következményeit állapítja meg, hogy az Egyesült Királyság bejelentette kilépési szándékát.

Az uniós bíróság megállapította, hogy a határozat nem módosítja azon brit állampolgárok jogi helyzetét, akik egy másik uniós tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, legyen szó akár a megtámadott határozat elfogadása napján, vagy a kilépés napjától fennálló helyzetükről. A bíróság szerint a kérelmezők tévesen hivatkoznak arra, hogy közvetlenül érintettek egyebek között az uniós jogállásuk, az európai és helyhatósági választásokon való választójoguk, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joguk, a szabad mozgásukhoz való joguk, tartózkodásuk és munkavégzésük vagy a tulajdonhoz való joguk és a szociális ellátásokra való jogaik vonatkozásában.

A törvényszék hozzátette, noha igaz, hogy a felperesek jogi helyzetét, különösen uniós polgári jogállásukat, érintheti az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnése, függetlenül attól, hogy megkötik-e a kilépésről rendelkező megállapodást, a jogaik esetleges érintettsége - amelynek sem tartalmát, sem terjedelmét nem lehetséges jelenleg értékelni - nem a megtámadott határozatból következik.

A bíróság végezetül hangsúlyozta, hogy a keresetük elfogadhatósága nem azon kérdéstől függ, hogy az Egyesült Királyság magára nézve kötelezőnek fogja-e tekinteni az uniós bírósági határozatot, hanem azon feltételtől, hogy a megtámadott határozatnak közvetlen hatást kell gyakorolnia a kérelmezők jogi helyzetére.

A bíróság tehát a keresetet "nem fogadható el" indoklással elutasította, mivel a brexitről szóló tárgyalások megkezdésére felhatalmazó tanácsi határozat nem vált ki olyan jellegű kötelező joghatásokat, amelyek képesek a kérelmezők érdekeit érinteni, azok jogi helyzetét jelentős mértékben módosítva.