Több százmillió eurót fordít a következő években a holokauszt áldozatainak támogatására, a náci rezsim idején az üzemeikben dolgoztatott kényszermunkások kártérítésére és a nyugati demokrácia erősítésére a Reimann család, Németország leggazdagabb gyáriparos dinasztiája, amely náci múltjának feldolgozása révén jutott erre az elhatározásra.

A Calgon vízlágyítótól a Jacobs kávén át a Gucci parfümig világszerte ismert márkák sorát egyesítő JAB Holdingot ellenőrző família családi alapítványának csütörtöki közleménye szerint minden követ megmozgatnak, hogy azonosítsák és megtalálják a nácizmus korszakában a gyáraikban dolgoztatott kényszermunkásokat, és kártérítést fizessenek nekik vagy közvetlen leszármazottaiknak. Erre 5 millió eurót különítettek el. Eddig 838 embert azonosítottak, egyikük sem zsidó vallású és egyikük sem koncentrációs táborból került az akkoriban a Benckiser nevet viselő céghez, amelyet idősebb és ifjabb Alfred Reimann vezetett. Róluk a család megbízásából 2016-ban elkezdett történettudományi kutatások kimutatták, hogy meggyőződéses nemzetiszocialisták és antiszemiták, és a náci rendszer nyertesei, gazdasági haszonélvezői voltak.

A család további 5 millió eurót a holokauszt áldozatainak támogatására fordít. A pénzt a Németországgal Szembeni Zsidó Anyagi Követelések Konferenciájával (Claims Conference) együttműködésben osztják szét a még élő, mintegy 400 ezer áldozat között.

A gyáriparos klán és a diktatúra kapcsolatát a második világháború után is vizsgálták több hivatalos eljárásban és arra a megállapításra jutottak, hogy Reimannék nem tettesek, hanem csupán „társutasok” – a náci rezsim külső támogatói - voltak, vagyonukat és vállalkozásaikat így megtarthatták. Az új, független kutatási eredmények viszont egészen mást mutatnak. Idősebb és ifjabb Albert Reimann „bűnösök voltak, valójában börtönben lett volna a helyük” – nyilatkozott Peter Harf, a JAB Holding vezetője még márciusban a kutatás előzetes eredményeiről. Mint mondta, amikor a történészek bemutatták előzetes kutatási jelentésüket a család előtt, „szóhoz sem jutottunk, szégyelltük magunkat és mindenki fehér volt, mint a fal”.

A kutatás során feltárták Alfred Landecker teljes élettörténetét is. A mannheimi német-zsidó könyvelő egy katolikus nőt vett el, három gyermekük született, akiket a náci hatalomátvétel után katolikusnak kereszteltek. Alfred Landeckert származása miatt 1942-ben elhurcolták az Izbica nevű lengyelországi településnél kialakított zsidó gettóba, ahonnan rendszerint az Belzec vagy a Sobibór koncentrációs táborba szállították tovább a foglyokat. Alfred Landecker ezt már nem élte meg, Izbicában érte a halál, valószínűleg röviddel megérkezése után megölték. Története azért fontos, mert egyik lánya, Emilie Landecker a Benckisernél dolgozott és viszonya volt ifjabb Albert Reimann-nal, akiről egyelőre nem tudni, hogy mennyire ismerte szeretője családi hátterét. Emilie Landecker három gyermeket szült a gyermektelen házasságban élő mágnásnak. A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekeit 1965-ben adoptálta. Közülük ketten ma is a JAB Holding fő tulajdonosai közé tartoznak.

A Reimann-família a kutatási eredmények hatására átnevezte és átszervezte családi alapítványát. A szervezet ezentúl Alfred Landecker nevét viseli, és a kényszermunkások és a holokausztáldozatok támogatására fordítandó 10 millió euró mellett további legkevesebb 250 millió eurót - legalább tíz évig évente 25 millió eurót - fordít céljai megvalósítására. Ezekről a célokról a többi között azt írták, hogy kötelezik magukat az antiszemitizmus elleni harcra, a nemzetiszocialista bűnök emlékezetének ébren tartására és a szembeszállásra a holokauszttagadókkal. Hozzátették: tudományos kutatásokat is finanszíroznak, annak jobb megértésére, hogy milyen tényezők vezetnek „a liberális értékek visszaszorulásához”, valamint „az intézményi stabilitás és a hatalmi ágak szétválasztásának aláásásához”.

„Munkánk fontos céljaként tartjuk számon ennek a trendnek a megfordítását" - emelték ki, hozzátéve, hogy különösen az ezredforduló idején született nemzedék (millenials) és az utánuk következő, úgynevezett Z generáció beállítottságát, értékvilágát tanulmányozzák majd. Kifejtették: felépítenek egy akadémiai, tudományos hálózatot is, amely annak a kérdésnek a vetületeivel foglalkozik majd, hogy miként lehet megvédeni az etnikai, vallási és kulturális kisebbségeket. Mint írták, meggyőződésük, hogy a "populista majoritarizmus" erősödésének közepette a kisebbségek védelme az egyik legfontosabb ügy a nyugati társadalmak számára.