Ha valami jó is kijöhet a koronavírus-járvány okozta válságból, akkor az a vendégmunkások életkörülményeinek javítása.

Az érdeklődés homlokterébe kerültek az vendégmunkások életkörülményei, miután a németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány két járásában a múlt héten kénytelenek voltak visszaállítani a járvány eddigi legsúlyosabb, március-áprilisi szakaszában alkalmazott korlátozásokat, mert tömeges fertőzés történt a térség egyik legnagyobb vállalata, a Tönnies húsipari holding központi üzemében. A 7000 dolgozó közül mintegy 1500-nál mutatták ki az új típusú koronavírust (Sars-Cov-2), közülük csaknem ezer román vendégmunkás. Egyébként az alkalmazottak több mint fele román állampolgárságú.

Kezdetben a helyi sajtó egy része magukat a megfertőződött kelet-európai vendégmunkásokat tette felelőssé a helyzetért, sőt a tartomány miniszterelnöke, Armin Laschet meg is nevezte a vírus forrásaként a románokat és a bolgárokat. A nyilatkozatot több magas rangú német politikus is elítélte, köztük Haiko Maas külügyminiszter, aki bocsánatkérésre szólította fel a tartományi miniszterelnököt.

Nem a külügyminiszter volt az egyetlen, aki rámutatott, hogy Laschetnek nem a vendégmunkásokra, hanem az őket kizsákmányoló cégekre kellene mutogatnia. Henning Schulz, az érintett húsüzemnek otthont adó Gütersloh polgármestere szerint a Tönnieshez hasonló, olcsó munkaerőre építő vállalatok "Németország határain túllépő” problémát jelentenek. A virág- és gyümölcstermesztésben és a teherszállításban “Európa-szerte divatos az al-al-alvállalkozók rendszere, és ezen változtatnunk kell” - mondta.

A Robert Koch közegészségügyi intézet (RKI) szerint a húsüzemi járványkitörések a munkakörülményekre és a munkások lakókörülményeire vezethetők vissza. A Tönnies munkásszállóin 6-8 vendégmunkást helyeztek el egy 20 négyzetméteres szobában, ráadásul matracokon. Az MTI által idézett szakértők ugyanakkor kimutatták, hogy kiugróan sok munkás fertőződött meg a frissen levágott állatokat feldaraboló részlegen, az úgynevezett daraboló-csarnokokban, ahol a dolgozók szorosan egymás mellett állva végzik a munkájukat, a gépek erős zaja miatt gyakran kiabálva kommunikálnak egymással. Ráadásul a zárt helyiségekben 10 Celsius fok alatt tartják a hőmérsékletet, ami leginkább kedvez a vírus fennmaradásának.

Al- és álvállalkozók

Az ügyben rendezett európai parlamenti vitán két német konzervatív képviselő közös állásfoglalásában arra is felhívta a figyelmet, hogy “az embertelen körülmények között tartott” román és bolgár munkások közül sokat lehetetlen volt azonosítani, mivel nem a húsüzem, hanem alvállalkozók vagy közvetítő cégek alkalmazottai. Peter Liese és Dennis Radtke szerint ironikus, hogy a húsüzem éppen az európai adatvédelmi rendeletre és a munkások személyiségi jogaira hivatkozva próbálta meg visszatartani a fertőzött dolgozók adatait és elérhetőségét. Másokat azért volt nehéz azonosítani, mert noha gyakorlatilag munkaviszonyban, jogilag alvállalkozóként dolgoznak. Valójában kényszervállalkozókról van szó - mutattak rá a képviselők.

Ezek a problémák nem újak, és nem is most derült rájuk fény, azonban az érintett országok hatóságai - eltérő okokból - nem tartották alkalmasnak eddig, hogy foglalkozzanak velük. A munkásokat fogadó országok hatóságai nem léptek fel a sokszor nyilvánvaló jogsértésekkel szemben – ami jogállamisági kérdés is végső soron –, hogy ne befolyásolják negatívan a vállalataik versenyképességét.

A küldő országok politikusai pedig "behunyták a szemüket, mert úgy gondolták, hogy mégiscsak jó, ha az idénymunkások minden évben néhány hónapra kiutazhatnak és pénzt kereshetnek, amit majd hazahoznak, abból megél a családjuk, és nem utolsó sorban a gazdaságnak is jó” – mutatott rá Vincze Loránt, az Európai Parlament bel- és igazságügyi (LIBE), alkotmányos ügyek (AFCO) és petíciós bizottságának (PETI) a tagja.

A német sajtó becslései szerint a húsiparban a dolgozók 90 százaléka alvállalkozóknál alkalmazott közép- vagy kelet-európai vendégmunkás. A konstrukció lehetővé teszi, hogy a húsipari cég megkerülje a többi között a bérre és a társadalombiztosításra vonatkozó előírásokat. Csakhogy van ennek egy hátulütője, ami a túlzsúfolt szállásokon tartott, a hét hat napján 10-12 órát robotoló "alvállakozók” problémáját időzített bombává változtatta: ha valaki kényszervállalkozó, akkor nem jogosult fizetett pihenő- és betegszabadságra, tehát hajlamos eltitkolni az egészségügyi problémáit, csak hogy dolgozhasson. A német cégek káros jogi gyakorlata által gerjesztett “vállalkozói” magatartásnak közvetve a két lezárt járás 628 ezer lakója itta meg a levét.

Vincze Loránt szerint nyilvánvaló, hogy a vendégmunkások jogviszonyának rendezése és életkörülményeik javítása nagyobb költségeket ró majd az érintett vállalatokra, és emiatt drágulni fog mondjuk a spárga vagy az eper, “de az Európai Unió nem mondhatja azt, hogy Vietnammal vagy más harmadik országgal érvényesíti a korrekt foglalkoztatási eljárásokat, miközben az unión belül ilyen az idénymunkások helyzete”.

Az RMDSZ politikusa emlékeztetett: az Európai Parlamentben már a Tönnies-botrány előtt eldőlt, hogy foglalkoznak az idénymunkások kérdésével. A „kioldó” ez esetben is Románia volt, közelebbről egy április eleji eset, amikor Kolozsvár nemzetközi repülőterén mintegy 1500 idénymunkás zsúfolódott össze arra várva, hogy a gépük Németországba induljon.

Az Európai Parlament június 9-én el is fogadott egy állásfoglalást a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások európai, amely többek között arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy “készítsen tanulmányt a határt átlépő munkavállalók és az idénymunkások foglalkoztatási, valamint egészségügyi és biztonsági körülményeinek általános helyzetéről, beleértve a munkaerő-kölcsönző ügynökségek, a munkaerő-toborzó ügynökségek, más közvetítők és alvállalkozók szerepét is, annak érdekében, hogy azonosítsa a védelem terén fennálló hiányosságokat, valamint a meglévő jogi keret esetleges felülvizsgálatának szükségességét, hogy válságok és normális körülmények idején is kezeljék az uniós és nemzeti jogszabályok hiányosságait.”