Törekedni kell arra, hogy olyan egyház legyünk, amely új utakat talál, amely képes elindulni azok felé, akik nem járnak templomba, elhagyták az egyházat vagy közömbösek iránta - mondta Ferenc pápa abban az interjúban, amelyet Antonio Spadarónak, a La Civilta Cattolica olasz jezsuita folyóirat főszerkesztőjének adott.

A 16 országban, így Magyarországon is csütörtökön megjelenő exkluzív interjúkötetben - amely a magyar jezsuita rendtartomány által fenntartott parbeszedhaza.hu honlapon is olvasható - a pápa hangsúlyozta, hogy mindig szükség van időre az egyházban a valódi, hatékony változás alapjainak a letételéhez.

A három, egymást követő augusztusi beszélgetés során a katolikus egyházfő úgy fogalmazott: „nem bízom a hirtelen hozott döntésekben. Nem bízom az első döntésben, vagyis az első dologban, ami az eszembe jut egy döntés meghozatalakor. Az ilyen döntés általában elhibázott. Várnom kell, magamban értékelni, rászánni a szükséges időt.”

Ferenc pápa hozzátette: „világosan látom, hogy az a dolog, amire ma az egyháznak leginkább szüksége van, az az a képesség, hogy gyógyítsa a sebeket, felmelegítse a hívők szívét, hogy közel legyen az emberekhez. Én úgy látom az egyházat, mint egy tábori kórházat csata után, ahol előbb a sebeket kell ellátni, utána beszélhetünk minden másról.”

Mint mondta, új egyensúlyt kell találni, különben azt kockáztatják, hogy „az egyház morális épülete kártyavárként omlik össze, elveszíti frissességét és az evangélium illatát. Az evangéliumi válasz legyen mind egyszerűbb, mélyebb, sugárzóbb. Ebből a javaslatból fakadnak majd az erkölcsi következmények.”

Megemlítette, hogy Buenos Aires-i érsekként kéthetente találkozott hat segédpüspökével, és évente többször a papokkal, akik kérdéseket vetettek fel, és lehetett vitatkozni is, s ez nagyon sokat segített neki abban, hogy a legjobb döntéseket hozza. Hangsúlyozta, hogy a konzisztóriumok, a szinódusok fontos fórumai a tanácskozásnak, ugyanakkor kevésbé merev formákat kell adni nekik, ahogy fogalmazott: „valódi, nem formális konzultációt akarok”.

Szólt arról is, hogy az egyház szolgái legyenek irgalmasak, törődjenek az emberekkel, „kísérjék őket jó szamaritánusként, aki lemossa, megtisztítja, fölemeli felebarátját. Ez a tiszta evangélium.” Felhívta a figyelmet arra, hogy „Isten nagyobb, mint a bűn. A szervezeti és szerkezeti reformok másodlagosak, vagyis csak később jönnek. Az első reform a magatartás reformja.”

Önmagát jellemezve Ferenc pápa azt mondta az interjúban: „én egy bűnös vagyok. Ez a legigazabb definíció. És ez nem üres szólam, nem elcsépelt frázis. Bűnös vagyok.”

„Nekem van egy dogmatikai bizonyosságom: Isten jelen van minden ember életében. Isten jelen van bárki életében. Ha egy embernek az élete merő szerencsétlenség, ha bűnök serege, kábítószer vagy bármi más törte össze, Isten ott van az életében” - hívta fel a figyelmet.

Az ökumenikus kapcsolatokban fontosnak nevezte, hogy egymást nemcsak jobban meg kell ismerni, de el kell ismerni „azt, amit a Szentlélek elhintett a másikban, és ami ajándék számunkra. Együtt kell haladni a különbözőségekben: nincs más út az egyesüléshez. Ez Jézus útja.”

A nők egyházban betöltött szerepéről kiemelte: a nő nélkülözhetetlen az egyház számára, és többet kell fáradozni „egy elmélyült teológia kidolgozásán a nőről”, csak azután lehet „jobban megfontolni a nők egyházban betöltött szerepét”, illetve átgondolni a nő sajátos helyét azokban az egyházi feladatkörökben, amelyekben a hatalmat gyakorolják.

A pápa arról is beszélt: az egyházban a szerzetesek arra kaptak meghívást, hogy próféták legyenek és arról tanúskodjanak, hogyan élt Jézus ezen a Földön, továbbá „hirdetik, hogy milyen lesz Isten országa a maga teljességében”. A jezsuita szerzetes pedig mindig gondolkodik, Krisztust helyezve a középpontba. Ez ad erőt a társaságnak, hogy tovább kutasson, hogy teremtő és nagylelkű maradjon - jegyezte meg.

Ferenc pápa a jezsuitákra vonatkozó összegzésében kijelentette: ma sokkal inkább, mint valaha, szemlélődőnek kell lenniük a cselekvésben, mély közelséget kell élniük „az egész egyházzal mint Isten népével és mint a hierarchikus anyaszentegyházzal”.

A katolikus egyházfő beszélt arról, hogy nagyon kedveli az irodalomban Dosztojevszkijt és Hölderlint, a festészetben csodálja Caravaggio művészetét, illetve Chagall Fehér keresztre feszítés című képét, a zenében Mozartot, Wagnert és Beethovent említette kedvencként, míg a filmrendezők közül Felliniről nyilatkozott elismeréssel.