Románia megsértette egy 18 éves, fogyatékkal élő, HIV-pozitív roma férfi élethez való jogát, vagyis felelős azért, hogy a fiatal férfi meghalt egy pszichiátriai intézetben - derül ki a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán született csütörtöki, másodfokú, immár jogerős ítéletből.

Valentin Câmpeanu 1985-ben született, szülei elhagyták, már kisgyermekként kiderült, hogy HIV-pozitív és súlyos értelmi fogyatékos. 18 éves korában, nagykorúvá válása miatt kénytelen volt elhagyni azt a fogyatékos gyermekek gondozására szakosodott intézményt, ahol addig nevelkedett, és a Poiana Mare-i ideggyógyászati kórházban, gyakorlatilag egy pszichiátriai intézetben kellett volna elhelyezni, ám az intézmény jelezte, hogy nem tudja befogadni, mert nem tudja megfelelően ellátni.

Ezt követően egy másik egészségügyi intézménybe utalták be, ahol megállapították, hogy alultáplált, nem kapta meg a betegsége kezeléséhez szükséges gyógyszereket, fizikai és pszichiátriai állapota is leromlott. A kórházból végül 2004 február elején, viselkedésének hirtelen megváltozása, izgatottsága miatt mégis átszállították a Poiana Mare-i pszichiátriai klinikára kivizsgálásra és kezelésre, ám még ugyanazon a napon vissza is vitték a másik kórházba.

Négy nappal később ismét átszállították a pszichiátriára, ahol egy héttel később találtak rá az ügyet Strasbourgig vivő civil szervezet munkatársai. Egyedül volt egy fűtetlen szobában egy vetetlen ággyal. Csak egy pizsama felső volt rajta, és nem kapott segítséget, hogy táplálkozni tudjon vagy, hogy használhassa a WC-t - írták le a fiú állapotát a civil szervezet munkatársai. Valentin Câmpeanu még aznap este meghalt, 18 éves volt.

Emberölés miatt tettek feljelentést

A CLR nevű civil szervezet a többi között gondatlanságból elkövetett emberölés miatt tett feljelentést, és azt állították, hogy a fiút nem az állapotának megfelelő intézményben helyezték el, hibásan minősítették a korábbi és későbbi diagnózisokkal ellentétben közepesen súlyos értelmi fogyatékosnak, a hatóságok nem gondoskodtak a kezeléshez szükséges gyógyszerekről a fiút ellátó intézményekben, indokolatlanul szállították többször egyik létesítményből a másikba, valamint erről az ő beleegyezése nélkül hoztak döntést.

Az ügyben eljáró ügyészség mindezek dacára elvetette a vizsgálatot, mondván: az ellátás megfelelő volt, a fiú HIV-fertőzésének szövődményeibe halt bele. A vizsgálatot még kétszer nyitották meg és zárták le újra. Az egyik eljáró bíróság hiányosságokat és feloldatlan ellentmondásokat tárt fel, ám végül a román igazságszolgáltatás nem talált ok-okozati összefüggést a Valentin Campeanuval szemben tanúsított bánásmód és a fiú halála között.

Az eljárásban több bizottság és szakmai szervezet sem talált olyan kivetnivalót, amely sértette volna a fiú jogait. A CLR viszont Egészségügyi és Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének szakvéleményére hivatkozva azt állította, hogy Câmpeanut a pszichiátrián sosem látta fertőző betegségekkel foglalkozó szakorvos, és lehetséges, hogy a HIV-fertőzésből fakadó tüdőgyulladása volt.

109 gyanús haláleset

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának fellebbviteli bírósága, az úgynevezett Nagykamara emlékeztet, hogy a Poiana Mare-i pszichiátrián az Európai Kínzásellenes Bizottság adatai szerint 2003 és 2004 telén vagyis a kérdéses időben összesen 109 ember halt meg tisztázatlan körülmények között, a hivatalos indoklás miatt jobbára szívleállás, infarktus vagy tüdőgyulladás miatt.

A bizottság azt is megállapította, hogy az intézmény betegei közül többen nem kapják meg a szükséges ellátást, a kezelésnek sem az emberi, sem az anyagi feltételei nem biztosítottak maradéktalanul, valamint az étel sem minőségében, sem mennyiségében nem megfelelő. Emellett pedig nincs fűtés. A román kormány ígéretet tett a körülmények javítására.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága immár jogerős ítélete szerint Románia megsértette Valentin Câmpeanu élethez fűződő alapvető emberi jogát, és ezzel összefüggésben vétett abban is, hogy az ügyben nem biztosította a kellően hatékony jogorvoslat lehetőségét. A Nagykamara szerint a fiút olyan intézményekbe utalták be, amelyek nem voltak alkalmasak az ellátására, megfelelő diagnózis nélkül szállították egyik helyről a másikra, a hatóságok pedig nem biztosították számára a megfelelő kezelést.