Szeretettel gondolt családtagjaira és bízott abban, hogy egyszer még viszontlátja őket – ez derül ki abból a levélből, amelyet a lefejezett amerikai újságíró egyik – utólag kiszabadult – rabtársának diktált le júniusban – írja a hvg.hu.

James Foley kivégzéséről múlt vasárnapra virradóra jelent meg sokkoló videó az interneten. Úgy tűnt, az Irakban és Szíriában gyilkoló Iszlám Állam egyik brit akcentussal beszélő harcosa vágta el az amerikai újságíró nyakát, miután arra kényszerítették, hogy üzenjen a családjának és az amerikai kormánynak.

A gyilkosság világszerte felháborodást váltott ki, vasárnap nyilatkozatot tett az amerikai elnök, a brit kormány pedig válságtanácskozást tartott, miután felmerült, hogy James Foley gyilkosa esetleg Nagy-Britanniából csatlakozhatott az iszlamistákhoz.

A brit titkosszolgálatok valószínűsítik, hogy a 23 éves Abdel-Majed Abdel Bary lehetett a videón beszélő fekete ruhás gyilkos, aki korábban Londonban élt és hiphop zenészként volt ismert. A brit elhárítás, az MI5 szerint a férfi most Észak-Szíriában lehet, ott, ahol megölték Foleyt.

„Nagyi, szedd a gyógyszereidet”

Foley hétfőn a túlvilágról üzent, ha valóban hiteles a Free James Foley nevű Facebook-oldalon közzétett levél. Az üzenethez némi magyarázatot is csatoltak. Az újságíró hiába írt leveleket a családjának, azokat mindig elkobozták a fogvatartói. Idén júniusban ezért más módszert választott: egyik rabtársát kérte meg, hogy jegyezze meg a szavait, és szabadulása után juttassa majd azokat célba. A Diane-ként emlegetett túsztárs meg is tette ezt.

Foleyt Jimnek becézte a családja, ez az aláírás szerepel a levél végén is. Az újságíró szeretettel gondolt vissza arra, amikor apjával vásárolni mentek, és amikor édesanyjával bicikliztek. A családjával, barátaival kapcsolatos emlékei boldogsággal töltötték meg szívét a rabság idején is. „Imádkozom, hogy maradjatok erősek és maradjon meg a hitetek. Úgy érzem, képes vagyok megérinteni benneteket még ebben a sötétben is, amikor imádkozom” – írta.

Elmesélte, hogy tizennyolcan raboskodtak egy cellában, ami sokat segített neki. Sokat beszélgetett társaival, játékokat készítettek a zárkájukban talált hulladékokból, tanították egymást, még sakkozni is tudtak, így ütötték el az időt. Voltak jobb és voltak rosszabb napjai, de mindig boldogság töltötte el, ha valakit szabadon engedtek közülük.

James Foley azt is üzente, hogy nagyon sokat gondolt a testvéreire, akikre nagyon büszke volt. A velük közös emlékeit ugyancsak felidézte, és rendelkezett arról, hogy két fiútestvére kapja a számláján lévő pénzt, ha azon egyáltalán maradt még. Nagymamájáról sem felejtkezett el: őt arra kérte, hogy szedje rendesen a gyógyszereit, sétáljon, táncoljon, és maradjon erős, mert szüksége lesz rá, ha megpróbálja majd rendbe szedni az életét.