Párkapcsolatról, a változás nehézségeiről és az elengedésről forgat lélektani drámát a kolozsvári Felméri Cecília, az első erdélyi magyar alkotó, aki nagyjátékfilmre kapott támogatást a Román Országos Filmközponttól. A tóparti történetet az Arany Medve-díjat nyert Anyai szív (Poziția copilului) című filmben is játszó Bogdan Dumitrache, a szintén Arany Medve-díjas Testről és lélekről európai filmdíjas főszereplője, Borbély Alexandra és A nagy füzetből, valamint a Szelíd teremtésből ismert Kiss Diána Magdolna kelti életre. A májusban elkezdődött forgatás felén túl a rendező arról mesélt, hogyan építkezik a színészek személyiségéből, mivel vállalt igazán nagy kockázatot, illetve miért izgalmas nagyjátékfilmen dolgozni annak ellenére, hogy a folyamat több évig tart.

A Sapientia EMTE Fotó, film, média szakáról – ahol egyébként évfolyamtársak voltunk – te vagy az első, aki nagyjátékfilmet forgatsz úgy, hogy a Román Országos Filmközponttól, a Magyar Nemzeti Filmalaptól és az Eurimages-tól is kaptál rá támogatást. Mi segített ehhez hozzá?

Tulajdonképpen minden, ami eddig történt velem. Mindaz, amit a Sapientia egyetemen tanultunk, de akár az is, hogy ez nekem a második egyetem volt, ezért komolyabban vettem, a lehetőségek, amiket kaptam, a kisfilmjeim, a díjak, Muhi András producer, akire a kisfilmjeim óta számíthatok. Sok ember támogatása, sok kitartás és türelem.Arra tudatosan készültél, hogy román és magyar forrásokra is pályázol majd?

Ezt a Filmalap is kérte. A forgatókönyv fejlesztési szakasz végén kaptunk egy támogatási ígéretet: ha szerzünk egy koprodukciós partnert, akkor adnak 150 millió forint támogatást a gyártásra, ami egyébként nem egy nagyon nagy összeg magyarországi viszonylatban, de nekünk nagyon jó kiindulási alap volt. Tehát kényszer is volt, de valahol logikus is.

Korábban mesteriztél a bukaresti filmművészeti egyetemen, célod volt nyitni a román közeg felé?

Igen, ez is benne volt, meg azért mentem oda mesterizni, mert tudtam, hogy a vizsgafilm 35 mm-es filmre forgatott film, amit az egyetem biztosít, és ez jó lehetőségnek tűnt.

A támogatások forrásának megfelelően kellett figyelj arra, hogy milyen nemzetiségű színészeket, stábtagokat hívsz meg?

Igen, de ez elég logikusan összeállt: én román állampolgár vagyok, van román producer, illetve a díszletet csíkszeredaiak építették fel, ráadásul román főszereplőt választottam. A stáb, a szereplők többi része, a helyszín, utómunka magyarországi.Olvastam a forgatási beszámolókban, hogy Bogdan Dumitrache magyarul játszik...

Magyarul mondja a szöveget, de mindenképp utószinkronizálni kell, és most már úgy néz ki, hogy valaki más hangjával, mert lehet, hogy nem fogja tudni annyira magyarul elmondani, hogy ne szóljon idegenül. De ezt még meglátjuk.

Tapasztalt színészeket választottál. Mennyire hagyatkozol az ő ötleteikre?

Természetesen meghallgatom őket, átbeszéljük a karaktereiket. Egyelőre Bogdán és Alexandra jeleneteit forgattuk, mindketten remek színészek, miközben különbözőképpen működnek, számomra nagyon érdekes, hogy mennyire másképp dolgoznak. Az nagyon fontos, hogy milyen színészi megérzéseik vannak egy adott helyzetben, igaznak érzik-e vagy sem, erre oda kell figyelni, mert attól lesz egy helyzet működőképes, hogy ők is annak érzik.

Borbély Alexandra mesélte egy interjúban, hogy személyiségtesztet töltettél ki vele a szereplőválogatáson. Miért?

Ez nem egy konkrét teszt volt, hanem egy pszichológiai kérdéssor, amit különböző tesztek kérdéseiből állítottunk össze, és mindenkit megkérdeztünk, akit castingoltunk. Ennek az volt a célja, hogy kicsit jobban megismerjük, másrészt kíváncsi voltam, hogy mennyire tud őszintén, természetesen beszélni önmagáról, hitelesen válaszolni egyszerű kérdésekre, mert azért ezek nem voltak nagyon mély, vájkálós kérdések, és az is teljesen rendben volt, ha valaki valamire nem szeretett volna válaszolni. Építkezem abból is, hogy kicsoda ő, mert a karakterek, akiket megírtam, vázak, és kell hozzájuk az, amit maga a színész hoz, mint személy, a külsejével, a stílusával, az eddig megélt tapasztalataival. Nem biztos, hogy ez minden filmnél így van, de ennél a filmnél igen. Párkapcsolati nüanszok, helyzetek vannak benne, ezért, hogy minél igazibb legyen, fontos volt, hogy bizonyos szinten passzoljon azokhoz az emberekhez, akik ezt eljátsszák.

Miért döntöttetek úgy végül, hogy felépítitek a házat a tó partján?

Gyönyörű tavunk van, a sződligeti horgásztó, de nem volt a partján ház. De ez jó, mert olyan házat tudtunk építeni, amilyent elképzeltünk. Cseh Renátó tervezte, szerintem nagyon jó lett.Eredetileg 2017 februárjában kezdődött volna a forgatás, de nem fagyott be a tó, ezért a téli jeleneteket halasztottátok egy évvel. Állatszereplőid is vannak, akikkel szintén kockázatot vállaltál... például a nyári forgatásra nem keltek ki időben a legyek...

Sajnos nem, ez nem volt szép a részükről. Állítólag mindig kikelnek, ez tűnt a legbiztosabb pontnak az összes állatszereplő közül. Fontos lett volna a hangulat szempontjából, de nem ezen múlik a film, nyilván, túlélünk enélkül. Igen, az állatok mindig kockázatot jelentenek, idő kell nekik. A macska volt a legbonyolultabb, neki kellett a legtöbbet játszani. Tulajdonképpen az volt a nehéz, hogy eleve nagyon szoros az ütem, kevés napunk van, így minden késlekedés az állatok miatt valami másnak a rovására megy.

Mi lesz, ha jövő télen sem fagy be a tó?

Akkor más digitális meg nem digitális trükkökkel kell elérni azt a hatást, mintha be lenne fagyva a tó, de az drága és kompromisszumokra kényszerít minket, mert akkor már nem úgy mozog a kamera, a színész gyakrabban kizökken a helyzetből, mert állandóan figyelni, csalni kell, szóval bonyolult.Az mennyire bonyolítja a munkát, hogy négy szakaszban forgattok, szünetekkel?

Ennek vannak előnyei és hátrányai. A hátránya az, hogy mire belelendülnél, már véget is ér az etap, a csapat egy része is cserélődni fog, mert nem fognak mindig ráérni. Nyilván a fő pozíciókban marad mindenki. Viszont az etapok között meg lehet nézni az anyagot, és nyugodt körülmények között le lehet vonni tanulságokat, ez elsőfilmnél előny is.

Lélektani drámaként és thrillerként határoztátok meg ezt a filmet, ami első hallásra elüt a rád jellemző humortól, játékosságtól...

Reméljük, hogy azért ebben a filmben is lesz némi humor. Vannak olyan jelenetek, amelyekben van humorlehetőség, és reméljük, hogy azt ki is fogjuk tudni hozni. De ez alapvetően lélektani dráma. Ha muszáj lenne valami műfajt megnevezni, akkor thriller lenne, de mégsem egy műfajfilmről van szó, nem is akarunk hamis nézői elvárásokat kelteni, ezért a csalódások elkerülése végett ezt a sajtóban megjelent besorolást megpróbáljuk cáfolni így, utólag.Az, hogy külön világokban élnek a szereplők, stilárisan is jelent valamit?

Igen, ez a film igazán kockázatos pontja, hogy ez mennyire fog működni. Gyakorlatilag nem klasszikusan dolgozzuk fel a jeleneteket. Az eddig leforgatott anyagot összevágtuk, amennyire össze lehet vágni úgy, hogy nincs felvéve a film eleje, és szerintem működik, de még nem tudom megállapítani, hogy a film egészében hogy fog működni.

Hosszú idő egy játékfilm előkészítése az ötlettől az első forgatási napig. Hogy tartod fenn magadban a lelkesedést több éven keresztül?

Egyrészt mindig épül, mindig változik valami. Nem az van, hogy látom előre a filmet, és már csak azt várom, hogy legyen végre kész, hanem minden szakaszban valamilyen irányba halad, ami számomra is mindig új. Persze, én irányítom, de minden döntéskor konkretizálódik valami, olyan, mintha mennél a levegőben, és közben alakulna a lépcső alattad. Rá kell érezni, hogy ez az irány egyezik-e azzal, amit szeretnék vagy nem. S ha nem, akkor miért nem, és azt meg kell fogalmazni magamnak és másoknak is, megoldásokat keresni. Ezért én egyáltalán nem unom, még most is nagyon izgalmas. Ami nehéz, az az energiák fenntartása, hogy mennyi van és mennyit tudok belefektetni a filmbe, hogy mennyire tudok koncentrálni. Mióta az előkészítés, forgatás elkezdődött, szerencsére ez elég jól sikerült.