2018 két meghatározó Frida Kahlo-kiállítása közül az egyik hozzánk egész közel, Budapesten látható november 4-ig. A Magyar Nemzeti Galéria tárlata nem csak térben hozza közel a huszadik század egyik legjelentősebb női művészének munkáit, más helyi kapcsolódási pontokat is keresett, amit főként egy kedves bulvárelemben, Frida magyarul írt szerelmes levelében talált meg.

A német származású, mexikói művésznő majdnem helyes magyarsággal rótta szenvedélyes sorait a csipkeszegélyű papírra – valószínűleg fordítói segítséggel. A címzett a szegedi származású amerikai fotós, Nicolas Muray, akivel férjéhez, a szintén festő Diego Rivérához fűződő nem kevésbé szenvedélyes kapcsolata mellett tíz évig viszonya volt.Muray mozgóképet, „home videót” is készített a házaspárról (ez is látható a kiállításon), de erőssége a színes fotó volt, Fridáról több portrét készített, az ő munkája az is, amelyen a művésznő zöld virágos háttér előtt ül. Ezt portrét teljes falra nagyították ki Budapesten, itt készül a legtöbb látogatói szelfi.Muray iránt érzett vonzalma is közrejátszhatott abban, hogy Frida többször állította, hogy nagyszülei aradi magyar zsidók voltak, ez viszont, mint kiderült, nem igaz.

Okos, öntudatos, szenvedélyes nő alakját rajzolja ki a kiállítás. Frida úttörő, mert a mexikói elitiskola egyik első női tanulója; buszbalesete után autodidakta módon fejleszti festészetét és munkáival nem fél megkeresni a korabeli helyi festőfejedelmet, Diego Riverát; elsőként fest magabiztosságot, erőt sugárzó aktot egy afroamerikai nőről; más új témákat is behoz a festészetbe, olyanokat, mint a vetélés, a megcsalt nő fájdalma, a testi-lelki szenvedés és ennek fegyelmezett elkendőzése.Frida tudatos közszereplő is, bár életében sokkal kevésbé népszerű, mint ma, mégis elvei szerint alakítja az életrajzát – ezzel sokszor zavarba hozva az utókort –, születési dátumának a mexikói forradalom tiszteletére vagy az azték naptár számszimbolikája miatt 1910-et jelöli meg a valós 1907 helyett, többször állítja, hogy nagyszülei aradi magyar zsidók voltak, noha bebizonyosodott, hogy német evangélikus felmenőkkel rendelkezett, illetve nevét az eredeti, németes Frieda helyett később Fridának írja, vélhetően a nácizmustól való elhatárolódás jeleként.Frida testileg-lelkileg sérült, és ez festményeinek központi témája. Saját teste érdekli különösen, talán éppen annak tökéletlensége miatt: hatéves korában egy vírusos betegségben eltorzul a jobb lába, később egy buszbalesetben több helyen eltörik a gerince és a medencecsontja. Eredetileg orvosnak készül, de gyenge egészsége miatt nem tanulhat tovább, így lesz testközpontú festőművész.Határozottsága, következetessége, markáns stílusa tette Frida Kahlót alkalmassá arra, hogy különböző mozgalmak arca legyen. Az 1980-as években fedezték fel újra, az amerikai mexikóiak jogaiért küzdő Chicano-mozgalom, a marxizmus, a feminizmus, az LMBTQ-mozgalom is szimpatizált vele. A képet árnyalja, hogy az, ami európai szemmel lázadásnak, normaszegésnek tűnhet, például az összenőtt szemöldök és bajusz hangsúlyos ábrázolása az önarcképeken, inkább mexikói hagyományokra vezethető vissza: a mexikói novíciák fogadalmára készült szépítés nélküli, realista portrék 18. századi divatjára, amire konkrét példát is láthatunk a kiállításon. A vastag szemöldök ugyanakkor nem volt ritka a mexikói nők körében, hívja fel a figyelmet a Revizor kritikusa, bár a társadalmi elit itt is igyekezett követni a szőrtelenítés korabeli európai divatját.Frida Kahlo önarcképei, szelfijei, ahogy a The Guardian írja a budapestivel egyidőben látogatható londoni tárlat kapcsán, legalább annyira a tömegkultúra részét képezik, mint Leonardo Mona Lisája. A mexikói művésznő kulturális mém, popikon, még Barbie-babát is mintáztak róla, igaz, pont az összenőtt szemöldökét nem merték bevállalni, amiből botrány is lett. Kahlo mém-mivoltára a kiállítás is reflektál az utolsó teremben, amelynek a falait Fridának öltözött hírességek fotóival, őt ábrázoló címlapok repróival borították be.De ez csak mellékszál. A lényeg az a több mint harminc mű, amelyeket a budapesti Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo műveinek legfontosabb privát gyűjteményétől, a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedótól kölcsönzött, így november végéig nem kell átrepülnünk az óceánt, elég Budapestig zarándokolni, hogy lássuk őket. A tematikusan csoportosított, több mint 32 festmény mellett fényképek, mozgóképek és magyar közgyűjteményben őrzött mexikói sírmellékletek is szerepelnek a kiállításon. Az anyagot átláthatóan felépített installációba helyezték el, amely a művész életrajzi adatait és a korabeli Mexikó fontos közéleti eseményeit bemutató idővonallal indul. A termek Frida témái szerint különülnek el: portréit, fájdalom és szenvedés-ábrázolásait, a mexikói kultúrához való kapcsolódását, csendéleteit mutatják be, illetve külön termet szenteltek szerelmeinek is, itt kapott helyet magyar nyelven írt szerelemes levele is.