Emberközelbe hozza Márton Áront és átadja az archív anyagok közötti kutatás izgalmát az az új dokumentumfilm, amely az „emberkatedrális” első 50 évéről szól.

Zágoni Balázs A püspök reggelije című dokumentumfilmje több mint 300 animált fotón és számos interjún át rajzol portrét arról a nem mindig egyértelmű és egyenes útról, amely a csíkszentdomokosi ifjút a katolikus püspökségig vezette. Azóta elhunyt erdélyi közszereplők is elmesélik benne saját Márton Áron-anekdotájukat, például Kányádi Sándor, Fodor Sándor vagy Poszler György. A filmet a 18. Filmtettfeszt alatt hat erdélyi helyszínen vetítették, szombaton Kolozsváron közönségtalálkozó is volt, a rendezőt és Tóth Orsolya vágót Benkő Levente történész kérdezte.

A püspök reggelije a Márton Áron-életrajz jó ismerőinek is szolgálhat meglepetéssel, az alkotók kutatómunkája nyomán több, eddig ismeretlen fénykép bukkant fel. Így láthatjuk például a fiatal Márton Áront cserkésztáborban – ez a sorozat egy sepsiszentgyörgyi adakozótól származik, árulta el Zágoni Balázs.A cím hétköznapiságot, személyességet sugall, és a film beváltja ezt a megérzést: piedesztálra állított hős helyett a hús-vér Márton Áront próbálja megérteni, aki háborús szolgálata után másfél évig csellengett, amíg rászánta magát, hogy visszamenjen Gyulafehérvárra papnak tanulni, sokáig küszködött a román nyelv megtanulásával, és előfordult, hogy levélben kért kölcsön azzal a megjegyzéssel, hogy „ne írassék sok terhemre”.

Filmrajongóknak a cím hallatán beugorhat a mozgókép úttörőinek, a francia Lumiére-testvéreknek korai felvétele, A baba reggelije is. Ez sem bizonyul tévútnak: „Nyolc évtizedet élt a film korában, ennek a felét Erdély katolikus püspökeként. Hogyan lehetséges, hogy erről az emberről egyetlen mozgókép sem maradt fenn? Legalább annyira szeretnék találni egy filmfelvételt róla, mint amennyire meg akarom érteni bölcsességének forrását" – hangzanak el a film elején Zágoni Balázs szavai. A mozgóképvadászat végigkíséri az 53 perces filmet, ami így száraz tényfelsorolás helyett izgalmas nyomozómunkává válik, és nem marad eredménytelen.

A film 1944-ig, nagyjából a püspök híres kolozsvári, zsidók mellett kiálló prédikációjáig követi az eseményeket. Eredetileg három részesre tervezték, az elmúlt tíz év alatt össze is gyűlt további két részre elég interjú és dokumentum, de azóta más dokumentumfilmek is készültek Márton Áronról, későbbi időszakáról mozgóképek is előkerültek, sőt nagyjátékfilm is forog róla. Ismételni pedig semmiképp nem szeretnének, mondta Zágoni Balázs. Az egyik legizgalmasabb téma a diktatúra évei alatt megszervezett egyházi ellenállás, a titkos ordináriusok bonyolult kinevezési rendszere lenne, ehhez azonban kevés a képanyag, az underground tevékenységet ugyanis igyekeztek nem dokumentálni, mutatott rá a rendező.

A film utóélete szervezés alatt áll, az alkotók további közönségtalálkozókban és tévés forgalmazásban reménykednek.