Már több mint százan jelentkeztek a Kolozsvári Állami Magyar Színház alkotóműhelyére, amelyet szigorúan kívülállóknak szerveznek meg március 28-án és 29-én négy fiatal szakmabeli – Albu István, Andreea Iacob, Molnár Levente és Sinkó Ferenc – vezetésével. Az Atelier 200 nevet viselő projekt – mint ahogy a neve is mutatja – kétszáz vállalkozó kedvű „civilt” vezet be két napon keresztül a színházi alkotómunka rejtelmeibe.

“Az alkotóműhely igazából egy beavatás, amelynek során nincs éles határvonal rendezők és résztvevők, színházi bennfentesek és a civilek között. Az ókori görög eszményhez szeretnénk közelebb kerülni ezzel a kezdeményezéssel: ahhoz az állapothoz, amikor a színház aktív része volt a társadalmi életnek, a civil szféra részt vett a színház ünnepében” – mondta Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki emlékeztette a sajtótájékoztató résztvevőit: az általa vezetett intézmény már többször próbálkozott a színház határainak kiterjesztésével, például a 2010-es Interferenciák fesztiválon, amelyen a játékteret sok esetben a kőszínház falain kívülre helyezték.

Az alkotóműhely egyik vezetője Andreea Iacob lesz, akinek már merész tapasztalatai vannak a nem konvencionális színházcsinálásban: a szamosújvári börtön folglyaival több előadást is színre vitt. “Ami engem érdekel, az a választófalak lerombolása néző és színész között. Milyen az, amikor a néző válik szereplővé?” – erre a kérdésre szeretné megtalálni a workshop résztvevőivel közösen a választ a rendezőnő.

Sinkó Ferenc koreográfus a színpadi mozgást koordinálja majd, amely – mint elmondta – néha “diktatórikus” lesz, azaz alkalmazkodni kell a gyakorlatok menetéhez, néha viszont szabadjára engedi a résztvevők motorikus kreativitását, hogy azt csináljanak és oda menjenek a színpadon, ahova akarnak.

A két nap alatt egy kicsit a színházművészet fejlődéstörténetét is végigjárják, az antik görög drámától (amikor a kórusnak, vagyis a közösségnek kulcsfontosságú szerep jut) a kommunizmuson keresztül jelenkorunkig, amikorra már száznyolcvan fokot fordult a társadalom és egyén viszonyrendszere, az individuum csaknem teljesen magára maradt és a kérdés úgy tevődik fel, hogy tud-e és akar-e egyáltalán ismét csoportot alkotni, csoporthoz tartozni?

“A résztvevők belépnek a színház terébe, de anélkül, hogy deszakralizálnák azt” – mondta Molnár Levente a projektről, amelyhez ő maga több, harmincévesnél idősebb résztvevőt vár. “Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy az Atelier 200 nem csak fiataloknak szól. Kifejezetten jót fog tenni az alkotói folyamatnak, ha 16 évestől százévesig minden korosztályból lesz résztvevő” – nyomatékosította Molnár Levente.

Az Atelier  200-ra bárki benevezhet, aki még soha nem részesült színházi, színészi képzésben és betöltötte a tizenhatodik életévét. Nem kell felkészülni, nem kell semmit fizetni, az alkotóműhely ingyenes. Az egyetlen “kellék”, amit javasolnak a szervezők, egy rend kényelmes ruha, amiben fesztelenül lehet mozogni majd a színadon. “A végtermék maga a résztvétel, ne gondoljon senki arra, hogy valami színpadi produkciót kell majd bemutatni a végén” – mondta Albu István. “Sok néző kérdezősködik, hogy milyen érzés a színészeknek mindig ugyanazt a mozdulatsort pontosan követni, hogy lehet bírni a reflektorfényt, hogy lehet megtanulni azt a sok szöveget. Nos, most itt az alkalom, hogy mindezekre választ kapjanak, a saját tapasztalatuk alapján” – tette hozzá a rendező.

Az alkotóműhely mozzanatait tíz-tizenöt perces filmben dokumentálják, illetve Makkai Bence fotóművész örökíti meg. Képeiből kiállítás nyílik majd a színház előcsarnokában.

Tompa Gábor azzal zárta mondandóját: reméli, hogy az Atelier  200 workshop résztvevői megszabadulnak majd színházzal kapcsolatos előítéleteiktől, elvárásaiktól, a hierarchia képzetétől. “Ne feledjük, hogy a színház fogalma minden nyelvben szorosan összefügg a játszás, a játékosság fogalmával” – fűzte hozzá az igazgató.

Az Atelier  200 workshopról részletesebben itt lehet információkat olvasni és jelentkezni, a március 27-ei Nyílt Napról pedig itt írtunk.