Leta Popescu először dolgozik a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, (Lát)hatatlan című előadásával nem csak ő, hanem a kortárs román és magyar költők fiatal generációja is bemutatkozik a nézőknek.

Az 1989-ben, Galacon született rendező tulajdonképpen a kolozsvári közönség csak egy rétegének új, ugyanis többször dolgozott már a Reactorban és az Ecsetgyárban, Parallel című 2014-es előadása (Ground Floor Group és Colectiv A koprodukció) elnyerte az UNITER debütdíját. Kőszínházban sem először dolgozik, hiszen rendezett a marosvásárhelyi, kolozsvári, craiovai nemzeti színházakban is.Új, kedden bemutatott előadásának terve a Kolozsvári Állami Magyar Színház fiatal rendezőknek kiírt pályázatán nyert, és egy három előadásból álló sorozat része, amelynek címe Colaj (Kollázs). A 2018-2019-es évad hátralevő részében további két fiatal alkotó mutatkozik majd be a Sétatér melletti színpadon: a Ioana Păun által javasolt Zsoldos, valamint az Andrei Măjeri rendezésében készülő Las Meninhas.

A Lát(hatatlan) című előadás témája a sebezhetőség, egy olyan korban, amikor úgy tűnik, az egyetlen biztos pont – általában a világban, ugyanúgy, mint az egyén számára – a bizonytalanság, olvasható a beharangozóban. Az előadás végigjárja a törékenység hét fokozatát (Bolygó – Földrész – Ország – Város – Család – Emberpár – Egyén), ezáltal egyfajta utazássá válik az érzések világában, amelynek kiindulópontja az egyedüllét, végpontja a magány.

Személyes benyomásból született a koncepció, mesélte Leta Popescu: a kolozsvári színház pályázati kiírása épp sérülékeny állapotban érte, ezért úgy döntött, hogy éppen erről az érzésről nyújt be projektet. Új rendezéséhez több korábbi munkatársát felkérte: a sZempölös Bocsárdi Magor zeneszerzővel negyedik alkalommal dolgozik együtt, Sinkó Ferenc, aki most mozgástervezőként vett rész a munkában, a Parallel társrendezője.

Az előadás kortárs költők szövegéből indul ki, ezeket Andrei Dósa, román-magyar nyelven is publikáló költő, műfordító, a hazai irodalmi színtér egyik hídembere válogatta, hangzott el a színház szerdai sajtótájékoztatóján. A legfiatalabbaktól hangzanak majd el szövegek, többek között a slammerként is népszerű André Ferenctől és Horváth Benjitől, akiknek a versei Dósa fordításkötetében (Linişte, pace, perversiuni, hepiend – Antologia tinerilor poeți maghiari din România) is szerepeltek.Leta Popescu nem kész szövegkönyvvel érkezett, ez a próbafolyamat közben alakult ki. Az ötlet, szövegek megvoltak, de a konkrét struktúra a színészek „vállára” épült. A Lát(hatatlan) látképekből áll, a színészek szerepe pedig az, hogy hangulatot, atmoszférát teremtsenek ezekhez, fogalmazott Jerovszky Tímea, a nyolcfős szereposztás (Buzási András, Dimény Áron, Farkas Loránd, Jerovszky Tímea, Kató Emőke, Varga Csilla, Viola Gábor ) egyik tagja.

Az előadás látványvilágáért Mihai Păcurar díszlettervező, videóművész felelt. Mint mondta, az előadás tulajdonképpen egy installáció-kollázs, számára az volt a kihívás, hogy úgy alkossa meg a hét epizód tereit, hogy azok nem csak egymás után, hanem egy időben is létezzenek, ne oltsák ki egymást. Fehér doboz (Cutia Albă) című animációs filmje segíthet elképzelni a Lát(hatatlan) hangulatát, hiszen Leta Popescu is inspirációs forrásként említette a díjnyertes munkát.