Jordan Peele új filmje a következő logikus láncszem a Tűnj el! után, ami a rendező társadalomkritikus thriller-felfogását illeti: pont annyira hasonlít az előző filmjére, mint amennyire újszerűnek tűnik.

„Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, a melyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.” 
Jer 11,11

Nyugi, nem leszünk spoileresek: a film high conceptje ott van az előzetesben. Egy családot otthonában támadja meg saját maga. Illetve négy ugyanúgy kinéző valaki, mit ők maguk. Ahogy a család legkisebb tagja, illetve a film címe el is mondja: „mi”. Ez a nyugtalanító inváziós thriller-felépítés nagyjából a film első órája, a második pedig arra fut ki, hogy megmagyarázza ezt a Funny Games-szerű szituációt.Hanekével ellentétben viszont (ahol pont az egész szituáció véletlenszerűsége, megmagyaráz(hat)atlansága a frusztráló) Jordan Peele filmjének magyarázat nélkül nem jönne át az üzenete. Márpedig az üzenet ott van, és igencsak erős – és ha valaki nem értené, akkor az egyik támadó el is mondja: „amerikaiak vagyunk”. Szóval ismét az amerikai belhoni rasszizmus az egyik téma, beemelve a Trump-éra xenofóbiáját is a képletbe. Nem véletlen, hogy a filmben szerepelő család fekete: ez adja a pofont azoknak, akik a rasszizmus témáját is fekete-fehérben látják. S az sem véletlen, hogy a film főszereplő családja igazi felkapaszkodófélben lévő középosztálybeli család, jó autóval, jó élettel – és egy picit gazdagabb fehér barátokkal. Trump szavazói sem mind fehérek: az egész helyzetet fehér meg fekete nyulak és nyúlketrecek ellenpontozzák, mintegy szájbarágóssága ellenére is kedves metaforaként. Olvasd tovább a Filmtetten!