107 éve, 1906 április 13-án, nagypénteken született Samuel Beckett. Valamikor csak az irodalmi elit réteg olvasta műveit, ma már a nagyközönség is érti és élvezi az abszurd dráma alapműveit. Az 50 éve bemutatott Godot-ra várva című drámát szerzője születésnapján, szombaton április 13-án este 7 órától, valamint vasárnap, április 14-én délután 5 órától a prágai Nemzeti Színház mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében. Az előadást cseh nyelven játsszák magyar és román nyelvű feliratozással.

A Beckett-i témának – a végtelen, sivár várakozás valakire, aki talán értelmet adhat az emberi életnek – számtalan, gyakran egymásnak ellentmondó értelmezése született. A főszereplők, Vladimir és Estragon, a vén bohócok és csavargók, egy buszmegállóban ülnek és a Godot nevű valakire várnak, akinek érkezése azonban napról napra késik. Látszólag összefüggéstelen töredékekből felépülő párbeszédeik semmi különöset nem árulnak el a két férfiról. Főszereplők helyett mintegy nézőkké válnak az előadáson belül, az elnyomás és erőszak, az emberi társadalom ősrégi kötelékeinek stilizált víziójában. Pozzo, a nagyszájú zsarnok megvakul, és locsogó rabszolgája, Lucky pedig – aki a rakomány és az ostorcsapások súlya alatt görnyedezik – belenémul a hiábavaló tiltakozásba. A két főszereplő kíméletlen, részben pantomimszerű játékkal válaszol erre a látványosságra, amelyből nem kínálkozik kiút.

Kacérkodnak az öngyilkosság gondolatával, de mégiscsak egyszerűbb a megváltásra várakozni. A darab tragikumát gagek, bohóctréfák, komikus szituációk oldják. Az állandó feszültség a remény és a reménytelenség, az illúziók és a valósággal való szembenézés között így marad elviselhető.

Estragon szerepét David Matásek, Vladimírt David Prachař, Pozzo-ét Ondřej Pavelka játssza, Lucky szerepében a közönség Jan Kačer neves cseh színész-rendezőt láthatja, aki több alkalommal is együttműködött Jiří Menzellel. Az előadást a prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Dočekal rendezte, díszlettervező: David Marek, jelmeztervező: Hana Fischerová, dramaturg: Lenka Kolihová Havlíková. Dočekal rendezése szórakoztató és magával sodró, üzenete: röhögve sokkal elviselhetőbb az örök várakozás hiábavalósága, reménytelensége.