Mads Mikkelsen túlélőfilmje nemcsak fizikai, hanem erkölcsi csapdába is ejti hősét, a Sarkvidék pedig mindkét téren feszült másfél órát tartogat.

Kevés veszedelmesebb és kíméletlenebb kalandfilmhelyszínt lehet elképzelni az Északi-sarknál, ahol maga a közeg, a rendkívüli és változatlan hideg a legnagyobb ellenség, emellé pedig futószalagon érkeznek az egyéb kihívások (vékony jég, jegesmedve, fogyó élelem, reménytelenség). A Sarkvidék tovább emeli a tétet, hiszen egyemberes túlélőshow, majd féloldalas kamaradráma helyszínének használja a jeges pusztaságot. Ez az alaphelyzet pedig valahol a Fehér pokol (The Grey), a kevésbé ismert norvég ifjúsági film, a Sarkköri mentőexpedíció (ahol gyerekek ragadnak a hómezőn) és a Robert Redford-féle Minden odavan (All Is Lost) metszéspontjába helyezi el a fiatal brazil rendező, Joe Penna első játékfilmjét.A Sarkvidék érdekessége, hogy monodrámának indul, majd kamaradrámába vált át, de eközben csak az egyik fél cselekvőképes. A repülőgépével lezuhant Overgard (Mads Mikkelsen) szó szerint óramű pontossággal él a roncs közelében, nap mint nap a túlélésért küzd, miközben várja a felmentő sereget. A segítségére érkező helikopter azonban szintén lezuhan, a legénységnek pedig csak az egyik tagja, egy nő (Maria Thelma Smáradóttir) éli túl a balesetet, és ő is súlyosan megsebesül. A tragikus fordulat megtöri a férfi életritmusát, erkölcsi és gyakorlati kihívások elé állítva őt: kötelessége-e gondoskodni a haldokló nőről, és megpróbálkozni a meneküléssel, vagy nyugodtan magára hagyhatja a saját túlélése érdekében? Olvasd tovább a Filmtetten!