Móricz-novellákból készült előadást mutat be a Tamási Áron Színház


-A A+

Csütörtökön 19 órai kezdettel mutatják be a Tamási Áron Színházban a két Móricz-novellát feldolgozó Barbárok című előadást, amelyet Hegymegi Máté állított színpadra.

A színház közleménye felidézi Móricz Zsigmond három részből álló, megtörtént esetet feldolgozó elbeszélésének, a Barbároknak a csupasz történetvázát. Az elhagyatott pusztán két juhász agyonver egy harmadikat, Bodri juhászt, majd annak tizenkét éves kisfiát és puliját is. A holttesteket egy gödörbe ássák, a háromszáz juhból álló nyájat elhajtják. Bodri juhász felesége tíz nap múlva keresni kezdi férjét és fiát. Keresi őket egész nyáron, ősszel, télen, majd tavasszal megtalálja a halottakat. Az egyik gyilkos, aki már számtalan bűne miatt bíróság előtt áll, nagy nehezen bevallja ezt a bűnét is.Mi az, ami miatt egy nem is oly ritka, rendőrségi hírekbe illő történet megihlethet egy neves írót, majd majdnem egy századdal később fiatal színházi alkotókat is?

„Én azzal töltöttem az életemet, hogy a rendkívülit kutatom az emberi lélekben, nem mintha gyönyörködnék a rosszban, hanem azért, mert az emberekben van egy sajátságos külön, beléjük nevelt érzék, hogy eltakarják lepellel, amit nem tartanak dicsőségesnek...” (Móricz Zsigmond)

A valóságot ábrázolni egy műalkotásban talán a legnehezebb. Tényszerűnek maradni, s azzal elérni bármilyen hatást úgy, hogy szárazon és csupaszon, mégis alkotássá emelve mutatjuk be a megtörténtet, nem sokaknak sikerül. Móricz novellája erre tesz kísérletet, mégpedig sikeresen. A civilizáció értékeinek megőrzése vagy épp annak elsöprése jelenik meg a történetben. Nem elmélkedik, nem foglal állást, közöl. Sajátos elmeséléstechnikájával hangulatot kelt. Ez a metódus az, ami Hegymegi Máté rendezőt és alkotótársait (Garai Judit dramaturg, Devich Botond díszlettervező, Pető Kata jelmeztervező és Kónya-Ütő Bence zeneszerző) arra ösztökélte, hogy magát a novellát – annak narratív és párbeszédes részeivel együtt – szinte szó szerint színpadra állítsák.

„Nem a büntetéstől való félelem tartja az embereket vissza a bűn elkövetésétől, hanem az erkölcsi ösztön, melyből egy-egy szikra minden emberrel vele születik, s mely nevelés nélkül elalszik, de nevelés által Vesta-lángra gyúl.” (Törs Kálmán)

A rendkívül szuggesztív, már-már allegorikus alakok sötét árnyként vonulnak végig a történetben. Nem mások ők, mint a társadalom peremén lévő, vagy már onnan is kiszorított emberek. A cselekmény nincs időhöz és térhez kötve, ezzel is erősítve azt, hogy ez bármikor bárhol megtörténhet. Az Isten és ember közötti törés, vagyis maga a bűn elszenvedői ők. A bűné, ami szakadást hozott létre az emberi társadalom tagjai között is, már a paradicsomtól, az első emberpártól vagy annak gyermekeitől, Káin és Ábel történetétől kezdve. A bennünk rejlő eredendő gonosz megmagyarázhatatlan és értelmetlen cselekedetekre késztethet.

A rendező és csapata először dolgozik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával. A készülő előadás alapja egy olyanfajta színházi gondolkodás, amelyben a szöveg, a látvány és a zene mellett a mozgás elsődleges célja a kifejezés, és nem pedig az esztétika.

A Barbárok című produkcióra jegyek válthatók a Központi Jegyirodában vagy online.








EZT OLVASTA MÁR?

X