A  Le Baroque Nomad XVIII-21 zenekar és meghívott vendégeinek nyitó hangversenyével elkezdődött vasárnap a Csíkszeredai Régizene Fesztivál.

 „Akit megérint a régizene, az szárnyalni képes a zenével” – mondta a (régi)zene erejéről Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a fesztivál megnyitóján elhangzott köszöntőjében. Az elöljáró beszédében felidézte az 1980-as évek régizene fesztiváljainak kezdeményezőit, egykori szervezőit.

Szintén a kezdetekről osztotta meg gondolatait Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője. A rendezvénysorozat közvetlen előzményének tekinthető eseményen a csíkszeredai Kájoni (később Barozda) Együttes 1979-ben adott koncertet Csíkszeredában Kájoni János születésének 350. évfordulója előtt tisztelegve, e koncert hatására született meg az először 1980-ban megszervezett fesztivál.

Ferencz Angéla, a szervező Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója bemutatta az a grafikát, amellyel a fesztivál idei főszereplőit fogják megajándékozni. A grafikát Siklódy Ferenc gyergyószárhegyi képzőművész készítette, és azért is különleges, mert Kájoni János Csíksomlyó utáni állomáshelyén, Gyergyószárhegyen hunyt el és ott is van eltemetve.

Ahogy a megnyitó felszólalók kiemelték, az idei Csíkszeredai Régizenei Fesztivál jelmondata Szent Ágoston ideogrammája: „Qui cantat, bis orat”, azaz „Aki énekel, kétszeresen imádkozik”.

Egy képzeletbeli találkozás

A fesztivált megnyitó hivatalos ceremónia után rögtön egy különleges zenei és színpadi csemege kényeztette el a telt háznyi közönséget. A Le Baroque Nomade XVIII-21 és meghívott vendégei olyan produkciót varázsoltak a Mikó vár fesztiválszínpadára, amely a fülnek és a szemnek egyaránt kedves lehetett.

„A szerzetes és a vándor, avagy Daniel Speer látogatása Kájoni Jánosnál” című koncert Daniel Speer (1636-1707) vándor trombitajátékos és Kájoni János képzeletbeli találkozását mesélte el a zene, a tánc és a színpadi játék nyelvén. Az ötletes, humoros és változatos előadás során közreműködtek csíkszeredai és magyarországi zenészek, énekesek, valamint táncosok is és olyan különleges hangszerek szólaltak meg, mint a kornett, a reneszánsz harsona, a csembaló, vagy éppen a barokk hegedű.