Lassan három éve annak, hogy a csíkszeredai Szőcs Renáta megnyerte a Star Academy nevű tehetségkutatót Magyarországon. Azóta még pörgősebbé vált az élete, folyamatosan dolgozik azon, hogy valami újat mutasson a szakmában. A rögös úton viszont nem egyedül jár, mellette van a családja, barátai és legfőképp rajongói, akik támogatják, követik és örömmel „hallgatják” munkáját. Szőcs Renátát a legújabb, Székelyföldön forgatott klipjéről kérdeztük.

Hogyan jött az új dalod ötlete?

Szerettem volna egy olyan dalt, ami valóban engem tükröz, és ami az én fejemből pattant ki. Próbáltam ihletet gyűjteni, egyedül, csendben. Aztán jött a szöveg és a dallam ötlete, gyorsan felvettem a refrént a telefonomra, nehogy elfelejtsem, aztán kezdődhetett az igazi munka. Ebben egy magyarországi producer volt a segítségemre, Demko Gergő, akinek átküldtem a dal egy részletét. Hozzá kerültek az ötleteim, s úgy hiszem, a legjobb kézbe. Elkezdtünk dolgozni a dalon, erre esett a választás, mivel hogy nyár volt. Kész lett a hangszerelés, már az első verzió is nagyon jóra sikerült, főként a gitáros rész, de én ragaszkodtam a hegedűhöz. Az pedig már nem is volt kérdés, hogy itthon forgatunk.

Hogyan láttál neki a dalszerzéshez?

Nem volt könnyű feladat, úgy gondolom, sosem az. Nem akartam túlzottan szerelmes témát, túlságosan elcsépeltet, de aztán rájöttem, hogy erről milyen sok mindent el lehet „énekelni”. Ezért egy bohókásabb dal lett belőle, nagyjából három hét alatt készültem el vele, amire büszke is vagyok. A saját gondolataimat, érzéseimet írtam bele. Leginkább a természet ad nekem ihletet, erőt. Ott tudok igazán dolgozni, ahol csend és nyugalom van. Olykor utazgatás közben is jönnek az ötletek, de olyankor is a tájat bámulom, ezeket gyorsan lejegyzem, hiszen sosem lehet tudni, hogy mikor használhatom fel őket. Gergő, a producer pedig kipofozta az ötleteimet, ő is jó ötletnek tartotta a hegedűt benne, hiszen az is a szülőföldem egyik jelképe.

Miért döntöttél úgy, hogy Erdélyben forgattok?

A végső hangszerelés és a szöveg befejezése után adta magát az ötlet, hogy itthon forgassuk a klipet hozzá. Erdély mindig az otthonom marad, akárhová menjek is, és mivel ez volt az első dalom, amelyben szerzőként is szerepeltem, gondoltam, hozzuk ki belőle a legtöbbet. S mivel ez is én vagyok, az otthonom része, ezt is át akartam adni a közönségemnek. Nem mellesleg pedig a dalhoz is nagyon illik ez a táj, a hangulat.

Mesélj kicsit a forgatásról. Milyen volt?

Nagyon családias volt a hangulat. A csíkszeredai Sharp Productionnal forgattunk együtt. A sminkesem is szintén hazai volt, Györgyicze Anna, és a párom is szerepelt benne. Édesapám, illetve a párom apja is segített bennünket, hozták a robogót, a kismotort, itthon béreltük a kabriót. Volt egy útlezárás Büdösfürdőnél, ez is a klip egyik helyszíne volt, itt pedig a párom húga adta elő a görkorcsolyás, táncos jelenetet. Amolyan etalon az életemben ez a dal, egyik régi álmom valósult meg általa. A legszebb benne pedig, hogy itthoni volt a csapat, a helyszín, minden. Úgy érzem, valóban tükrözi a személyiségemet, minden passzolt, minden kis részlet illett egymáshoz. Eddig ez a dal áll a legközelebb a szívemhez.

Mi történt veled az elköltözésed óta?

Sok mindent történt velem, jó és rossz egyaránt. Végre azt csinálhatom, amit valóban szeretek, sok tervem van, de nehéz az út, amit végig kell járnom. Most eléggé elfoglalt vagyok, főként nyáron van a legtöbb koncert, fellépés. Sok a felkérés, pörög az életem, ezért próbálok mindenhol maximumot nyújtani a közönségemnek. A szakma, amiben én dolgozom, nagyon telített, nehéz kitűnni a tömegből és valami olyat alkotni, amivel megfoghatom az embereket. Igen sok műfaj van, sok az előadó, de hiszem, hogy a zenémnek van mondanivalója, és ha keményen dolgozom, ez el is jut az emberekhez. Nyilván ez évek kérdése, de én hiszek benne, és nem akarom feladni, pedig olykor nekem is vannak negatív gondolataim, kételyeim, hogy egyáltalán miért csinálom ezt. De igyekszem nem megfeledkezni a célomról és az álmaimról.

Hogyan éled meg a sztárságot?

Nem tartom sztárnak magam. Hiszen minden erőt, támogatást azoktól kapok, akik értékelnek engem és a dalaimat. Az éneklés egy nagyon megosztó dolog, egyaránt kapok hideget-meleget, sok mindent kell publikusan tennem, és ez nyomással jár. De nincs bennem megfelelési kényszer, hálás vagyok azoknak, akik szeretnek, mert miattuk tartok ott, ahol, és elfogadom azt, aki nem értékel. Pozitívumként élem meg, hogy ennyi emberhez eljutottam már, ez egy olyan dolog, ami ellensúlyozza számomra a negatív kritikát. Az embereket nemcsak a munkám érdekli, hanem a személyem is, a mindennapjaim. Nem jelent gondot nekem a velük való kommunikáció sem, akár fellépések után. Nem nyugszom, amíg nem készítek mindenkivel szelfit, aki szeretne, amíg nem jutottam el a sorban álló emberekhez, hiszen miattam vannak ott és én miattuk. Igyekszem az üzenetekre is válaszolni, figyelem a kommenteket. A rossz megjegyzéseket általában hanyagolom, persze, ha úgy kívánja a helyzet, kiállok magamért. De alapjában véve nem akarom, hogy a rossz bemásszon a fejembe, ha nem építő jellegű. Ezeket csak elfogadom és tovább lépek.

Elárulsz nekünk valamit az esküvődről?

Ha valakinek, akkor nektek biztosan elárulunk majd részleteket, hiszen nincs titkolni valónk. Bár olyan sok mindent még nem tudok mondani, egyelőre még kevés dolgot szerveztünk le. Ami biztos, hogy itthon, Erdélyben szeretnénk megtartani, egy-két hagyományt szintén, ezek is hozzánk tartoznak. Nagyon tetszenek például a játékok, amiket itthon játszanak az ifjú párok, pedig a legtöbben nem szeretik.

Hogyan képzeled el a jövődet, haza fogsz költözni valamikor?

A jövőm kifürkészhetetlen, de igyekszem minden napot kihasználni, hisz rengeteg az akadály, amit le kell küzdenem. Vannak napok, amikor feladnám, de meg akarom találni azt a közönséget, akinek énekelnem kell, aki értékeli a zenémet. Ez ugyanakkor oda-vissza hat. Sikeres énekesnő szeretnék lenni, aki valami maradandót alkotott. Igazából óriási hála van bennem, amit nem is tudok megfogalmazni. Másrészről természetesen a tervek között van a családalapítás, sok gyerekkel. Olykor a hazatérés is szóba kerül, honvágyasak vagyunk, sokat járunk haza, de most együtt építjük a karrierünket, hiába húz haza a szívünk, még maradnunk kell. Valóban hálás vagyok a közönségemnek, de főképp a szeretteimnek, az otthonomnak, hiszen általuk kaptam meg ezt a csodás lehetőséget, amit igyekszem méltóképpen kihasználni.