Benne van a pakliban, hogy mivel a sepsiszentgyörgyi PulzArt fesztiválra kevésbé ismert alkotókat hívnak meg, az ő kulturális termékük is nehezebben „eladható”. Azonban ezzel a kockázatvállalással a hetedik évében számol – mondta el a Maszolnak Barta Mónika főszervező. Hozzátette: a csütörtökön kezdődő, négynapos – zenét, képzőművészetet, számtalan fajta színházat felsorakoztató – rendezvénysorozat éppen azzal a céllal jött létre, hogy egy rést töltsön be. Amint megtudtuk: általa még a budapestiek is otthon érezhetik magukat Sepsiszentgyörgyön, és bukarestiek is jönnek olyan előadásra, amely csak a PulzArton volt látható Romániában.

A PulzArt hat éve után megállapítható, hogy Sepsiszentgyörgyön otthon van immár a kortárs művészet. Mit jelent ilyen tekintetben kiadásonként újat mutatni a pulzartozóknak?

Nekünk, fesztiválszervezőknek az egyik legnagyobb kihívás az, hogy mindig olyan programokat szervezzünk, amelyek meglepik a közönséget, új irányzatokat mutatnak be, a művészet határait olyan szinten feszegetik, amilyennel nem találkozhatunk minden nap. Éppen ezért hangsúlyt fektetünk arra, hogy a nemzetközi színtérről hozzunk koncerteket, színházi vagy bábelőadásokat. Eléggé jól körül kell néznünk, ugyanis a PulzArt fesztivál mind méreteiben, mind pedig költségvetésében közepes rendezvény, ez pedig eleve határokat szab. Olyan eseményeket igyekszünk hozni, amelyek illeszkednek ebbe a keretbe, de közben minőséget is képviselnek, újszerűek.

Általában az a tendencia, hogy a meghívottak között sok az olyan fellépő, aki nem annyira ismert, azonban a saját területén feltörekvő vagy kísérletező fázisban van, általában fiatal alkotók. Például ilyen a záró koncertre meghívott, Kordz művésznéven futó grúz zenész, producer és zeneszerző, aki nagyon fiatal, ugyanakkor nagyon profi is abban, amivel foglalkozik. A koncerten az elektronikus és a klasszikus zene ötvözetét mutatja be, és néhány vonós is csatlakozik majd a produkciójához, így egy különleges hangversenyre lehet számítani.

Az említett szempontok mellett a PulzArton folyamatosan jelen van az is, hogy a fesztiválba helyi szintről valami különleges produkcióval szálljanak be alkotók. Őket vagy mi kérjük fel, vagy maguk jelentkeznek és így megszületik valami egyedi, ami csak a PulzArton látható, hallható, egyszeri és megismételhetetlen. Ilyen volt a tavaly Pálffy Tibor Hobónak a Kocsmai hurkok című kocsmaszínházi előadása, és ilyen lesz idén a diákok által kitalált Silent Poetry, amely egy fülhallgatós, versekre alapozott kültéri buli. A diákok verseket választottak ki, ezeket pedig sepsiszentgyörgyi színészek és drámatagozatos diákok olvassák fel Kónya Ütő Bence elektronikus zenéjével ötvözve, ami egy különleges, bulis hanganyagot eredményez.

Idén a Diákok Évének égisze alatt több lesz az iskolásoknak szóló rendezvény. Mennyire messziről kell kezdeni a kortárs művészet megismertetését, lévén hogy az iskolai nevelésre nem igazán jellemző sem az, hogy a művészetekben különösebben elmélyült lenne, a kortársakra meg egyenesen értetlenkedve fogadja?

Mivel általában és főként olyan műfajokról és művészekről van szó a PulzArton, amelyek köreikben nem annyira ismertek, az önkéntes programunkkal igyekszünk ráerősíteni az érdeklődésre.

Nagy segítségünkre van ez a program, hiszen évről évre kialakult egy bázisunk a visszatérő diákokból, akik szájról szájra adják tovább a fesztiválhoz kapcsolódó információkat, belekóstolnak a felhozatalba, megnézik az előadásokat és visszatérnek következő évben is. A másik keretet a workshopok adják, amelyekkel szintén megpróbáljuk bevonzani őket. Most például lesz olyan, hogy használt reklámanyagokból táskákat készíthetnek, vannak szabásminták, amelyek alapján megvarrhatják ezeket a műhelyvezetőkkel közösen.

A diákokat „elérni” nem egy nagyon könnyű dolog, és az a tapasztalatunk, hogy főként úgy lehet velük szervezőként kapcsolatot teremteni és fenntartani, ha személyesen is érdekeltté tesszük őket a fesztivál programja iránt. Nem úgy működik velük a kommunikáció, hogy csak a tömegkommunikációs eszközöket használjuk, szükség van személyes kapcsolatra is, és az is sokat segít, hogy Sepsiszentgyörgyön nem csak a PulzArton, hanem más kulturális eseményeken is rendszeresen részt vesznek önkéntes diákok.

A PulzArt ugyanakkor markánsan jelen lesz a város közterein, nem csak a belső terekben, hiszen installációs pályázatot hirdettetek fesztiválra, a nyertes munkáit láthatják majd azok is, akik a fesztivál velejében nem szándékoznak benne lenni. Miről beszélnek ezek a munkák a járókelőknek?

A kiállított munkák az újrahasznosítást helyezik a középpontba, arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy az általunk termelt papírszemét újrahasznosítható olyan formában is, hogy fűmagot, oregánót vagy más fűszereket ültetünk bele. Benedek Levente meghívott művész beáztatja a papírszemetet, leturmixolja, kis gumókat készít, amelyekbe magokat helyez el, elülteti a földbe. A kiállított tárgyak között lesz olyan, amelyekben már kikelt a mag, de olyan is, amelybe itt fogja elültetni a magot a művész, hogy az arra járók láthassák, hogyan fejlődik naponta.

Egy másik meghívott művész, Fekete Bálint egy kiszáradt fát használt fel, különböző anyagokból készült elemeket épített be a törzsébe, amelyeket ha megfelelően csavargatunk, akkor az ágakon apró fények gyúlnak majd fel. Ő egyfajta harmóniára akarja felhívni a figyelmet: ha valamit ügyesen rakunk össze, akkor az éltre hoz egyfajta összhangot. A Bartha Beáta munkája mindeközben egy olyan fém kapu, amely egyfelől pihenőhely, a ki-bejárásra is használható, de kicsit labirintusszerűen képzelte el, amivel a világban lévő útvesztőkre szeretné felhívni a figyelmet.

Nyilván, hogy azt nem lehet pontosan kiszámítani, mit is mondanak majd ezek a munkák a járókelőknek, azonban mindenik kiállított installációnak van egyfajta eszmeisége, amit az alkotó megpróbál hangsúlyozni a munkájával.

Tavaly nagyot domborított az általatok meghívott brit bábtársulat a felnőtteknek szánt bábelőadással. Idén mire számíthatunk? Lesz „repeta” egy másik formában?

Idén ugyancsak egy brit társulatot hívtunk meg a Coulrophobia, vagyis „bohócfóbia” című előadással, amely két, kartonvilágban rekedt bohócról szól, akik megpróbálnak onnan kiszabadulni. Ez az előadás a pantomimjáték, a színház és a bábszínház, illetve bohócjáték keveréke, amelyből egy nagyon meghökkentő produkció kerekedik ki, egyben azt is újraértelmezi, amit eddig a bohócokról gondoltak az emberek. Ez az előadás abba a kategóriába helyezkedik bele, amelybe a tavaly meghívott és közkedvelt Table (Az asztal).

Miben áll a zenei felhozatal érdekessége? Őszintén bevallom, hogy én a fellépőkről legelőször a PulzArt kommunikációjában olvastam, nem hallottam róluk korábban…

Mi is ugyanonnan ismerjük őket… Sepsiszentgyörgyön nagyon sok alkotóember él és dolgozik, aki miközben kultúraszerető, kultúraszervező is, és igazából tőlük merítjük ötleteinket a különböző fellépők meghívására. A PulzArtot sokan szervezzük olyan értelemben, hogy nincs egyetlen ember, aki megszabja a programot, hanem kulturális intézményekkel, kultúraszervezőkkel és művészekkel egyeztetve állítjuk össze. Ebben az esetben fiatal zenészekkel egyeztettünk, akik dj-skedni is szoktak, napi szinten követik azt, hogy a nemzetközi porondon kinek jelenik meg albuma, ki milyen új zenével rukkol elő. Az első napi fellépőink, a brit Ishmael Ensemble például egy ismertebb formáció, de nyilván, itt sem a szélesebb közönségre gondolok. Az ő zenéjük alapja is az elektronikus zene, hiszen az együttes alapító tagjának szintén dj-múltja van, de itt igazából egy frissebb hangzású jazzt fogunk hallani.

Nyilván, itt benne van a pakliban az, hogy mivel olyan alkotókat hívunk, akik nem annyira ismertek, nehezebb „eladni” is a kulturális terméket, de a PulzArt ezzel a kockázatvállalással állandóan számol. Éppen azzal a céllal jött létre anno, hogy egy rést töltsön be, éppen ezért – még ha nehezebb és kockázatosabb is a munka – felvállaljuk, hogy valami különlegeset hozunk Sepsiszentgyörgyre azoknak az embereknek, akiknek igényük van erre.

Éppen egyik Sepsiszentgyörgyre költözött budapesti ismerősöm mondta, hogy ő azért szeret itt élni, mert a budapesti jelleget is megkapja a kultúrában, mindez pedig társul a kisváros bájával.

Mi volt a szempontotok a színházi illetve irodalmi kínálat tekintetében? Ezt azért is kérdezem, mert ez a paletta talán a legkevésbé leszűkítető ilyen értelemben. Magyarán: minden kortárs, ami a színházban és irodalomban most születik meg… De mitől lesz pulzartosan kortárs?

A színház esetében egy eléggé egyszerű szempontot vettünk figyelembe, ami az, hogy idénre a Diákok Évét hirdették meg Sepsiszentgyörgyön, így nem olyan előadást kerestünk, amely egy másfajta formanyelvet használ, hanem a témájában kerestük az ide találót. Így esett a választásunk a Kolozsvári Állami Magyar Színház Concord Floral című előadására, amelyet szinte mind diákok játszanak, illetve a bukaresti Replika színházra, amely viszont a hazai oktatási rendszer mindenféle fonákságát mutatja be. Ugyanakkor igyekszünk a független színház felé is nyitni.

Az irodalmi részen Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója a programkoordinátor, és ott is csupa érdekesség lesz, mert például Cserna-Szabó András és Darida Benedek milánói pacalt fog majd főzni, mindeközben pedig kötetlen irodalmi beszélgetést folytatnak majd egymással. Király Kinga Júlia is a könyvbemutatójára elkészít a könyvében szereplő receptekből néhányat. Tehát élményszerűvé szeretnénk tenni ezeket az irodalmi eseményeket. Mondta is Szonda Szabolcs, hogy az idei irodalmi események „a jól kifőztük” kategóriába illenek bele. És valóban… Sokszor van olyan, hogy szervezzük egyenként ezeket az eseményeket egy elképzelés alapján, utólag meg kiderül, hogy tényleg szépen illeszkednek egymáshoz.

Van-e a fesztiválnak egy kialakult, stabil közönségrétege? Vagy nem is utaztok erre, szeretitek, ha a felhozatal függ, mindig változik a célközönség?

Mindig igyekszünk szélesíteni a közönségréteget olyan értelemben is, hogy nem csak a sepsiszentgyörgyieket szeretnénk megszólítani, azonban igen, van a fesztiválnak egy stabilnak mondható közönsége. Már csak azért is, mert általában a kortárs kultúrának is van egy elég jól körülhatárolható, szűkebb fogyasztói rétege. De arra is volt már példa, hogy Bukarestből jöttek olyan előadásra, amely nem volt látható sehol máshol Romániában.

Igyekszünk a PulzArt célközönségét minél alaposabban megszólítani, elérni, és olyan eseményeket is be szoktunk illeszteni a programba, amelyekkel tágítjuk a közönséget, ezekhez elégséges a kíváncsiság, az érdeklődés. Ilyen például Benedek Levente kollázskészítő műhelye, amelyre bárki beléphet a Tamási Áron Színház előcsarnokába, és ami némiképp a tavalyi origami-műhely idei párja. Ezekhez nem kell a kortárs kultúra iránti affinitás, csupán érdeklődés, kíváncsiság.