A kolozsvári irodalomkedvelők és -művelők számára jó hír, hogy újabb szervezettel gazdagodott a Szamos-parti városban eddig is működő irodalmi társaságok, egyesületek sora. A Budapest központú Szépírók Társaságának kolozsvári tagjai október 17-én a Planetárium Caféban megalakították a Kolozsvári Szépíró Kört.

A magyarországi nagyvárosok mellett most már Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működő körök révén a társaság olyan hálózatot szeretne létrehozni, amely felpezsdíti az irodalmi életet, és a lokális történéseket beemeli be a fősodorba, ezáltal színesítve, gazdagítva az irodalmi életet. Az alakulás bejelentését a kortárs kritika helyzetét feltérképező beszélgetés követte, majd a jelenlévő tagok olvastak fel legfrisebb műveikből. A közönség érdeklődött, nevetett, tapsolt. Kiderült, hogy a kritika sem unalmas, és „a kritikus is ember”. A felolvasó költők, írók pedig egyszerűen remek szövegeket hoztak.

„A Szépírók Társasága írók, irodalomtörténészek, kritikusok, fordítók és irodalomszervezők egyesülete. 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy a korszerű irodalomszemlélet, a hatékony érdekképviselet és a demokratikus kultúrpolitika fóruma legyen” – olvasható a társaság honlapján, a „kik vagyunk?” kérdésre válaszoló fejezetben. A budapesti székhelyű irodalmi egyesület 2018-ban megválasztott elnökének, Szkárosi Endre költőnek a kezdeményezésére az erdélyi nagyvároskban is szépírói körökbe szerveződtek azok az irodalmárok, akik amúgy is tagjai voltak a szervezetnek. Nagyváradon már tavaly óta működik a Szépírói Kör, most pedig egy rövidebb körút alkalmával a társaság elnöke és alelnöke jelenlétében megalakították a marosvásárhelyi, illetve a kolozsvári köröket is.

A cél az, hogy a körök révén egy komolyabb hálózati együttműködés alakuljon ki a különböző városokban élő és alkotó írók, költők, kritikusok között. Irodalmi rendezvényeket, vita- és felolvasóesteket, könyvbemutatókat lehetne így szervezni, valóságos körutak jöhetnének létre ezáltal, sőt, amint Szkárosi Endre elárulta bevezető felszólalásában, azt szeretné, hogy a társaság honlapjának nyitóoldala is annak a tükre legyen, hogy a különböző városokban egyidőben milyen rendezvények zajlanak. A több mint kétszáz tagot számláló irodalmi egyesület elnöke a rövid ismertető szöveg után hivatalosan is megalakítottnak nyilvánította a Kolozsvári Szépíró Kört, melynek ezen az első estjén a kritikai nyilvánosság helyzetéről szóló beszélgetés, illetve az egybegyűlt tagoknak friss, még publikálatlan szövegeiből való felolvasás volt műsorra tűzve. A kortárs kritika helyzetéről Balázs Imre józsef költő, irodalmár, a Korunk folyóiratnak az említett témáról szóló, legfrissebb lapszámának a szerkesztője beszélgetett Szkárosi Endrével, Vallasek Júlia irodalomkritikussal, egyetemi tanárral és Bányai Éva irodalomtörténésszel, a Bukaresti Egyetem Hungarológia tanszékének tanárával.

A meghirdetett program szerint a kritikáról szóló beszélgetésen részt kellett volna vennie Szilágyi Júlia esszéírónak, kritikusnak is, aki egészségi állapotára hivatkozva kimentette magát, viszont Balázs Imre József szerint a témához kapcsolódó gondolatait a következő üzenetben sűrítette össze: „a kritika minden másnál fontosabb a szellem működésében”. Balázs Imre József fölidézte, hogy Szilágyi Júlia akkor kezdte el esszé felé hajló kritikai szövegeit írni, amikor ez a legnehezebb volt, ugyanis a marxista irodalomszemléletnek kellett megfelelnie, és alárendelődnie a kritikának is, a cenzúra pedig alig hagyott mozgásteret az irodalmároknak.

Hogyan működik a kritikus olvasás közben? Mikor kerül előtérbe az olvasó és mikor gyűri le őt a kritikusi beidegződés? – erre volt kíváncsi Balázs Imre József, és a közönség megtudta, hogy Bányai Éva  elsősorban olvasóként tekint magára, és nem is szeret negatív kritikát írni; főként olyan szerzők műveit elemzi, akiket szeret, akiknek életművét követi, és a róluk alkotott véleményét azokba a tanulmányokba, egyetemi előadások szövegeibe foglalja, amelyek a kortárs irodalmi jelenségeket vizsgálják. Vallasek Júlia esetében a kritikus a gyenge szövegek olvasásakor azonnal „jelentkezik”, észreveszi, és – ha csak gondolatban is – feljegyzi a hiányosságokat. Jó szöveg esetében, ha nem eleve azzal a tudattal olvassa a könyvet, hogy majd írni kell róla, akkor teljesen az olvasói én kerül előtérbe, és „falja” a szöveget.

A továbbiakban Balázs Imre József elárulta, hogy igazából a Korunk folyóirat kortárs kritikáról szóló számának, akárcsak a beszélgetésnek, az a tétje, hogy úgy a szakma, mint az érdeklődő olvasó számára is kiderüljön, hogy mi a profi kritikus és kritika sorsa a Facebook, az okostelefonok, a sokféle színvonalú internetes tartalmak korában, amikor az olvasók olyan portálok véleményére alapozva választanak olvasnivalót, mint a moly.hu. A felvetésre válaszoló beszélgetőtársak véleménye szinte egyöntetűen úgy hangzott, hogy az irodalom sokfélesége gyakorlatilag a kritika sokféleségét is biztosítja, és egyfajta tartalom nem zárja ki a másik típusú tartalom létjogosultságát. Természetesen minden kritikusnak, legyen az profi vagy sem, mint minden olvasónak, megvannak a maga kedvencei, és elsősorban azokat olvassa, azokról nyilvánít véleményt, a buborékok pedig éppúgy működnek az irodalom esetében is, mint bármely más társadalmi jelenség esetében, legyen az politika vagy sport, mindenki az érdeklődési területének megfelelően keres tartalmakat.

Vallasek Júlia hozzátette, hogy már szinte mindegyik irodalmi folyóirat felismerte, hogy nem lehet holisztikusan lefedni a magyar irodalmat, nem lehet minden jelenségre egyformán odafigyelni, ezért minden lapnak megvan a maga szerzői és kritikusi gárdája, és ezáltal olyan műhelyek alakulnak ki, amelyeknek jól definiálható profiljuk van. Szkárosi Endre azzal egészítette ki a gondolatmenetet, hogy sokszor a szakmai szempontokhoz túl mereven ragaszkodó kritikusok nem tudnak frissen reagálni a kortárs irodalmi jelenségekre, a felbukkanó, fiatal szerzőkre, sokszor addig várnak a véleménynyilvánítással, amíg az illető alkotók már valóban az irodalmi kánon által elfogadottá válnak. „A kánon területén kívül eső írásokra nincs professzionális kritikai reflexió, a mai irodalomról még nem tudják eldönteni a szakik, hogy milyen, ezért kivárnak. A kutya is csak oda piszkol, ahol már megfordult egyszer...” – foglalta össze plasztikusan véleményét Szkárosi Endre.

A Kolozsvári Szépírók Körének első estje felolvasással folyatódott. László Noémi, Tompa Gábor, Visky András, Selyem Zsuzsa, Sánta Miriám és Szkárosi Endre szövegeit tapsolta meg a közönség.