Mióta kiskamaszként lenyűgözték a filmvetítőből előcsalt mozgóképek, Kurutz Márton szenvedélyesen dolgozik a régi filmek megmentésén. Annál nagyobb öröm számára egy-egy régi tekercs előkerülése, hogy tudja, a némafilmtekercsek többségéből körömlakk, bútor vagy műbőr lett. A Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum igazgatóságának gyűjteményi és kutatási menedzsere mesélt munkájáról.

Milyen előtanulmányokkal érkeztél a Filmarchívumhoz?

Nem volt semmi szakmai képzettségem, sőt kifejezetten alulképzett voltam, amikor a gimnázium után a Filmarchívumba mentem dolgozni. Viszont minden régi magyar film nagyon érdekelt, és addigra amit lehetett, már láttam is. Mai napig azt gondolom, hogy a Filmarchívumban már fél sikert könyvelhet el magának az, aki minden szembejövő archív filmmel szorosabb ismeretséget köt. Varga János filmtörténész kollégámmal mindig azt szoktuk mondogatni, hogy itt nem a minél több diploma jelenti az előnyt, hanem az, ha valaki minél több filmet látott és tárolt el fejben.Mikor kerültél oda?

1988-ban. Akkor voltam 19 éves, így nekem ez az első munkahelyem. Úgy tűnik egyből beletaláltam, mert már akkor pontosan tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Viszont ha azt kérdezed, hogy mikor kezdtem el először régi filmekkel foglalkozni, akkor azt mondhatom, hogy tévénézőként, 10-12 éves koromban jöttem rá arra, hogy engem minden fekete-fehér archív film elbűvöl és érdekel. 13 éves lehettem, amikor valakitől kaptam egy réges-régi kézi tekerős vetítőgépet. 35 mm-es filmmel működött, és volt hozzá négy gyúlékony tekercsem. Ócskapiacokra jártam, hogy még több filmet szerezzek hozzá és ezeket otthon ámulattal varázsoltam a félhomályos szoba falára. A szüleim megmosolyogtak, de bíztak benne, hogy a szenvedélyem egyszer majd csak megérlel valamiféle értelmes gyümölcsöt. De akkor még csak ott tartottam, hogy borzasztóan lenyűgöz, ha a műanyag szalagot befűzöm a gépbe és a falon megmozdulnak az emberek. Most is, amikor a csodálatos Arta moziban 16 mm-es filmeket vetítettem, bevallom, nagyon meghatódtam. Hiszen ilyen régi moziteremben, igazi vászonra még sohasem vetítettem, úgyhogy ez nagy ajándék volt most itt Kolozsváron [a Művész moziban a 19. Filmtettfeszt alatt– a szerk.]! Olvasd tovább a Filmtetten!