Öt szerző közös műve a Cser Kiadó gondozásában 2019-ben megjelent Katonakönyv. Öt férfi írt az egykori szocialista blokk néphadseregeiben töltött idejéről, közülük hárman a nagyváradi könyvbemutató beszélgetésen is jelen voltak.

Gazda Albert a szovjet, Makai József a jugoszláv, Tóth Tibor pedig a román néphadseregben töltött idejéről írt a könyvben, ők Vörös István szerkesztő társaságában érkeztek Nagyváradra, a fennállásának 10. évét ünneplő Moszkva Kávézóba. A könyv másik két szerzője, Horváth Viktor a magyar, Hunčík Péter pedig a csehszlovák néphadseregben szolgált. A magyar szerzőkkel és a szerkesztővel Kőműves Zoltán beszélgetett, neki is vannak tapasztalatai a román hadseregről, ahonnan 2004-ben szerelt le.Sok volt a hasonlóság az egykori hadseregek között, mondta Gazda Albert, aki saját részének megírása után olvasta el csak a többiek írását, sok esetben idéznek fel hasonló dolgokat a szerzők. „Értelmetlenül zárt közeg” volt az egykori néphadsereg, fogalmazta meg Makai József, míg Tóth Tibor hozzátette: érteni kell azt is, mik voltak a néphadseregek létrehozásának okai és célja. Az egyik cél az volt, hogy a katonák szó szerint egymás szagát szívják, hiszen bajtársi közösséget nem lehet reggel 8 és délután 4 között kialakítani, tette hozzá. „A sorozott hadsereg létértelme, hogy egy olyan masszát gyúrjál, ami irányítható” – tette hozzá.

Az értelmetlen zártság mellett szó esett az unalomról, vagy éppen a feleslegesen végzett munkákról és arról is, hogy a sorkatonák ingyenmunkásnak kellettek. Sok esetben jutalomnak számított a kimenő, a szabadság, a szovjet hadseregben ki kellett érdemelni azt, mint Gazda Albert felidézi: leszerelése előtt egy héttel kapott kimenőt, amit arra használt, hogy civil ruhát vásároljon. A magyarországi szolgálat viszont előnynek számított azoknak, akik az ott állomásozó szovjet csapatokhoz kerülhettek. A Katonakönyv történetei az anekdotákon túl segíthet megérteni a közelmúlt egy szeletét.