Melka Vince (1834–1911) festőművész alkotásai a Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményében címmel szervez időszaki kiállítást a Kolozsvári Művészeti Múzeum. A tárlat december 18-án, szerdán, 18 órától nyit a Bánffy-palota emeletén.

A múzeum közleménye szerint a cseh származású, a magyar szakirodalomban Melka Vince néven ismert Vincenc Melka (1834–1911) a prágai Képzőművészeti Akadémián, illetve Bécsben végzett festészeti tanulmányokat, később huzamosabb ideig Drezdában tartózkodott, ahol a Zwingerben kiállított klasszikus festményeket másolta. A művész az 1860-as évek közepén járt először Erdélyben, majd valamikor 1870 után végleg letelepedett Kolozsváron. Új hazájában „a legképzettebb, kiváló rajzkészségű és komponáló tehetségű” festőként tartották számon, fontosabb megrendelői az erdélyi nemesség tagjai, Rudolf trónörökös és néhány intézmény voltak. Gazdag életműve tájképeket, városképeket (Kolozsvár középkori bástyái és kapui, a Fellegvár, a Sétatér), arcképeket, vadászjeleneteket, népi zsánerképeket és népviselet-ábrázolásokat foglal magába. A festőt leginkább a különböző erdélyi népcsoportok archaikus életmódjának tanulmányozása foglalkoztatta.Élete során Melka csupán néhány csoportos kiállításon vett részt, mint például az első kolozsvári művészeti tárlaton (1883. február 11. – március 11.) vagy az Erdélyrészi Szépművészeti Társaság két kolozsvári kiállításán (1902, 1903). A festő egyetlen egyéni kiállítását az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezte meg 1914-ben (tehát az alkotó halála után három évvel), a retrospektív tárlaton több mint 160 alkotás szerepelt. Melka változatos életművét sajnos csak részlegesen ismerjük, ugyanis több alkotása (elsősorban olajfestmények, amelyek arcképeket, vadászjeleneteket és népéletképeket ábrázoltak) elkallódott vagy elpusztult. A jelenleg is fellelhető művei magyarországi, csehországi és romániai köz- illetve magángyűjteményekben találhatóak, többnyire rajzok vagy akvarellek.

Több munkát először vesznek elő a raktárból

A Kolozsvári Művészeti Múzeum gyűjteményében a Melka-életmű egy rendkívül jelentős része található: kilenc olajfestmény (öt portré, egy vadászjelenet, két életkép és egy tájkép), egy akvarell valamint három vázlatfüzet. Az olajfestmények az életmű különböző szakaszaiban készültek, a legkorábbi munka 1862-ben (Díszegyenruhás férfi), a legkésőbbi pedig a festő halála előtt egy évvel, 1910-ben (Nagyajtai Kovács István arcképe). A múzeum gyűjteményében lévő öt portré a Melka által készített arcképek egynegyedét teszi ki, s néhány alkotás (Báró Wesselényi Miklós arcképe és az 1905-ben készült Báró Wesselényi Béla arcképe) az akadémikus portréfestészet kiemelkedő példájának tekinthető. A nagyméretű Tájkép vadásszal (1881) című kompozíció jelentősége abból adódik, hogy ez az egyetlen fennmaradt olajfestmény a festő közkedvelt és számos változatban megfestett vadászjelenetei közül. Az említett öt olajfestményen kívül a Múzeum gyűjteményében találhatóak a Vásár, A demsusi templom és a Kanász című festmények, illetve Bethlen János gróf arcképe. E művek többsége a gyűjteménybe való bekerülésük óta nem volt kiállítva, többek között a nagyon sérült állaguk miatt.Jelen kiállítás most először mutatja be együtt ezeket a festményeket, s az esemény jelentőségét növeli az is, hogy ez alkalomból sor került az öt portré és a Tájkép vadásszal című festmény szakszerű restaurálására a Kolozsvári Művészeti Múzeum műhelyében. A festmények mellett megtekinthető lesz a művész három vázlatfüzete, amelyek számos vázlat- és tanulmányrajzot, kompozíciós vázlatot és néhány akvarellt foglalnak magukba, ezeket Melka a vándorlásai során vetette papírra. A Múzeum gyűjteményében lévő alkotásokat egy olajfestmény, három akvarell és egy szénrajz egészíti ki, amelyeket Alexandru Bârsan nagyszebeni magángyűjteményéből kölcsönöztünk.

A kiállítás a fent említett alkotásokat helyezi középpontba, ugyanakkor a Rauca-Bencze Fruzsina által összeállított, a restaurálás lépéseit dokumentáló pannók segítségével beavatja a látogatókat a hosszadalmas és alapos munkát igénylő festményrestaurálás kulisszatitkaiba. A kiállítás katalógusa magába foglalja a művek részletező leírását, amely rávilágít a festmények származására és lehetséges előképeire is.

A megnyitón felszólal: dr. Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója; Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke; Murádin Jenő művészettörténész; dr. Bordás Beáta, művészettörténész, a kiállítás kurátora és Rauca-Bencze Fruzsina, restaurátor.