Életének hatvannegyedik évében elhunyt Molnár Tibor (Tibike), aki tizenhét éves kora óta, negyvennégy éven át, egészen 2017-es nyugdíjba vonulásáig volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház munkatársa, előbb színpadi munkásként, majd kellékesként, de több előadásban is láthatta őt a közönség.

Halálhírét honlapján tette közzé a színház, egy 2015-ben készült interjúrészlettel emlékeznek rá:

„Nem lehet rövid időn belül megtanulni ezt a munkát. Egy esztergályost vagy egy lakatost hat hónap alatt megtaníthatok a szakmára. Attól kezdve szakember. De a kellékes szakmát addig lehet tanulni és tanítani, amíg élsz. Én már tanítok, de még mindig tanulok. […] A Csipike, a gonosz törpe volt első előadás, amiben dolgoztam. Volt egy jelenetem is benne. Volt egy báb mókusom, s mikor kinyílt az odú, én tornásztattam. Reggeli torna, a mókus tornászott. Rengeteg előadásban szerepeltem. A legszebb élményem A Pál utcai fiúkban volt. Énekeltem, szólóztam, egyedül voltam a színpadon. Szerepeltem A kopasz énekesnőben, a Doktor úrban is. Attól voltam megijedve, hogy az egész műszaki gárda a kulisszában van és engem néz. A kopasz énekesnőben nyitottam és zártam az előadást. Egymagam. Szépen felöltözve, cilinderrel, sétabottal, kimaszkolva. Babagyár tulajdonost játszottam. A hátam mögött egy óriási polc állt, azt emeltem fel. Ugyanígy ért véget az előadás, amikor én leengedtem. Ha nem kellékes, pincér lennék. Nagyon szeretem. Egy előadásban is pincérkedem, a Születésnapban. Sokat turnéztam. Európát bejártam, voltam Koreában, Kolumbiában is, és még ki tudja, mi van hátra.”