Nevet és arculatot váltottak szeptembertől a külföldi magyar kulturális intézetek, így a bukaresti is. A kulturális rendezvényszervezés mellett magyar nyelvoktatással és könyvtár működtetésével is foglalkozó Bukaresti Magyar Kulturális Intézet egyúttal dinamikusabb online jelenlétre, a fiatalabb korosztály megszólítására törekszik, tudtuk meg Kósa András László igazgatótól, aki arról is beszélt, hogy román partnereik egyre inkább érdeklődnek a magyar rendezvények, kulturális tartalmak iránt, vagy az olyan know-how iránt is, mint például a magyar olimpiai formaruhák kiválasztási folyamata.

Szeptembertől Bukaresti Magyar Kulturális Intézet néven működik a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet. Milyen meggondolás állt a változtatás mögött?

Jelenleg a világ 24 országában működő 26 külföldi magyar kulturális intézet megkülönböztetett szerepet játszik a magyar kultúra, oktatás és tudomány kimagasló teljesítményeinek nemzetközi megismertetésében. Az intézeteket 2014 óta felügyelő Külgazdasági és Külügyminisztérium idén úgy döntött, az intézményhálózat tagjai a könnyebb azonosíthatóság kedvéért a jövőben egységesen, külföldi magyar kulturális intézetként működnek tovább. A hálózaton belül az összetettebb feladatkörrel rendelkező Collegium Hungaricumok (Belgrád, Berlin, Bécs, Párizs, Róma) a külföldi megnevezésben továbbra is a klebelsbergi örökség szerinti nevüket viselik.

A névváltoztatás teljes körű arculatváltással is járt, szeptember közepén egy átfogó eseménnyel mutattuk be a megváltozott arculati elemeket. Hamarosan az online megjelenés átalakítása követezik, amely új honlappal fog a közönség számára láthatóvá válni. Az arculatváltás célja, hogy a Balassi Intézetek brand helyett a külföldi magyar kulturális intézetek brandet bevezesse, és a Külgazdasági és Külügyminisztérium arculatának részévé tegye.Milyen előnyei, hátrányai lehetnek az arculatváltásnak?

Bizonyos időközönként természetes az arculatváltás, hiszen eltelt közel egy évtized, ami alatt nagyon sok minden változott – elég itt említést tenni az online megjelenésről, amely ma már sokkal dinamikusabb, ráadásul az idei évben az online jelenlétünk, a pandémia miatt, rendkívül intenzív lett. A mostani váltás célja ez is, hogy még szélesebb körben és a lehető legpozitívabb tartalommal ismerjék meg külföldön a „külföldi magyar kulturális intézet” elnevezést és az intézetek programjait. Emellett szeretnénk újabb érdeklődői és látogatói rétegeket megszólítani, elsősorban a fiatalabb korosztály körében.

Ugyanakkor azt is el kell mondjuk, hogy volt bennünk némi fenntartás, hiszen Bukarestben sok intézményi partner számára bevett márkanév volt a Balassi Intézet, és igen gyakran találkoztunk azzal, hogy le is maradt a név második fele. Azt is mondhatnám, hogy könnyebb volt a román partnerek egy részének Institutul Balassit mondani, mint azt, hogy a magyarokkal működik együtt (Institutul Maghiar din Bucuresti). Ezt a „félelmet” a szeptember 13-i arculatváltó-buli eloszlatta, és az európai kulturális intézetek klaszterének (EUNIC) múlt heti ülésén többen elismerősen csettintettek, ami azt jelzi, hogy a „brandváltás” elérte a célját. Az elmúlt két hétben mintegy 100 fővel nőtt a Facebook-követőink száma, ami azt jelenti, hogy elérte a közönséget az új logó.A többi kulturális intézményhez hasonlóan a tavaszi karanténidőszak alatt online tartalmakkal tartották a kapcsolatot a közönséggel. Mi az, ami esetleg hosszabb távon is megtartható az online kultúrdiplomáciából?

Nagyon izgalmas és intenzív időszak volt ez számunkra. Tulajdonképpen a hét minden napján jelentkeztünk valamilyen online eseménnyel: hétfőn Artist talk címen képzőművészek beszéltek az éppen aktuális munkáikról, kedden a zene került előtérbe, a több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő Magyar Zene Fesztivál díjazottai üzentek és zenéltek, szerdán magyar filmeket nézhetett a közönségünk és hozzá kapcsolódó filmtörténeteket olvashattak, csütörtökön az irodalomnak igyekeztünk teret adni. Mindezek mellett az évfordulókhoz kapcsolódóan is volt folyamatos bejegyzésünk a honlapon, Facebookon, Instagramon, a Youtube-csatornánkon. Mi sem gondoltuk volna, hogy ezt közel három hónapig ilyen napi intenzitással tartani tudjuk. A kollegáim minden dicséretet megérdemelnek, amiért nemcsak kitartottak a rendszeresség mellett, hanem ezt úgy oldották meg, hogy nem tartalmat osztottunk meg, hanem tartalmat gyártottunk, kifejezetten a román közönségnek, úgy hogy közben a romániai magyar közösségre is figyeltünk.

Ezt ebben a formában ilyen kis csapattal nem lehet fenntartani, ugyanakkor vannak olyan elemek, amelyeket továbbviszünk. Moholy 125 címen mutattunk be egy olyan két hónapig tartó sorozatot, amely során minden hétfőn megosztottunk Moholy-Nagy László korszakalkotó munkái kapcsán érdekes, vagy kevésbbé ismert adatokat. Online valósítottuk meg a 16. Magyar Zene Fesztivált, és hatalmas nézettségnek örvendett a Trianon-évforduló idejére jelszóval elérhetővé tett Fekete Ibolya rendezte Anyám és más futóbolondok a családból film.

Augusztus végére, szeptember elejére viszont az is világossá vált, hogy a közönségünk igényli a találkozást. A Bukaresti Magyar Kulturális Intézet helyszíne volt a One World Romania filmfesztiválnak, amely a járványügyi szabályok betartása mellett teltházzal zajlott, de hasonlóan nagy érdeklődés mellett került sor a Romanian Design Week keretében az intézetben megvalósított MOME Diploma 2020 kiállításra is. Világos tehát, hogy nem maradhatunk csak az online térben.A Bukaresti Magyar Kulturális Intézet nem csak Magyarország és Románia, hanem az erdélyi magyarság és Bukarest között is közvetít. Ebből a szempontból mi volt az igazgatósága első nyolc évének a legnagyobb kihívásai, sikerei?

Erdélyiként természetesen kiemelten fontosnak tartom, hogy az egyetemes magyar kultúra részeként hangsúlyosan legyen jelen az erdélyi magyar kultúra Bukarestben. Ez tulajdonképpen szinte minden kulturális területen megvalósult, hiszen évente két képzőművészeti kiállításunk van, az egyiken már közismert, többnyire Bukarestben is elismerésnek örvendő, erdélyi magyar képzőművész állít ki (pl.: Román Viktor, Molnár Dénes, Sipos Sándor, Jakobovits Márta, Gyarmathy János, Hunyadi László és Hunyadi Mária, Makár Alajos, Mattis-Teusch János, Haller József), a másikon pedig egy feltörekvő, fiatal erdélyi magyar képzőművésznek (pl.: Szász Sándor, Hermann Levente, Betuker István, Részegh Botond, Nagy Andrea, Kuti Botond, Csóka Szilárd Zsolt, stb.) adunk lehetőséget bukaresti bemutatkozásra. A Bukaresti Magyar Filmhét programjában mindig szerepel erdélyi film, a zenei fellépők között sem „kerülhetők meg” az erdélyiek, legyen szó akár a Magyar Zene Fesztivál versenyzőiről, akár a Bukaresti Magyar Jazznapok fellépőiről. Irodalom terén az erdélyi irodalmi lapokkal (Helikon, Látó, Székelyföld, stb.), illetve az írói műhelyekkel, egyesületekkel is voltak közös projektjeink (lásd: Erdélyi Magyar Írók Ligája-estek például).

Nem szeretek valamit kizárólagosan kiemelni, de mégis azt kell mondjam, hogy igazán nagy siker volt a Bánffy-trilógia román megjelenése. Viszont ezt is érdemes kontextusba helyezni, hiszen már 2012-ben azzal a szándékkal érkeztem Bukarestbe, hogy az egykori műfordítói hagyományokra építve fordítók új generációját is támogassuk. Indítottunk román-magyar műfordítói workshopot a Román Kulturális Intézettel és a Magyar Fordítóházzal közösen, de visszanyúltunk a múltba is, és a Kriterion Kiadó 45. évfordulójára összegyűjtöttük az egykori szerkesztőket (sajnos az idei 50 éves évforduló az ismert okok miatt elmaradt), de most tervezünk az erdélyi német irodalom román és magyar fordításban megjelent művei kapcsán egy eseményt. Vagyis a Marius Tabacu által zseniálisan román nyelvre átültetett, az elmúlt évben a legtöbb recenziót megélt műfordítás, amelyért a fordító megkapta a Romániai Írók Szövetségének díját, illetve az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat is nem önmagában lóg a levegőben, hanem egy folyamat részeként tekintünk rá, még ha súlyát és jelentőségét tekintve ki is kell emelnünk.

S hogy végképp ne essek abba a csapdába, hogy csak egy valamit emelek ki „leg”-ként, ezen a téren hadd említsem meg, hogy 2018-ban Korniss Péter, 2019-ben pedig Bartis Attila kiállítása a román Szépművészeti Múzeumban (egykori királyi palota) igazán nagy visszhangot kapott. Ha nincs az idei helyzet, akkor májusban megnyitottuk volna A két világháború közötti erdélyi képzőművészetet bemutató kiállítást is. Folyamatokban szeretünk gondolkodni, és egy-egy kiemelt eseménynek is ezt kell érvényre juttatnia.Mennyire sikerült a magyarországi vagy erdélyi magyar kulturális értékeket Moldvában vagy a Regátban is népszerűsíteni?

Igyekszünk nem a román fővárosra szorítkozni, így volt már komolyzenei koncertünk Craiován, szinte minden évben jelen vagyunk a jászvásári nemzetközi műfordítói fesztiválon (FILIT), de legalább ennyire büszkék vagyunk arra, hogy kezdetektől partnerei vagyunk az Ivan Patzaichin nevével fémjelzett Rowmania fesztiválnak Tulceán.

A Reformáció 500 kiállításunkat és az évforduló kapcsán készült Reformátusok a Regátban dokumentumfilmet nagyon sok dél-romániai városba elvittük, és nagy sikerrel mutattuk be Galactól Ploiesti-ig. A Román Építőművészek Szövetségével kialakított remek partnerségnek köszönhetően minden évben vannak közös kiállításaink, konferenciáink, amelyre rendszeresen érkeznek craiovai építészek is.

De van hely még további „terjeszkedésnek”, ezt tapasztaljuk abból is, hogy a brăilai Jazzfesztivál, a giurgiui színházi fesztivál folyamatosan keresi a partnerséget, s igyekszünk is – erőforrásaink függvényében – ezekre pozitívan reagálni.

Mennyire jellemző az, hogy nem az intézet lobbizik azért, hogy magyarországi kulturális szereplőknek teret találjon romániai rendezvényeken, hanem a román rendezvényszervezők keresik meg az intézetet azzal, hogy segítsen magyarországi fellépők meghívásában?

Egyre gyakoribb az, hogy fesztiválok, rendezvényszervezők keresnek meg bennünket. Ma már nincs olyan romániai filmfesztivál, amelynek ne lennénk partnerei, és többnyire ők keresnek bennünket, akár úgy, hogy filmet ajánljunk, akár úgy, hogy ők hívnának meg magyar filmeket, filmeseket – és ebben segítsük a kapcsolatépítést.

Természetesen vannak olyan projektjeink, amelyekhez mi keressük a román intézményeket, ilyenek a már említett Szépművészeti Múzeumban megvalósított kiállításaink, illetve jövőre a Cziffra György centenárium kapcsán is felvettük már a kapcsolatot a George Enescu Filharmóniával. De mindkét nemzeti jelentőségű intézményről elmondható, hogy megkeresett már bennünket. A Szépművészeti Múzeum rendszeresen kéri, hogy a következő évi kiállításaink tervezésénél vegyük figyelembe, hogy ők is szívesen lennének helyszín. A George Enescu Filharmónia kérése volt 2018-ban, hogy legyünk partnerek a Bartók Fából faragott királyfi szvit romániai ősbemutatójában.

Vannak-e átfedések, közös projektek a többi Magyar Kulturális Intézettel, illetve a Román Kulturális Intézettel?

A Magyar Zene Fesztivál díjazottai a jutalomkoncertjüket valamely európai városban található Magyar Kulturális Intézetben tartják (Bécs, Brüsszel, Párizs, Róma, London). Ugyanakkor regionális szinten is vannak rendszeres együttműködéseink a szófiai és isztambuli intézettel.

A Román Kulturális Intézettel az eddigi legnagyobb visszhangot kapott projektünk a Bánffy Miklós: Erdélyi történet román fordításának a kiadása volt. De említettem már a Kriterion 45-öt, amit szintén velük közösen valósítottunk meg. S hadd tegyek hozzá egy olyan kiállítást, amelyet ráadásul nem Romániában vagy Magyarországon valósítottunk meg, hiszen Jakobovits Márta és Jakobovits Miklós számára Rómában szerveztünk kiállítást 2015-ben közösen a bukaresti és római ICR-vel, illetve a Római Magyar Akadémiával.

Hogy oszlik meg a kortárs kultúra és a hagyományápolás az intézet programjában? Mire hol van inkább igény?

A kérdésben ott a válasz, hiszen a megoszlást az határozza meg, hogy hol mire van inkább igény. Természetes az, hogy a Romanian Design Week keretében a legfrissebb magyar dizájnt hozzuk el, ugyanakkor nem feledkezünk meg a már említett Moholy-Nagy évfordulóról sem, és hangsúlyosan jelenítjük meg a „világsztár” magyar dizájnert. A filmművészet területén a Bukaresti Magyar Filmhét kifejezetten a legfrissebb magyar filmtermésre fókuszál, de az elmúlt években a Magyar Filmarchívum olyan digitalizációs programot hajtott végre, amelyre a világ legjelentősebb filmfesztiváljai is felfigyeltek. Lásd Bacsó Péter Tanú című filmje cenzúrázatlan változatának cannes-i bemutatóját – ezek után természetesen mi sem hagyhattuk ki a Romániában is közismert film ezen digitalizált változatának bemutatását.

Nem hiszem, hogy patikamérlegre lehet ezt tenni, hogy kortárs vagy hagyományápolás – legalábbis nem egy ilyen „mindenevő” intézetnek, mint amilyen a magyar kulturális diplomácia bukaresti intézménye. Nekünk az a dolgunk, hogy a partneri megkeresésekre pozitívan reagáljunk, illetve a mi ötleteinket beépítsük a romániai kulturális körforgásba.A gasztronómia, a sport és a tudomány az a három terület, amit igazgatósága alatt igyekezett erősíteni a bukaresti intézet programjában. Vannak-e további tervek ezekkel kapcsolatban és mennyire állította le őket a járvány?

A Vinum hungaricum estek sorozat több mint félszáz borbemutatóból állt eddig. Én nem hiszek abban, hogy lehet online bort kóstolni, ezért ezzel most sajnos le kellett álljunk, de tervezzük a folytatást. Annál is inkább, hiszen a márciusi leállás előtt az egyik utolsó eseményünkön Mautner Zsófia volt jelen, aki Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvének „újra lefőzésén” dolgozik. Ezeket a gasztroesteket mihamarabb szeretnénk újrakezdeni. Addig is maradunk a gasztro-irodalmi fordításoknál. Hamarosan megjelenik Cserna-Szabó András 77 pacal című műve románul, és jól haladunk Kövi Pál könyvének román nyelvű fordításával is.

A sport kapcsán idén az olimpiára fókuszáltunk… volna. Ennek kapcsán hoztuk el a Romanian Design Weekre a magyar olimpiai formaruha pályázat három döntősének kollekcióját, és mutattuk be a Qreator nevű helyen. A sikerről elég annyit megemlítenem, hogy a Román Olimpiai Bizottság is felfigyelt a kiválasztási folyamatra, s érdeklődött annak romániai „alkalmazásáról”.

A tudomány területén – s talán ezt is említhettem volna a jelentős sikerek sorában: Barabási Albert László, a nemzetközi szinten jelenleg legismertebb magyar tudós Hálózatok című könyvének román fordítása és annak bemutatója több esemény keretében, a szerző jelenlétében – idén az online-ra kerül a hangsúly. Novemberben a Magyar Tudomány Ünnepe kapcsán a magyar Nobel-díjasokat mutatjuk be egy sorozat keretében.