Életeink. Horváth Andor-invokációk címmel jelent meg a 2018-ban elhunyt esszéíró, szerkesztő, műfordító, egyetemi tanár emlékére összeállított kötet az Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadónál.

A kiadvány a BBTE Magyar Irodalomtudományi Intézetében 2019. március 8-9-én szervezett tudományos tanácskozáson elhangzott előadások szerkesztett változatai mellett magába foglalja Horváth Andor félbehagyott önéletrajzi jegyzeteit, a 2013 és 2016 között szervezett Mellérendelő-beszélgetések írott-szerkesztett változatait, illetve a még fellelhető, Horváth Andorral készült interjúkat. A könyv tartalomjegyzéke itt elérhető.A kötetet Bíró Annamária, Serestély Zalán és Bilibók Renáta szerkesztette. Az ismertető szerint „az Életeink istenhozzád szeretett tanárunknak, kollégánknak, Horváth Andornak, de olyan istenhozzád, amely leginkább e szó mondhatatlansága, a gesztus parttalansága mellett tanúskodik”. „Valamiképpen minden invokáció az itt maradottak szorultságára nyit ablakot: valami úgy maradt félbe, ahogy csak ő hagyhatta félbe, és csak úgy lehet folytatni, ahogy mi folytathatjuk” – teszik még hozzá a szerkesztők.

Horváth Andor 1990 előtt A Hét, majd a Művelődés szerkesztője volt, 1990 januárjától 1992 szeptemberéig a román Művelődési Minisztérium miniszter-helyettese, majd államtitkáraként dolgozott. 1990-ben elnyeri a kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusi állását, ahol 1992-től az összehasonlító irodalomtörténet tanára, 1997–2011 között pedig egyetemi docens. 1990-ben többedmagával megalapítja a romániai Soros Alapítványt. A Bolyai Társaság elnöki, a Korunk főszerkesztő-helyettesi tisztségét is betöltötte és tagja volt a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szenátusának is. Számos világirodalmi tárgyú esszé- tanulmánykötet, tankönyv szerzője és társszerzője volt. Többek között Montesquieu- és Camus-műveket fordított.