A november 6-án elhunyt Szőcs Gézára emlékeznek szerkesztőségünkbe eljuttatott nekrológjukban az egykori Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) és az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának „mindenkori” tagjai. Az írást változtatások nélkül közöljük.

„[...] Olyan furcsa korban kellett élnem, mikor igen könnyen rajta ragadt az emberen mindenféle címke; például nem az számított „nacionalistának", aki – mondjuk – bezárt egy másik nyelvű iskolát, hanem azt volt szokás reakciós, soviniszta, idegen pénzen bérelt kútmérgezőnek nevezni, aki ezeket a dolgokat (többnyire bátortalanul és tökéletlenül, de) megpróbálta szóvátenni.” – Szőcs Géza, Végrendelet-kommentár, 1984. május 10.‑én

A romániai diktatúra javában tombolt, amikor 1980-ban Bécsből, az ott-Herder ösztöndíjas fiatalember, szokása szerint nem kis megrökönyödést okozva, szembefordul a mainstreammel és nem Nyugat felé, hanem Transzilvánia felé, a szülőföld felé indul.

1981-től az Ellenpontok c. romániai földalatti kiadvány egyik szerkesztője.

1982-ben Tóth Károly és Tóth Ilona, Ara Kovács Attila, Szőcs Géza aláírásával robban a „Memorandum és Programjavaslat a helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia részvevőihez”.

1982 novemberének elején, Szőcs Gézát a román hatóságok fényes nappal tartóztatták le Kolozsváron, a Farkas utcában. Rövidesen 71 magyarországi majd, 58 nyugaton élő magyar értelmiségi tiltakozó nyilatkozata hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a történtekre. Ugyanabban az évben Don Ritter az Egyesült Államok Kongresszusa képviselőinek nevében fordul a román diktátorhoz Szőcs Géza érdekében.

A Programjavaslat valójában egy teljes politikai program, melynek legtöbb célkitűzése ma is időszerű.

Mindmáig tisztázatlan milyen úton-módon kétszer is sikerült megszöknie a politikai rendőrség őrizetéből. A nyomozó hatóságok elől bujkálva, híreket juttatott ki külföldre, míg ismét le nem tartóztatták. Miközben a politikai rendőrség rá vadászott, ő a mozgó vonatból kiugorva, kificamította bokáját.

Kificamított bokával, sántikálva, éjszaka kereste fel Borbély Ernő szüleit, annak letartóztatását követő napon – fényképet kért Borbélyról, kijuttatta nyugatra. Valószínű, hogy Borbély Ernő, Búzás László és Bíró Katalin bár súlyos börtönbüntetésre ítélve, Szőcs Géza lélekjelenlétének köszönhetően maradtak életben.

Szőcs Gézát 1982 utolsó napjaiban a nemzetközi tiltakozás hatására, a román hatóságok szabadon bocsátották. Azonnal kórházba kellett szállítani, ahol egy hónapig feküdt, életveszélyes állapotban.

1984-ben és 1985-ben, miközben a romániai magyar politikai elit és a romániai magyar értelmiség elsöprő többsége lapult, Szőcs Géza a romániai kisebbségellenes állami politika korrekcióját követelő nyilvános beadványt intéz a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához.

Tudatos, következetes Transzilván gondolkodása és tettei révén Szőcs Géza jelentős román értelmiségiek nyilvános támogatását élvezte, mint Marius Tabacu, Mircea Dinescu vagy Dorin Tudoran. Ez utóbbi, Király Károllyal együtt aláírta Szőcs Géza 1985-ben fogalmazott „Javaslat – egy kisebbségi világszervezet létrehozására” c. kiáltványát.

1986-ban a román hatóságok, mivel meggyilkolni nem merték, hát kitoloncolták Romániából.

„Állampolgársága:
Az volt hazám, ahogy éltem –
Haza a magasban
s a mélyben.” – (Születésnapomra)

Értelemszerűen adódott, hogy a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) 1990 első napjaiban az akkor a Szabad Európa Rádió budapesti irodáját vezető Szőcs Gézát, valamint a szintén magyarországi száműzetésben élő Borbély Ernőt, Búzás Lászlót és Bíró Katalint hazahívta, hogy a MISZSZ képviseletében lépjenek be a romániai politikai életbe. Néhány év múlva, Szőcs Géza a MISZSZ kemény magjából alakult Reform Tömörülés (RT) tiszteletbeli elnökségét is vállalta.

Mentora és példaképe volt az 1990-es évek elején közélet felé tájékozódó transzilván magyar fiatalok zömének.

Vannak olyan veszteségek, melyek megfogalmazására suta a szó, béna a gondolat.

Szőcs Géza elment. Már életében a romániai magyar közösség, de Románia teljes szellemi-politikai életének is meghatározó, transzilván jelensége volt.

„[...] Szeretném, ha azt is tudnád: nem voltam szűkagyúan elfogult ennek a nemzetnek (és semelyiknek) a javára. Olyan furcsa korban kellett élnem, ….” (Szőcs Géza, Végrendelet-kommentár, 1984. május 10-én)

2020. novemberében a MISZSZ és az RT mindenkori tagjai

(Nyitókép: Szőcs Géza - Forrás: hvg.hu)